Pimpi mókus története 26/2. fejezet

Mamamaci40•  2021. január 29. 20:37  •  olvasva: 104

   Születésnapi készülődés 2.


Csütörtökön reggel, éppen mikor Márti néni fordult ki a kapun, éppen akkor pillantotta

meg az ismerős arcot.

  • Etelkám – tárta szét karjait, hogy megölelhesse rég látott barátnőjét, hány

  • éve is?

  • Nem tudom Mártikám! – könnyezett Etelka – lehet akkor nekem is fel kellett

  • volna költöznöm, de ki tudta, hogy válni fogok?

  • Elváltál? De hát…annyira szerettétek egymást!

  • Én is azt hittem…de vége, Andrással jól megvagyunk, Zoli is jó gyerek nagyon,.

  • Zoli a fiatok!

  • Igen! Mondta András, Nektek lányotok van Krisztina!

  • Igen…de…-hajtotta le Márti néni a fejét.

  • Mi a baj? Csak nem ez a baj? Béla fiút várt? Hihetetlen!

  • Igen az, hihetetlen, és sokszor borzasztó, ahogy viselkedik vele.

  • Nincs segítség? De sajnálom.

  • Van – mosolygott Márti néni. Kicsi mókusformája van, és Pimpinek hívják!

  • Legalább van Krisztának játszópajtása.

Megbeszélték, Márti néni megvárja Etelkát és barátnőjét a kapuban, és utána már

együtt mennek haza, kávéznak, beszélgetnek.

  • Úgyis itt fogunk lakni – nevetett boldogan Etelka.

  • Hála Égnek – mert, vannak barátnőim, majd mesélek róluk, csodaemberek,

  • de hát mi már gyerekkorunk óta ismerjük egymást.

Hazaérkeztek, a vendégnek nagyon tetszett a lakás.

  • A mienk is ilyen lesz, ugye?

  • Igen, csak egy kicsit nagyobb!

Születtek a pillanatok, múltak percek, az emlékek odasettenkedtek köréjük. Közben

került kis házi készítésű teasütemény is, Etelka szeme könnybe lábadt, ahogy megkóstolta.

Ez még az a recept, amit drága édesanyám tanított nekünk. 

  • Igen, az bizony, én is nagyon szeretem, a család is. Örültem, amikor Béla szólt

  • tegnap, hogy találkozott Andrással. Nagyon jó, hogy itt vagytok, és szeretnélek

  • megkérni valamire, ha a barátnőd nem haragszik, holnap-holnapután segítened

  • kellene sütni-főzni.

  • Te készülsz valamire – mosolygott Etelka, várj csak már emlékszem, a lányod

  • születésnapja lesz mostanában!


    • Eltaláltad – nevetett Márti néni – most szombaton.

    • Jövök persze hogy jövök segíteni, minden meg van?


      • Csak az ünnepi ebéd menüjét nem tudom még pontosan.

      A délelőtt többi része a menü összeállításával telt. Márti néni hirtelen felkapta a fejét,

      már csak pár perc maradt. és indulnia kellett az iskolába, Krisztináért és Pimpiért.

    • Menjünk együtt – hiszen Zolinak is véget ér a tanítás – javasolta Etelka.

    Az iskola előtt meglepetés ért mindenkit, hiszen Zoli is abba az osztályba került.

  • Ez csodálatos – lelkendezett Kriszta – Ildikó után Zoli is az osztálytársam

  • lett már csak Peti hiányzik.

  • Hogyan is gondoltad édes lányom? Hétvégente utazzon fel Sopronból?

  • Nem is lenne rossz ötlet – kuncogott Kriszta – bár azt hiszem, nemsokára

  • megismeritek, mert hétvégén lesz a születésnapom és jönnek ők is.

  • Kovács Krisztina, mi szokott történni ha tudálékoskodsz? – nem emlékszel

  • rá? 

  • De igen, akkor neheztelsz rám, és valami rossz fog velem történni.

  • Ugye-ugye – dorgálta kedvesen édesanyja – majd Etelkához fordult.

  • Szerinted barátném, ennyi cserfes fiatalnak van együtt annyi esze, hogy

  • Pimpit elhozza az Állatneveldéből.

  • Hát…talán rájuk lehet bízni! Hárman vannak, az egyik jól lát, a másik jól hall,

  • a harmadik meg mindig ott van! – nevettek az édesanyák.

Krisztáék kicsit megsértődtek, de nem komolyan, szépen elmentek Pimpiért, s mire

hazaértek már az ajtó előtt megcsapta orrukat az ebéd finom illata.

  • Mi lehet ez? – kérdezte Ildi  Zolitól izgatottan.

  • Én tudjam – fakadt ki a fiú – Te vagy a lány.

Erre Pimpi kibújt Kriszta zsebéből, én tudom, én tudom, én tu….

  • Asztalossy Pimpacs, ha nem hagyod abba, én is tudom kinek kell szólni,

  • abban a pillanatban ahogy beérünk – nevetett Krisztina.

  • Hát ez aztán hogy már tényleg…….

  • ……mókustalanság – fejezte be Márti néni nevetve.

  • Jaj de aranyos mókus – lelkendezett Etelka – megsimogathatom?

  • Nem nagyon szereti, de azt hiszem belefog ugrani a karodba.

Úgyis lett, aztán leültek és neki láttak a finom ebédnek. Vége-hossza nem volt a szónak,

úgyhogy mire András és Béla is hazaérkezett, már zengett a folyosó a nevetéstől, és

csodafinom illat lopakodott ki a kulcslyukon.

  • Nem lesz baj, hogy én is jövök? – tudakolta András 

  • Nem hiszem, főleg hogy a nejed és a fiad is itt van – nevetett Béla.

Végül is kisebb ünnepség kerekedett, megbeszélték a költözködést is, aztán Andráséknak

indulni kellett haza. Másnap pedig az édesanyák nekifogtak a főzőcskézésnek.

Csütörtöki nap volt, délután Alíz telefonált, érdeklődött kell – e segítség.

  • Szia Alízkám! Holnap szívesen látlak, lesz kis meglepetés is.

Pénteken délelőtt megjelent Alíz, első pillanattól szimpatikus lett neki Etelka. 

Ideje volt megint megbeszélni a teendőket. Alíz felajánlotta szombaton délelőtt elviszi

Krisztinát a Plázába, hogy szépen el lehessen rendezni mindent.

Jól is jött a segítsége, mire indulni kellett az iskolába, minden tennivalóval végeztek.

Márti néni hozta haza a csapatot, Etelka közben Annával beszélte meg a részleteket,

mert elhatározták, az ő lakásukban tartják Krisztina születésnapját.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402021. január 30. 16:46

@Krisztinka: köszönöm szépen

Krisztinka2021. január 30. 10:49

😊🐿️

Mamamaci402021. január 29. 20:54

@Mikijozsa: "helyes a bőgés, oroszlán" és köszönöm.

Mikijozsa2021. január 29. 20:44

abszolút emberi a történet ez az a aki valójában egy Pimpi mókus - mögötte van... jók a párbeszédek gratula