Pimpi mókus története 4. fejezet

   Új világban

Másnap reggel Pimpi riadtan ébredezett. Idegen volt a környezet, a színek, a hangok, hiányoztak a megszokott zajok, amelyek körülvették idáig, és hát túl tágasnak tűnt minden.

Lassacskán hozzászokott a sok újhoz, és még álommézes szemecskéje ekkor pillantotta meg az alvó Krisztinát. Halkan odaosont hozzá, farkával végigsimított a kislány kezén. Hatalmas sikoltás hallatszott, berohant a család. Kriszta rémülten, de mégis inkább meglepve ült az ágyon, mellette a mókuska.

- Hát ez már tényleg több a soknál - dörmögte Apa, és már azon törte a fejét, hogyan juttassa vissza Pimpit Sopronba, amikor Anya megszólalt:

- Gondoltam valamit, ha Kriszta megígéri hogy továbbra is így dolgozik/tanul, nekem nem lenne ellenemre ha ez a kis szőrmók itt maradna.

  Csend lett egy pillanatra, Apa sötét tekintete megváltozott, mosolygott is már.

- Nem bánom, ha Krisztina betartja amit most megígér.

A kislány átölelte szüleit és boldogan mondott köszönetet.

Aztán  úgy indult a nap, ahogy szokott. Apa dolgozni ment, Krisztina iskolába. Anyának volt még szabadsága, jól is jött, hiszen az új jövevény érkezésével több lett a gondja.

Hogyan oldják meg a mókus elhelyezését, ha ők elmennek hazulról? Lássuk csak, még a héten jó, mert délutános vagyok, mire indulok, Krisztina hazaér. De amikor délelőttre megyek, nem mondhatom bent, hogy tegyenek másik beosztásba, mert mókusunk van. De, kérhetem az állandó délutánt. Kriszta elég önálló, megtudják oldani Apjával a feladatait, és jól jön az a kis pluszpénz is.

Eddig jutott a gondolataiban, mikor hangos mocorgást hallott Kriszta szobája felől. Pimpi ébredt fel, míg a többiek készülődtek, ő újra

elaludt, s most rendezkedett a babaházban.