Pimpi mókus története 26. fejezet

   26.  fejezet

                                               Születésnapi készülődés

Lassan elmúlt október is, hűvösebbre fordult az idő. Előkerültek a kabátok, sapkák, vastag

nadrágok. Egyik reggel Márti néni így szólt Pimpihez – gyere Rád adom a nadrágodat! –

Nadrág – nekem? – Neked bizony!

• De hát, a nagy szép mókusfarkam el fog zsibbadni – lamentált Pimpi.

• Nézz ide Te híres – hát miért van a Te nadrágodon hátul bélelt lyuk? – nevetett

• Márti néni.

• Tényleg – csodálkozott a mókuska – és milyen jó meleg, csak kár hogy a tetvéreimnek

• nincs ilyenjük.

• Nekik nem is kell, ha otthon laknál Neked sem kellene de nem akarom, hogy megfázz!

A mókus befészkelte magát Márti néni karjába – olyan vagy mintha az anyukám lennél –

Márti néni nagyon meghatódott ezen, ő is megszerette a szeleburdi kis jószágot.

• Kérdezhetek valamit? 

• Persze Pimpikém – Krisztinának mikor van a születésnapja?

Majd november elején, két hét múlva. Miért kérdezed? Ő is kap meglepetést? Persze!

• De hát én mit tudok adni? majd a nevedben veszünk valamit!

• Az nem jó! Valami jobbat! 

• Megvan! Anna néni gyönyörűen rajzol, lerajzol Téged, a képet bekeretezzük 

• és feltesszük a falra.

• Az nagyon jó lesz! – Köszönöm szépen!

Ideje volt Krisztát is ébreszteni, Pimpi szavai elgondolkodtatták Márti nénit, tényleg,

lassan tervezgetni kell.  Elfuvarozta az iskolásokat, aztán amikor végzett a takarítással,

leült és tervezgetni kezdett.

Először Csillát hívta, gondolkodjanak el, fel tudnának-e jönni, beszéljék meg a mókusokkal

is. Barátnője természetesen igen készséges volt megint, és megígérte, két nap múlva 

jelentkezik.

Aztán Alíz kapta a következő hívást!

• Alízkám, Márti vagyok, szia!

• 
  

  • Szia Mártikám! Rég hallottalak! Jól vagytok?

  • Jól, és Ti, mi is?

  • Mondd, mikor érnél rá átjönni hozzánk?

  • Ma nem, mert fontos intézni valónk van Csabával, de holnap délelőtt?

  • Jó lesz nagyon!

  Elköszöntek egymástól, Márti néni magában tervezett tovább. Átlátogatott Annához,

  megbeszélte vele,  megtenné-e hogy Pimpit lerajzolja.

  Anna természetesen beleegyezett, csak az volt a kérdés, mikor menjen át úgy a mókus,

  hogy Krisztának ne legyen gyanús.

  De hamar megoldódott a probléma, még aznap délután.

• Anya, ez az ötödik osztály már nagyon nehéz! – panaszkodott a kislány.

• Okosabb lettél, több a feladat, mi a probléma? 

• Azt mondta Kati néni, menjünk el a könyvtárba, és készítsünk kiselőadást

• az adventi koszorú történetéről, de hát még csak november van!

• Az első gyertyát mindig november végén gyújtjuk meg és az egyre közelebb

• van – egyedül kell dolgozni vagy párban?

• Párban! – hangzott a letört válasz

• Andival? – igen – és nem értem…és…

• Kovács Krisztina, mire tanítottunk mindig is?

• Mindenkit szeretni kell, akármilyen is!

• Akkor? Mi a probléma? Holnap kérdezd meg szépen ő mikor érne rá, és menjetek

• el a könyvtárba, ha előbb készen van, nem probléma, vagy igen?

• Nem, Anya!

Márti néni nem mutatta mennyire örül a hírnek, csak azt kell tudni, milyen napon mennek.

Másnap délutánra kiderült ez is, Andinak sok különórája van, ezért csak következő hétfő

délután ér rá.

Valamelyik délelőtt aztán Márti néni átment Annához, hogy neki jó-e a hétfő délután?

Megbeszélték, ahogy Krisztá elindul, Pimpi megy is át, hogy a kép elkészüljön időre.

Igazi zseni vagyok – állapította meg Márti néni magában – igaz ilyen baráti körrel nem is

nehéz.

