Pimpi mókus története 36. fejezet

 Minden kezdődik elölről

Etelka, Márti, a gyerekek és Pimpi ott maradt a házban. Etelka szólt a Zolinak, most megteheti még egyszer jól nézzen körbe, búcsúzzon el otthonától, hiszen már várja a másik.

-          Nem  vagy szomorú? – kérdezte Kriszta.

-          Kicsit – vallotta be a fiú, de Apa kapott Pesten  állást, itthon megszünt a munkahelye.

-          Édesanyád is dolgozik?

-          Igen, ő tanítónő, és Zoli megmondta, melyik iskolában fog dolgozni.

-          De jó, odajárok én is…és biztosan Te is oda fogsz, osztálytársak leszünk.

-          Én is járok iskolába – kotnyeleskedett Pimpi, de nem oda ahová Ti! Igaz egyszer bent

voltam, mert be kellett vinni a házi kedvenceket, de Kriszta elfelejtette, és Márti nénivel megbeszéltem, hogyan jutok be mégis….és…és…

-          Asztalossy Pimpacs, ha nem fejezed be azonnal, visszaküldelek anyáékhoz csomagolni – toppantott Kriszta.

-          Csak azt ne, inkább csendbe leszek…szegény mókus…szegény mókus…csóválta a pici a fejét.

-          Nagyon aranyos – mondta Zoli.

-          Ha akarod a kezedbe veheted és figyelj, mert ha a karodba fészkeli magát, az nála a barátság jele.

-          Abban a pillanatban ez meg is történt.

Közben  a két édesanya igen fontos kérdésekről beszélgetett, miközben elcsomagolták az utolsó apróságokat is.

-          Nehéz lesz újrakezdeni mindent – sóhajtott Etelka – faluról nagyvárosba költözni nagy dolog. De ha Nektek is sikerült, ráadásul lesz munkahely, iskola, és otthon is már egy jó szomszéd…mosolygott Mártira.

-          Igaz is, Ti mit dolgoztok, a párod és Te?

-          András programozó, én tanítónő vagyok. Tudsz a közelben egy jó általános iskolát?

-          Persze, ahová Kriszta is jár, éppen történelemtanárt keresnek.

-          De jó…bár sikerülne, hiszen én az vagyok.

-          Hétfőn el is mehetünk szerencsét próbálni.

-          Megtennéd, hogy eljössz velem? Nagyon örülnék neki.

-          Persze,  éppen azért vettem ki jövő hétre szabadságot, hogy segítsek a berendezkedésben és a hivatalos ügyek intézésében.

-          Etelka a meghatottságtól szólni sem tudott, csak némán átölelte Mártit.