Pimpi mókus története 38. fejezet

Mamamaci40•  2021. június 28. 21:34  •  olvasva: 70

A nagy készülődés


Hétfőn délután Etelka megkapta a hőn áhított telefonhívást. Kedden reggel indulhatott is az
iskolába. Kiderült Kriszta és Zoli osztályának is ő fogja tanítani ezentúl a történelmet.
Jókedvűen látott már az első nap munkához, az igazgatónővel megbeszélték a tennivalókat, és
egy órát meg is tarthatott már egy másik osztályban. Kicsit fáradtan jött ki az iskolából ő is a
tanítás után, aznap délután még nem volt dolga. Időközben Márti az ő lakásukban végzett egy
alapos nagytakarítást. Etelka nagyon hálás volt érte.
- Mi lenne velem nélküled? Hogyan köszönjem meg a jóságodat?
- Úgyis nagy bevásárlást kell csinálni, gondoltam a gyerekekkel és Pimpivel elmehetnénk a
Plázába.
E szavakra Pimpi visítozni kezdett nagy örömmel…megyünk a Plázába…megyünk a
Plázába…megyünk a Plázába…
Nos – nézett rá Márti néni haragosan…ebben a pillanatban hívom fel Csillát, hogy ne
hétvégén jöjjenek, hanem most azzonnal…és vigyék haza ezt a haszontalan nagyszájú
mókust.
Síri csend lett, Pimpi igyekezett befelé a házába, és egészen az indulásig elő sem jött.
Krisztina kérdően nézett édesanyjára:
- Anya, tényleg jönnek Csilla néniék hétvégén, nem mondtad!
- Nem mondtam eddig, most sem akartam, de ez a szőrmók felbosszantott – mondta Márti
néni tettetett haraggal, Etelka aki igen jól ismerte, magában mosolygott.
Ezután már minden ment mint a karikacsapás. A Plázában aztán elváltak egymástól, Kriszta
és Zoli elindult egy bevásárlólistával a kezében, néhány vásárolni való, de sok időbe telik
mire mindent megtalálnak, ráadásul Pimpit is ők viszik magukkal.

A két édesanya pedig elindult a Supermarket felé, megvásárolni mindent amire csak szükség
van, s persze közben megbeszélgetni a hétvégi programot.
- A lakásavatótokkal együtt tartjuk Krisztina születésnapját is nálatok, ha nem bánjátok –
mondta Márti.
- Jaj, de jó, persze, hogy nem bánjuk – ujjongott Etelka.
Amilyen gyorsan lehetett, bevásároltak, majd leültek a közeli kedves ki s kávézóban. Márti
elmesélte, hogyan képzelte el az egészet, beszélt a menüről, az ajándékokról, és arról hogy
szeretne valami különlegességet.
Etelka elgondolkodott.
- Kriszta szobájában nem láttam sem festményt, sem posztert, semmi t a falon.
- Nem, mert Béla nem nagyon szereti fúrni a falat.
- Nohát, akkor van egy tervem. Mi veszünk Krisztának egy több ezer darabos puzzle-t , persze
mókusost, és az lesz a fő ajándék, hogy bekereteztetjük. Jó lesz?
- Remélem – nézett gondterhelten Márti, aztán elmosolyodott – de én erről mit sem sejtek…
- Rendben van – nézett rá Etelka, helyreállt köztük az a régi-régi különös kapcsolat, hogy
félszavakból is megértették egymást.
- Nekem is lenne kérdésem barátném, hány vendégre számítasz, Csilla kicsoda?
- Lássuk, Csilláék hárman, Alíz a barátjával, és Anna a kislányával a szomszédból, összesen 7
vendég, plusz mi hatan az 13, Pimpi a 14., jaj és jönnek a mókusok is.
- Ekkora csapat, és el fognak férni?
- Augusztusban sikerült – mosolygott Márti. Csilla és Péter kedves soproni baráti házaspár,
egy fiuk van. Ők hozzák fel szombaton a népes mókuscsaládot.
Felhő suhant át Etelka arcán, Márti egyből értette a kimondatlan kérdését.
- Ne félj, nagyon szimpatikus emberek, a mi barátaink nekik is barátok lesznek.
- Megnyugtattál, köszönöm, még annyit kérdeznék, honnan rendeled Krisztának a tortát.
- Pimpiét a Plázában vettük.
- Na akkor elárulom a titkomat – mosolygott Etelka, néhány utcányira innen van egy kedves
kis cukrászda, ott az unokahugom dolgozik, aki gyönyörű tortákat tud készíteni.
- Akkor holnap délután elmegyünk hozzá, hozzunk a családnak egy kis süteményt, és
megkérem, csináljon Krisztinának egy csodálatos hatalmas csokitortát – lelkesedett Márti.
- Rendben van, biztos szívesen elvállalja. Van még valami szervezni való a nagy nap előtt? –
kérdezte Etelka segítőkészen.
- Nincsen már, csak majd a bevásárlás pénteken, de azt megcsinálom délelőtt egyedül.
- Aztán természetesen délután és szombat délelőtt segítek Neked főzni és készülődni.
- De jó, hogy ideköltöztetek, legalább van barát a közelben is, remélem Te is megkedveled
- a mi barátainkat. Belőlük sosem lehet elég.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!