Pimpi mókus története 26/2. fejezet

   Születésnapi készülődés 2.

Csütörtökön reggel, éppen mikor Márti néni fordult ki a kapun, éppen akkor pillantotta

meg az ismerős arcot.

• Etelkám – tárta szét karjait, hogy megölelhesse rég látott barátnőjét, hány

• éve is?

• Nem tudom Mártikám! – könnyezett Etelka – lehet akkor nekem is fel kellett

• volna költöznöm, de ki tudta, hogy válni fogok?

• Elváltál? De hát…annyira szerettétek egymást!

• Én is azt hittem…de vége, Andrással jól megvagyunk, Zoli is jó gyerek nagyon,.

• Zoli a fiatok!

• Igen! Mondta András, Nektek lányotok van Krisztina!

• Igen…de…-hajtotta le Márti néni a fejét.

• Mi a baj? Csak nem ez a baj? Béla fiút várt? Hihetetlen!

• Igen az, hihetetlen, és sokszor borzasztó, ahogy viselkedik vele.

• Nincs segítség? De sajnálom.

• Van – mosolygott Márti néni. Kicsi mókusformája van, és Pimpinek hívják!

• Legalább van Krisztának játszópajtása.

Megbeszélték, Márti néni megvárja Etelkát és barátnőjét a kapuban, és utána már

együtt mennek haza, kávéznak, beszélgetnek.

• Úgyis itt fogunk lakni – nevetett boldogan Etelka.

• Hála Égnek – mert, vannak barátnőim, majd mesélek róluk, csodaemberek,

• de hát mi már gyerekkorunk óta ismerjük egymást.

Hazaérkeztek, a vendégnek nagyon tetszett a lakás.

• A mienk is ilyen lesz, ugye?

• Igen, csak egy kicsit nagyobb!

Születtek a pillanatok, múltak percek, az emlékek odasettenkedtek köréjük. Közben

került kis házi készítésű teasütemény is, Etelka szeme könnybe lábadt, ahogy megkóstolta.

Ez még az a recept, amit drága édesanyám tanított nekünk. 

• Igen, az bizony, én is nagyon szeretem, a család is. Örültem, amikor Béla szólt

• tegnap, hogy találkozott Andrással. Nagyon jó, hogy itt vagytok, és szeretnélek

• megkérni valamire, ha a barátnőd nem haragszik, holnap-holnapután segítened

• kellene sütni-főzni.

• Te készülsz valamire – mosolygott Etelka, várj csak már emlékszem, a lányod

• születésnapja lesz mostanában!

• 
  

  • Eltaláltad – nevetett Márti néni – most szombaton.

  • Jövök persze hogy jövök segíteni, minden meg van?

  • 
    

    • Csak az ünnepi ebéd menüjét nem tudom még pontosan.

    A délelőtt többi része a menü összeállításával telt. Márti néni hirtelen felkapta a fejét,

    már csak pár perc maradt. és indulnia kellett az iskolába, Krisztináért és Pimpiért.

  • Menjünk együtt – hiszen Zolinak is véget ér a tanítás – javasolta Etelka.

  Az iskola előtt meglepetés ért mindenkit, hiszen Zoli is abba az osztályba került.

• Ez csodálatos – lelkendezett Kriszta – Ildikó után Zoli is az osztálytársam

• lett már csak Peti hiányzik.

• Hogyan is gondoltad édes lányom? Hétvégente utazzon fel Sopronból?

• Nem is lenne rossz ötlet – kuncogott Kriszta – bár azt hiszem, nemsokára

• megismeritek, mert hétvégén lesz a születésnapom és jönnek ők is.

• Kovács Krisztina, mi szokott történni ha tudálékoskodsz? – nem emlékszel

• rá? 

• De igen, akkor neheztelsz rám, és valami rossz fog velem történni.

• Ugye-ugye – dorgálta kedvesen édesanyja – majd Etelkához fordult.

• Szerinted barátném, ennyi cserfes fiatalnak van együtt annyi esze, hogy

• Pimpit elhozza az Állatneveldéből.

• Hát…talán rájuk lehet bízni! Hárman vannak, az egyik jól lát, a másik jól hall,

• a harmadik meg mindig ott van! – nevettek az édesanyák.

Krisztáék kicsit megsértődtek, de nem komolyan, szépen elmentek Pimpiért, s mire

hazaértek már az ajtó előtt megcsapta orrukat az ebéd finom illata.

• Mi lehet ez? – kérdezte Ildi  Zolitól izgatottan.

• Én tudjam – fakadt ki a fiú – Te vagy a lány.

Erre Pimpi kibújt Kriszta zsebéből, én tudom, én tudom, én tu….

• Asztalossy Pimpacs, ha nem hagyod abba, én is tudom kinek kell szólni,

• abban a pillanatban ahogy beérünk – nevetett Krisztina.

• Hát ez aztán hogy már tényleg…….

• ……mókustalanság – fejezte be Márti néni nevetve.

• Jaj de aranyos mókus – lelkendezett Etelka – megsimogathatom?

• Nem nagyon szereti, de azt hiszem belefog ugrani a karodba.

Úgyis lett, aztán leültek és neki láttak a finom ebédnek. Vége-hossza nem volt a szónak,

úgyhogy mire András és Béla is hazaérkezett, már zengett a folyosó a nevetéstől, és

csodafinom illat lopakodott ki a kulcslyukon.

• Nem lesz baj, hogy én is jövök? – tudakolta András 

• Nem hiszem, főleg hogy a nejed és a fiad is itt van – nevetett Béla.

Végül is kisebb ünnepség kerekedett, megbeszélték a költözködést is, aztán Andráséknak

indulni kellett haza. Másnap pedig az édesanyák nekifogtak a főzőcskézésnek.

Csütörtöki nap volt, délután Alíz telefonált, érdeklődött kell – e segítség.

• Szia Alízkám! Holnap szívesen látlak, lesz kis meglepetés is.

Pénteken délelőtt megjelent Alíz, első pillanattól szimpatikus lett neki Etelka. 

Ideje volt megint megbeszélni a teendőket. Alíz felajánlotta szombaton délelőtt elviszi

Krisztinát a Plázába, hogy szépen el lehessen rendezni mindent.

Jól is jött a segítsége, mire indulni kellett az iskolába, minden tennivalóval végeztek.

Márti néni hozta haza a csapatot, Etelka közben Annával beszélte meg a részleteket,

mert elhatározták, az ő lakásukban tartják Krisztina születésnapját.