Pimpi mókus története 31. fejezet

Mamamaci40•  2021. június 16. 21:39  •  olvasva: 69

„Azért vannak a jó  barátok”
 
Vasárnap este  Márti néni és Béla bácsi megbeszélték a következő hétvégi kirándulást.
Pontosabban, csak beszélték volna, hiszen egymás szavát sem hallották a sok jajdejó, jajdejó
kiáltástól.  Végül Béla bácsi megsokallta a dolgot, bement a kis szobába és közölte, még egy
szó és senki sem megy sehova, attól a perctől síri csend uralkodott,  Kriszta is és Pimpi is
nyugovóra tértek.  Ahogy szokták szép békésen eltervezték a hétvégét,  megvitatták a
következő heti tennivalókat.
Egyszer csak csörgött a telefon, vajon ki lehet most…vasárnap este, amikor  már lassan
lehetne lepihenni, erőt gyűjteni a holnapokhoz.
Csilla telefonált,  szerette volna tudni, hogy ráér-e a család lemenni a Mogyorófesztiválra.
Öröme határtalan volt, amikor megtudta, hétvégén ismét találkozhatnak.
-          Kár, hogy nem tehetjük meg, hogy ott maradunk hétfőn is…kezdte Márti néni,
reménykedve, hátha párjának is tetszik az ötlet.
-          Ha jól meggondolom, meg aztán lassan közeledik egy születésnap is, és jó a
tanulmányi eredménye is, kérünk szabadságot, és nem jövünk haza csak hétfőn, de ezt nem
mondjuk meg előre.
-          Még  Alízzal azért meg kell beszélnem, hiszen jön ő is.
-          Igen? Ezt a meglepetést, na akkor lányok hétvégén kibeszélgethetitek magatokat, túl
sok alkalmatok úgy sincs rá, így hármasban.
Csendesen teltek a napok, várakozással, izgalommal tekintettek a hétvége felé. Pénteken
Márti néni megbeszélte Kati nénivel az osztályfőnökkel, hogy Kriszta hétfőn nem megy
iskolába, majd be lesz írva az ellenőrzőkönyvbe de legyen meglepetés.
-          Nagyon kiváncsi vagyok ám a mókusra – mosolygott a tanárnő, de majd csak akkor
láthatom ha családlátogatásra megyek majd decemberben.

-          Megmutatnám szívesen, de ő is iskolába jár – mondta Márti néni nem kis
büszkeséggel.
-          Igen? Ilyenről még nem is hallottam – csodálkozott Kati néni.
-          Pedig van, nem messze tőlünk van egy iskola, Állatnevelde, a mókuskisasszony
odamegy minden reggel.
-          Kriszta sokat mesél róla, osztálytársai szeretik is hallgatni, azt mondták, ők már
találkoztak vele.
-          Persze, volt már Pimpi az iskolában…egy természetrajz órán, amikor Andi néni kérte
hogy kedvenceiket vigyék be megmutatni.
-          Igen, alsóban…felsőben ilyet nem lehet már – szontyolodott el a tanárnő – de türelmes
leszek a családlátogatásig  már csak néhány hét van hátra.
Anya még sokáig engedtél játszani, mit beszélgettél Kati nénivel – kiváncsiskodott Kriszta.
Kovács Krisztina, még mindig nem tanultad meg, mi lesz azzal aki kiváncsi….de de
tudom…sóhajtott a kislány.
Még aznap délután Alíz is megérkezett a ruhákkal.  Márti néni észrevette , hogy kislánya
kicsit irigykedik, el is határozta magában, ő is kap majd új ruhákat.
Szombaton reggel indultak, Csilláék nagyon örültek a meglepetésvendégnek, Alíz pedig
csodálattal nézte a népes mókuscsaládot.
Aztán eljött és telt a vasárnap.
-          Anya, ugye lassan indulnunk kell? – kérdezte Kriszta
-          Hová indulnál kislányom?
-          Nem megyünk haza ? – ujjongott a lány
-          Nem bizony, majd csak holnap – mosolygott Márti néni – ezt beszélgettem Kati
nénivel pénteken. Végre egyszer van egy igazi hosszú hétvége
Nagyon megörültek Csilláék is a hírnek, és mivel sportprogramok voltak a fesztiválon, Peti és
Béla, a gyerekekkel és a mókusokkal együtt elmentek szórakozni.
Végre most igazán kibeszélgethetjük magunkat – sóhajtottak örömmel a barátnők.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!