Pimpi mókus története 30. fejezet

-                                                              Készülődés meglepetésekkel
 
Teltek múltak a napok szép sorjában.  Szülőknek munka, Krisztának, Pimpinek iskola, a
család élte megszokott életét.  Krisztának nehezebb feladatokkal kellett megbirkóznia, és
egyre többször fordult elő, hogy édesanyja  beült hozzá a szobába, és türelmesen
elmagyarázta, amit lánya nem értett. Egyik alkalommal Pimpi a karjába ült, és úgy hallgatta ő
is a magyarázatot.
-          Hallod-e Te mókus kezdesz egyre nehezebb lenni, és nyúltál is…itt az ideje, hogy
elhívjam Aliz nénit, varrjon Neked új ruhatárat!
-          Ne máá’ – nyafogott a kicsi – mu-szááj…?  
-           Asztalossy  Pimpacs! Nem szeretem ezt a nyafogást, nem voltál Te ilyen, kitől
tanultad?

-          Hát Mogyorócskától….

-          Már megint Mogyorócska…ejnye-ejnye, miért nem a másik mókustól tanulsz már
valamit?
-          Mert unalmas, nem úgy mint Mo….
-          Elhallgass, Te kis haszontalan, gondolj arra mennyire fájt amikor meghúzta a füledet,
gyanúsan jóban lettetek azóta.
-          Mert Vele lehet játszani!
-          Vele…Mit?  Azt hiszem, csak be kell mennem a tanító nénihez kicsit beszélgetni,
hiszen nálatok nincsen szülői értekezlet.
-          Milyen szerencse…-motyogott Pimpi
-          Mondtál valamit?
-          Neeeem, semmit…
-          Na, akkor hamarosan beszélgetni fogunk hármasban.  De előbb, szóval Alíz nénivel
beszélnem kell ruhaügyben…gondolkodott hangosan, befejezte a magyarázatot, és indult a
konyhába vacsorát főzni.
-          Másnap délelőtt  fel is hívta barátnőjét, aki nagyon örült ennek.  Meg is beszélték,
hogy mivel hétvége közeledett  szombat délután Alíz eljön, méretet vesz Pimpiről, s közben
egy jót beszélgetnek.
-          Márti néni nem szólt a vendégről, meglepetésnek szánta, volt is öröm, mikor Alíz néni
megérkezett,  Kriszta és Pimpi szóval tartotta egy darabig, ő türelmesen felelgetett, aztán
mikor már sok volt a jóból, édesanyja szólt Krisztának, beülhetnek tv-t nézni, kezdődik a
rajzfilm éppen amit úgy szeretnek mindketten.
-          Nagyon aranyosak – mondta Alíz – olyan szívesen megnézném Pimpi családját is
hallottam egy vevőtől akinek ott élnek rokonai már javában szervezik a Mogyorófesztivált.
Bár egyszer eljuthatnék oda.
-          Márti néni nagyon megörült e szavaknak.
-          Tudod Alíz, Csilláéknak szeretnénk meglepetést szerezni azzal, hogy a tudtuk nélkül
lemegyünk, de nem tudtuk mikor is lesz pontosan.
-          Éppen egy hét múlva, egy hosszú hétvége, rá is érnék, de hogy jutok én oda…
-          Velünk jössz, ez természetes, Csillának szólok azért, biztosan örülni fog, de megkérem
tartsa titokban hogy megyünk mi is.
-          Még egy kicsit beszélgettek,  közben vége lett a tv-műsornak is, és Alíz méretet vett
Pimpiről,
-          Két számmal nagyobb ruhára lesz szüksége már – mondta elégedetten – jövő héten

meg is varrom és akkor…Márti néni jelentőségteljesen nézett rá…
-          Mi lesz akkor – kérdezte Pimpi
-          lesz új ruhád, mi lenne – mondta Márti néni szigorúan…Mókus kisasszony ne üsse
bele az orrát mindenbe, különben elmesélem Alíz néninek, mit mondott a tanító néni.

-          Abban a pillanatban csattant a mókusház ajtaja,  és már csak a méltatlankodó  mókus
fújtatás hallatszott, de az is csak halkan.
-          Mi történt? – kérdezte Alíz, most érkezett az osztályba egy másik mókus is, aki
rakoncátlan nagyon és a kezdeti viharok után Pimpi igen jó barátságba került vele,  annyira

hogy sokszor nem hagyják a többieket sem játszani, és a tanító néni gondolkodik,
valamelyiknek ott kellene hagyni az osztályt.
-          Ebben a pillanatban halkan nyílt az ajtó, Pimpi odaugrált Márti nénihez, befészkelte
magát a karjába és a világ legbűnbánóbb mókusnézésével megkérdezte…ugye nem én?
-          Na te híres, mégis csak jó az iskola? Ki gondolta volna! – mosolygott Márti néni

-          Igen,  jó  és bocsánatot kérek, amiért rossz voltam.
-          Semmi baj, egyébként Mogyorócskát tényleg elviszik másik iskolába, amúgy a tanító
néni megvan veled nagyon elégedve
-          Minden jó, ha a vége jó – mondta Alíz – és összenézett barátnőjével aki alig
észrevehetően bólintott – megvarrom az új ruhákat, és  jövő hétvégén Veletek együtt megyek
a Mogyorófesztiválra.
-          Nem kell mondani semmit, gyerekek – megérdemlitek – nevetett Márti néni.