Délelőtt Alízzal minden részletet kidolgoztak apróra. Megadta Kriszta méreteit, megmutatta

a ruháit, hogy milyen fazonra, milyen színvilágra gondolt. 

Ám kíváncsisága neki is határtalan volt!

• Meglehet tudni mi volt az a nagyon fontos dolog tegnap? kérdezte hamiskásan

• Persze! Bejelentkeztünk az anyakönyvvezetőhöz

• Nagyon örülök – mondta Márti néni – és megölelte barátnőjét.

• Lenne egy nagy-nagy kérésem  barátném – szólt Alíz komolyan – lennél-e az

• esküvői tanúm?

Márti néni a meghatódottságtól nem is tudott percekig megszólalni.

• Persze, és nagyon örülök neki! Mikorra tervezitek?

• Csaba ötlete volt – nevetett a menyasszony, szilveszter napjára!

• Igaza van, új év, új élet, új asszony, igaz is, milyen a viszonyod Ildikóval?

  • Nagyon szépen alakul – mosolygott Alíz

  Elbúcsúztak egymástól, mi is lenne velem, ha nem lenne két ilyen barátnőm?

  Még Etelka hiányzik nagyon, de hát ők ott maradtak a faluban, nem tehetek róla őt

  szeretem a legjobban, de az ember azzal érje be ami van neki, és ez sem kevés – mosolygott.

  Másnap Csilla telefonált, jövő hét végén, pénteken este érkeznek, ajándékostól, mókusostól,

  mindenestül.

  Hétfőn délután, míg Anna Pimpit rajzolta, vele is beszélgetett a születésnapról, de előtte

  megígértette Pimpivel, semmit nem mond Krisztinának.

  Annával átbeszélték a dolgokat, és arra jutottak, ajándék lesz, de a tortát még meg kell

  rendelni. 

• Elintézem én azt szívesen – Te nem tudod, Teca néni a nagynéném, és neki cukrász

• a szakmája, ma felhívom telefonon elmondom miről van szó, aztán holnap délelőtt

• megbeszélheted vele a részleteket.

Ekkora szerencsét – gondolta Márti néni – már csak a főzést kell megoldani, étterembe nem

megyek.

Közben elkészült Pimpi rajza, aki igen meg volt döbbenve hogy tiszta fehér.

• Butuskám! Most majd kiválasztom milyen színű festék illik a bundádhoz, és megfestem

• a képet.

• Jó, de nem akarok fehér maradni – nyafogott Pimpi.

• Jól van, jól van gyere már Te mintás mókus, mert Kriszta hazaér közben.

Este egyeztettek Bélával a szervezésről.  Egyre többet segít nekem, gondolta Márti néni,

de jó hogy itt van Pimpi, vele változott a lány is, és látszik a párom is oldódik – mosolygott

kajánul, ne nevess ki oldalbordám – kacsintott a párja – ne felejtsd el néha én is tudok

olvasni a Te gondolataidban!

Szerencsére hogy csak néha – gondolta magában Márti néni – és Égre emelte tekintetét!!!

• Még egy probléma van sajnos – kezdte – ennyi emberre sok lesz egyedül főznöm!

• Ó én szamár, el is felejtettem, vagy csak nem akartam mondani? András hívott fel,

• valami fontos szakmai dologban kérte segítségemet.

• András? Csak nem…bár igaz lenne!

• Bizony, Etelka barátnőd férje, és az én legjobb barátom!

• Mi van velük? 

• Nem sokat beszéltem vele, de tudom, hogy költözni akarnak – kuncogott Béla.

• Ne játssz velem! – akkor azt is tudod hová!

• Tudom bizony, majd Annáék lakásába, de csak december elején.

• Mindent úgy kell belőled kihúzni harapófogóval – méltatlankodott Márti néni

• Valakitől én is tanultam a titkolózást, nem gondolod?

• S vajon mikor járnak erre?

• Lássuk csak, holnap szerda, nem is mondtam, csak későn érek haza,

• segítek nekik költözni, vannak barátaik a közelben, és a legfontosabb

• holmikat holnap hozzák fel! Csütörtökön délelőtt Krisztina iskolája előtt

• találkoztok majd!

• 
  

  Már nem voltak szavak, Márti néni csendesen pityeregni kezdett, nem gondolod, hogy

  minden dolognak a fele az enyém is? – mosolygott Béla –jó éjszakát!