Pimpi mókus története 28. fejezet

Sok jó ember egy házban

A születésnap után, Csilláék elköszöntek, és megegyeztek, hogy legközelebb Alízék
szilveszteri esküvőjén találkoznak.
- Sajnálom – hogy nem tudunk segíteni, mondta Csilla.
- Most már vigyázz magadra és a keresztlányomra – dorgálta szelíden Márti néni.

December első hetében került sor Etelkáék költözésére, mire megérkezett a Mikulás
már a házavatóról beszélgettek, mikor Alíz és Csaba váratlan bejelentést tett.
- Arról van szó – kezdte Alíz – hogy Csaba annyira megszeretett mindenkit, és
- titokban Ildikónak is ez a vágya…
- mi is ideköltözünk az egyik üres lakásba.
Mindenki örült a meglepetésnek, és még karácsony előtt Alízék is a ház lakói lettek.
- Már csak Csilla néniék hiányoznak – sóhajtotta Kriszta – és persze a mókusok.
Márti néni nem szólt rá most az egyszer, de ő maga is úgy érezte, fontos hogy az ember
mindig barátok közt legyen.
Szó ami szó édesanyja hiányzott nagyon, de erről nem szólt senkinek.
Viszont néhány nap múlva érdekes látogatót kapott egy délelőttön.
Édesanyja állt az ajtóban, nagyon megváltozva, csendesen, nagy esdeklő szemekkel.
- Anya, mi történt? – kiáltott Márti néni.
- Kislányom, meg tudsz nekem bocsátani?
- De az Isten szerelmére mi történt? – ijedt meg Márti néni.
- Kató meghalt – sírta el magát Vilma néni.
- Mikor? és miért nem szóltál?
- November végén és azért nem mert nagyon szégyellem magam, és kiderült
- mégis van egy rokona aki megjelent, és azt mondta, nekem karácsonyig

- ki kell költöznöm – gondoltam Krisztina mellé a kisszobába.

- Anya, nem lehet, én nem dönthetek egyedül, és nem is tudom hová tudnálak
- költöztetni, hacsak nem az unokahúgodhoz. Lakást nem tudok Neked venni,
- albérletbe nem küldelek, mi lehet a megoldás?
- Ami azt illeti, Kató hagyott rám egy összeget, egy ilyen lakásra futná, de
- hát én azt hittem.
- Anya akkor én is azt hittem, sosem voltam rossz lányod, és beláthatod,
- a családommal sincs semmi baj.
- Beláttam – ölelte át Márti nénit édesanyja.

Tudod mit – itt a folyosón van még egy üres lakás, segítem az ügyintézést,
- megvesszük és így legalább Rád is tudok vigyázni.
Megegyeztek, együtt mentek az iskolákba, bár Pimpi kicsit idegenkedett.

- Gyere ide, nem haragszom Rád, sőt látva az unokám nevetős pofiját,
- örülök is hogy ismerhetek egy ilyen komoly mókuskisasszonyt.
Este Márti néni párjával is megbeszélte a dolgot, Béla is beleegyezett.
A karácsonyt már együtt ünnepelte az egész emelet, és Pimpi úgy érezte, lett egy nagy-ember családja is.