Pimpi mókus története 40. fejezet

A születésnap

Pontosan 12 órakor csengettek Kovácséknál. Kriszta ajtót nyitott, és a meglepetéstől szóhoz
sem jutott. Csilla néni állt az ajtóban, Pimpi édesanyjával a kezében.
A lány ránézett, és elkezdtek potyogni a könnyei, Pimpi is sírva fakadt meglátva anyukáját.
- Ejnye-ejnye, egy ünnepelt nem sír – mondta Csilla kedvesen, azért jöttem gyertek Pimpivel
segíteni édesanyádéknak.
- De hát, hogy hogy itt van Csilla néni?
- Várj egy kicsit mindjárt megtudod!
Átmentek a másik lakásba. Krisztának feltűnt, hogy Csilla néni kezében van a kulcs. Jó
hangosan zörgött a zárral, hogy addig a vendégsereg elbújjon a szobában.
Végre kinyílt az ajtó, az előszoba és a konyha üres volt.
- Elfáradtak nagyon, biztosan leültek a szobában tv-t nézni – mondta Csilla – nyisd csak ki az
ajtót Kriszta.
Abban a pillanatban süvöltött a hangorkán: MEGLEPETÉS.
Csilláék, Alíz a barátjával, Kriszta szülei, Etelkáék s persze az összes mókus ott tolongtak már
Kriszta körül:
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KRISZTA! – kiáltották mindannyian. és… BOLDOG
SZÜLETÉSNAPOT PETI! – kiáltottak újra mindannyian.
A két ünnepelt igencsak meg volt lepődve. Aztán nekiláttak az ebédnek, ebéd után jöttek a
köszöntések.
A mókusok énekeltek egy gyönyörű dalocskát, aztán mókusmama óvatosan előhozta a jól
ismert mogyorótortáját, ajándékba hozta a két ünnepeltnek.
Csilláék átadták a naplót és a festőholmikat, Alíz a ruhákat, Kriszta mindennek nagyon örült.
Kicsit meglepődött amikor Etelka kedves mosollyal egy nagy dobozt adott a kezébe.
- Mi ez? – kérdezte kiváncsian
- Hát a Tiéd, óvatosan bontsd ki! – bíztatta Etelka
Kinyílt a doboz, Kriszta a meghatottságtól szólni sem tudott.

- Van itt elég segítség azt hiszem, szépen kirakjátok, aztán bekereteztetjük és felrakhatod a
szobád falára!
- Köszönöm szépen, de Apa…- kezdte Kriszta.
Béla, aki eddig hallgatott, most odalépett lányához.
- Tudom, hogy eddig nem engedtem semmit a falra, de úgy gondolom, hogy egy 11 éves
nagylány már tehet képet és posztert annyit és olyat, amilyet csak akar.
Kriszta átölelte édesapját
- Nagyon köszönöm Apa, és figyelni fogok rá, hogy a képekkel is szép legyen a szobánk!
- Tudom kislányom – mosolygott Béla.
Márti a könnyeivel küszködött, valahogy kezdett az a fagyos szorítás felengedni a szíve körül.
- Mondtam én Neked – súgta Etelka – hogy semmi baj nem lesz.
Van még egy meglepetés – mondta Márti néni, és Etelkával együtt elindult a konyha felé,
hívta Csillát és Alízt is, ők négyen jól megértették már egymást, Etelka is barátnőkre lelt a
személyükben.
Egy hatalmas torta közepében egy gyönyörű Barbi babával, vált láthatóvá lassan az ajtóban.
Krisztina aki eddig csak sírdogált, most örömében zokogni kezdett. Mikor lecsillapodott,
odament szüleihez, és átölelte őket.
- Nagyon szépen köszönöm Nektek, és persze mindenkinek, ezt a meglepetést.
Ezután kezdődött csak az igazi mulatság. Alíz és Csilla tányérokat hozott be magával, és
miután Kriszta elfújta a gyertyákat, felszeletelték a tortákat.
Órák teltek el az ünneplők nagyon elfáradtak. Alízék elköszöntek. Csilláék ott éjszakáztak
Etelkáéknál, de a népes mókuscsalád Krisztáéknál lett elszállásolva. Már- már hazértek mikor
Etelka szólt mókusmamának.
- Ja igen, majdnem elfelejtettem – ugrált vissza gyorsan a lakásba a mókus, és kihozott egy
csomagot onnan.
- Ez a tiéd Pimpi, mi szedtük Neked! – mondta kedvesen.
- Toboz! De rég ettem – mondta a mókus meghatottan.
Még egy kicsit beszélgetett Pimpi a családjával, aztán szép lassan minden elcsendesedett.