Pimpi mókus története 27. fejezet

Isten éltessen Krisztina!

Szombaton reggel csengettek Kovácséknál. Alíz jött Krisztináért, aki jócskán meglepődött,
miután meghallotta hogy azonnal el kell mennie Alíz nénivel a Plázába, valami új ruhát

megnézni, és vitték magukkal Pimpit is.
Márti néni felhívta Csilláékat, akik megnyugtatták, elindultak a mókusokkal együtt.
Majd Annához ment át, később Etelka csatlakozott hozzájuk, szépen feldíszítették a lakást.
Áthordták az ételeket, végül Márti néni szólt Béla bácsinak, indulhat a tortáért.
Alíz közben sms-t küldött, Krisztinának már mehetnékje van. Márti néni válaszolt, nyugod-
tan jöhetnek, minden rendben.
Hazaérve azonban Krisztina csak az üres lakásba lépett be, majdnem elsírta magát.
- Valami baj van kislányom? – kérdezte Alíz kedvesen.
- Anya mindig szokott szólni, ha elmegy! – kezdett sírni.
- Nem szokott átmenni Anna nénihez?
- Hát esetleg, talán – szipogott a kislány.
Bezárták a lakásajtót, és becsengettek Anna nénihez.
- Csókolom Anna néni, nem tetszett látni anyukámat?
- Nem láttam ma, de gyere ülj le a szobában, mindjárt hozok Neked egy pohár
- üdítőt.
Abban a pillanatban, ahogy Krisztina kinyitotta az ajtót…

MEGLEPETÉS - zengett a kórus. Krisztina pityeregni kezdett.
- Na de kérem – méltatlankodott édesanyja – hát egy 11 éves nagylány sír?
- De azt hittem…
- hogy szó nélkül elmegyek itthonról – nevetett Márti néni – de üljünk már le ebédelni,
- mert kihűl minden.
Ebéd után kezdődött csak az igazi ünneplés.
Mindenki felköszöntötte Krisztinát, aki izgatottan bontogatta ajándékait. Végül Pimpi
ugrott a karjába, mancsában egy csomagocska.
- Isten éltessen Krisztina – mondta a mókuska.
- Pimpi, ez micsoda? – hüledezett a lány.
- Pimpi – mondta a mókuska.
- Nem értem!
- Talán bontsd ki a csomagot kislányom – ajánlotta kajánkodva Márti néni.
- De aranyos – köszönöm szépen, mondta a lány és óvatosan megsimította Pimpi
- orra hegyét.
Mindenkinek mindent köszönök szépen, és nagyon-nagyon boldog vagyok!
- De vágjuk már fel a tortákat, és Pimpi sem marad ki a sorból – mondta Márti néni.
- Én? Persze! Fél éve hogy itt vagy velünk, ezért Te is kapsz egy kicsi ajándékot.
- Micsodát és miért?

Egy akkora marcipánmókust mint Te magad vagy, és azért mert nagyon szeretünk!