Pimpi mókus története 43. fejezet

Mamamaci40•  2021. augusztus 3. 16:44  •  olvasva: 69

Karácsony


Sok jó ember kis helyen is elfér – tartja a mondás, nem volt ez másképpen ott sem. A három
család és Alízék békésen töltötték el a napokat ünnep előtt. Kipihente magát, feltöltődött
mindenki. A három gyerek sem unatkozott, most mindenféle játékra, beszélgetésre volt idő.
Huszonharmadikán reggel arra ébredtek, hogy már a hó sem hiányzik az igazán jó
hangulathoz. Délután felnőttek gyerekek mókusok mind kint hógolyóztak vidáman
Mókusfalván.
Aztán másnap reggel már korán kezdetét vette a készülődés. Márti, Csilla, Etelka és Alíz a
konyhában serénykedett, a papák pedig felállították a hatalmas fenyőfát. A gyerekekre a
díszítés várt.
Mikor minden szépen rendben elkészült Márti néni szólt a gyerekeknek, hogy hozhatják a
mókusokat.
Megérkezett a kicsi nagycsalád is, elköltötték a finom ebédet. Egyszer csak váratlanul
csengettyű szava szólt, kinyílt a nagyszoba ajtaja, s a látvány magáért beszélt.
A gyönyörűen feldíszített fa alatt mindenhol kisebb-nagyobb gyönyörűén becsomagolt
ajándékok vártak gazdáikra. A mókusok nagyon meg voltak lepődve.
- Karácsony van – mondta Márti néni – mi így ünnepeljük, gyertek ide Nektek is van itt
valami biztosan.

Az addigi csendes meghittséget felváltotta valamiféle kedélyes hangzavar. Kellemes
karácsonyi ünnepeket kívánok – mondogatták egymásnak, és utána kezdődött az ajándékozás,
nemsokára a szoba kezdett egy felbolydult méhkashoz hasonlítani. Aztán kicsit később
minden elcsendesedett, mindenki a saját ajándékait bontogatta, s fedezte fel. Nem vették
észre, de a Szeretet ott lépdelt halkan körülöttük azon a békés délutánon.
A vacsorán a mókusok is jelen voltak, utána mentek vissza Mókusfalvára ünnepelni.
Az ünnep első és második napja is jól telt, de aztán a vendégeknek haza kellett menni. Az
iskolában nem volt tanítás, de Mártit, Bélát és Andrást várta a munka.
Megbeszélték, szilveszterkor Csilláék utaznak fel Pestre, és Mártiéknál búcsúztatják az óévet.
Útban hazafelé Krisztina nagyon csendes volt.
- Mi a baj kislányom? – kérdezte Márti néni.
- Anya, otthon nem is lesz fánk – otthon nem is lesz idén karácsonyunk? – kérdezte szipogva.
- Kaptál sok ajándékot, nem? – kérdezte édesanyja mosolyogva.
- Igen, de a karácsony az nemcsak az ajándék, anya, az valami más is…én nem tudom, hiszen
csak gyerek vagyok – mondta és igazán elkezdtek potyogni a könnyei.
Márti néni erre nem szólt semmit, de már ő is könnyeivel küszködött.

Aztán mikor megállt az autó a házuk előtt, kipakoltak. Márti néni egy kicsi ajándéktáskát
adott Kriszta kezébe.

- Anya, hát Te tényleg mindenre gondolsz – ölelte át meghatottan Kriszta.
- Hát azért mi sem maradunk karácsony nélkül, ha már nem is töltöttük itthon.
Beérve a lakásba, Kriszta a nagyszobába sietett, hogy gyorsan felállíthassa és feldíszíthesse a
formás kicsi műfenyőt.
- Most már tényleg hazahoztuk a karácsonyt – szólt csendesen és átölelte szüleit, akik közben
meghatottan figyelték munkálkodását.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!