Pimpi mókus története 35. fejezet

Mamamaci40•  2021. június 26. 22:17  •  olvasva: 58

    Egy új barátság kezdete

 

Még aznap este, munkából  hazajövet Márti néni elmesélte a párjának a történteket. Kiderült Béla ismeri már korábbról Andrást, nem egy iskolába jártak de barátok voltak.  Felidézett néhány közös történetet, és ő is izgatottan várta a telefonhívást ezután. Megbeszélték, ha már megvan az időpont, segítenek a költözésnél.

Másnap reggel  9 óra körül csörgött a telefon.

-          Mártikám, szia! Most hétvégén tudunk költözni, gondoltuk ha van kedvetek jöhetnétek segíteni, legalább nosztalgiázhatunk kicsit, és megismerkedtek a fiunkkal is.

-          Akartam is tegnap kérdezni, van-e család nálatok, csak aztán a sietségben elfelejtettem.

-          Semmi baj, egy fiunk van, Krisztával egyidős.

-          Akkor a hétvégén találkozunk a mi kis falunkban, nálatok! Nagyon várjuk már!

-          Mi is, ugye hozzátok Pimpit is, persze, hiszen Krisztával elválaszthatatlanok.

-          Most nincs idő és nem is telefontéma, de kiváncsi lennék hogyan került hozzátok?

-          Hosszú történet, de lesz idő rá és elmesélem, jó az időzítés, Kriszta születésnapja jövő hét  végén van, már együtt tudjuk köszönteni ha gondoljátok.

-          Persze, majd erről is beszélünk, nagyon örülünk Mártikám.

-          Hidd el Etelkám,  mi is.

Letették a telefont, Márti néni küldött párjának egy sms-t, hadd örüljön ő is.

Szerdán reggel Márti néni elmondta az egészet Krisztának is és Pimpinek is, mindketten örültek nagyon, bár Pimpi megjegyezte, kár hogy nekik nincs mókusuk.

-          Elég vagy Te egyedül is – mondta Kriszta

-          Néha sok is – gonoszkodott Márti néni kicsit, de a mókus nem sértődött meg, megszerette a családot, és a család is őt.

Nagy nehezen elteltek a napok, szombaton délelőtt  indultak, és néhány óra múlva már meg is érkeztek a kis faluba ahol közös életük története kezdődött.

Kriszta és Pimpi meglepve hallgatták a szülőket, ahogy egymás szavába vágva idézik fel emlékeiket. 

-          Már majdnem olyan boldog vagyok, mint otthon – mondta halkan Pimpi Krisztának, akkor nálatok is van nevetés is sok.

-          Szokott lenni Pimpikém – fordult hátra Márti néni, de tudod az embereknek sok a gondja, olyan mint egy nagy-nagy batyu, de ha sikerül letenni, akkor tudunk ám vidámak lenni mi is.

-          Ez a pár akik most költöznek, nagyon jó barátaink voltak régen, csak elszakadtunk egymástól.

-          Etelka néni, András bácsi és én, egy iskolába jártunk régen. Jó lesz újra látni őket, felidézni az eltelt időt, és hát mondtam, hogy ott fognak lakni a közelben.

De jó lenne, ha a mi házunkban és a mi folyosónkon laknának – sóhajtott Kriszta.

-          Nem vagy kicsit telhetetlen, Kovács Kriszta? – szólt hátra Béla bácsi is.

Közben megérkeztek. Megható volt a viszontlátás öröme, és akkor  ismerték meg Etelkáék fiát Zolit is.

Pimpit az első pillanatban a szívükbe zárták. Jó hangulatban megebédeltek, és utána kezdődött a nagy munka. Kiderült, egyszerre nem lehet mindent elfuvarozni, ezért  András, Béla és még két szomszéd megy először, viszik a nagyobb, nehezebb berendezést.

-          Jut eszembe Etelkám, melyik lakásba is költöztök?

-          Nem mondtam volna…mosolygott szélesen barátnőjére Etelka, tudod, van a folyosótokon az az üres lakás éppen mellettetek…

-          Nem hiszem el…ezt a meglepetést…de jó, végre jó barátok is laknak a közelünkben.

-          Anya! Hát Anna néni és a kislánya nem jó barátok?

-          De igen! Csak tudod a régi barátságok értékesebbek a gyémántnál!

E szavakra mindenki meghatódott egy kicsit. Az elmúlt hosszú évek mintha eltüntek volna, és ezzel újrakezdődött a két család barátsága.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!