Pimpi mókus története 33. fejezet

Itt van az ősz
 
Telnek-múlnak a napok szépen sorban. Sokáig emlékezetes marad a Mogyorófesztivál,  közös
élményekkel, nagy beszélgetésekkel. Aztán elköszön az október, magával viszi az utolsó
megfáradt napfényes napokat is. Borongós, szeles, esős inkább az idő, hiába ősz van már,
tényleg. Előkerülnek a melegebb holmik, kabátok, sapkák. Pimpi hasztalanul bizonygatja,
hogy neki jó kis bundája van, Márti néni ellentmondást nem tűrő hangon közli vele, neki is
van melegebb kabátja-nadrágja bele kell bújni.
-          Jó, és a szép nagy mókusfarkam az hogyan fér bele? – görbülne a szája
-          Na te híres, okos mókus, hát nézd már meg jobban azt a ruhát, miért olyan szép lyukas
ott hátul?
-          Tééényleg! És milyen kényelmes is!

-          A kabátot is tessék felvenni, nem rohangálunk a doktor nénihez, ejnye-ejnye, nincs
nekünk erre időnk! – dorgálja kedvesen Márti néni.
-          Milyen jó meleg is ez – motyogja Pimpi maga elé.
-          Mondtál valamit mókuska? nem egészen értettem – mosolygott Márti néni .
Aztán már nem ismeretlen a nadrág, a kabát, szépen lassan, ahogy hidegebb van, felkerül
reggelenként a sapka is.
Egyik reggelen Pimpi valami mást talál a bögréjében a szokásos mogyorós tej helyett.
-          Ez mi? Ilyet nem kaptam még!
-          Tea, mogyoró ízesítéssel természetesen, hiszen a mókusoknak az való mint tudjuk, pici
vitaminnal, kóstold meg, ízleni fog.
Óvatosan kortyol Pimpi bele az italba, de ízlik neki, sőt kér is még.
-          Örülök, hogy ízlik mókuskám, mert most jó sokáig teát fogsz kapni a reggelid mellé!
-          Jó – Márti néni – de miért?
-          Azért, hogy ne legyél beteg, aztán majd a ruha és a tea gondoskodik róla, hogy ne fázz
meg olyan hamar.
-          Köszönöm szépen – mondja Pimpi és befészkeli magát Márti néni karjába.
-          Jó-jó, de tudod indulni kell már, Kriszta is lassan elkészül reméljük… de addig, igaz is,
Te mókus, tudsz titkot tartani?
-          Az mi?
-          Olyan, hogy én mondok valamit, és Te nem mondod el senkinek, érted?
-          Azt hiszem – szontyolodik el a mókus – miért van neked olyan…olyan…titkod?
-          Van és Neked is lesz mindjárt, de nagyon figyelj mert Kriszta jön kifelé a szobából
pillanatokon belül.
-          Nemsokára neki lesz a születésnapja, és csinálunk neki meglepetést…
-          olyat mint nekem?
-          Nem, nem olyat, hasonlót!!!
-          Jaj de jó, jaj de jó, jaj de jó….
-          Asztalossy Pimpacs, viselkedjél, nem kiabáljuk ki a titkot, mondtam, arra gondoltam a
szívecskés lufit majd Te adod oda neki, jó?
-          Persze hogy jó, és nem szólok senkinek.
-          Tudtam, hogy okos mókus vagy! – mosolygott Márti néni