Pimpi mókus története 25. fejezet

A mogyorófesztivál

Repültek a napok, csak az volt a kérdés, csütörtökön délután, vagy pénteken reggel tudnak-e
indulni. Szerda estére megoldódott ez is. Kiderült Alízék ráérnek, Béla bácsi persze morgott,
fáradt, hosszú az út, és miért nem Csilláék jönnek megint, addig-addig míg Márti néni meg
nem

elégelte.
- Na idefigyelj Kovács Béla – ha nem hagyod abba de azonnal a nyafogást, itthon
hagyunk!
- Ho…ho…hogy-hogy? – hüledezett a párja.
- Úgy-hogy! Létezik vonat is a világon, de Annának is van jogosítványa a testvérének
- autója, és biztosan szívesen levisz minket, Te meg maradhatsz itthon nyugodtan
egyedül.
- Hogy gondolod ezt? – hitetlenkedett még mindig Béla bácsi – nem értelek!
- Mi lesz szombaton? – kérdezte Márti néni könnyes szemekkel - gondolkodj el kérlek,
- és vacsora után majd megbeszéljük.

S valóban vacsora után, mikor már Kriszta és Pimpi elvonult, Márti néni megkérdezte párját,
eszébe jutott-e valami. Béla bácsi nem szólt csak némán magához ölelte feleségét, közben
könnyes lett a szeme. Sajnos ő nem tudta a szeretetét úgy kimutatni, ahogy szerette volna. De
a családját
nem adta volna oda semmiért sem. Márti néni megértette a ki nem mondott szavakat is, ezután
minden ment a maga útján tovább, csütörtök délután megérkeztek Alízék.
Végül aztán,
úgy döntöttek, hogy Béla bácsi és Csaba indul el az egyik autóval, ők viszik a holmikat, és
mivel
Alíz is tudott vezetni, ő, Márti néni, Kriszta, Ildikó és persze Pimpi a másik autóban utazik
Sopronba.
Este volt már mire odaértek minden gond nélkül.
Pénteken aztán Csilláék háza egész nap egy zajládához hasonlított, ugyanis megérkezett a
népes
mókus család is. Vége-hossza nem volt a sok megbeszélnivalónak.
Szombaton vette kezdetét igazán a Mogyorófesztivál. Ebéd után megnézték a programokat,
és este eljött a meglepetések ideje is. Csilláék bejelentették a kistestvér érkezését, mindenki
boldogan gratulált nekik.
Majd Márti néni közölte, az ifjúság és a mókusok maradnak itthon, ők pedig elmennek az
Aranymókusba vacsorázni.
- Béla még mindig nem jutott semmi az eszedbe…mit mondtál 15 évvel ezelőtt éppen
- ezen a napon?
- Ugyanazt amit Te is drágám – szólt szomorúan a párja – és szégyenkezem hogy el
- felejtettem, de talán mégsincs veszve semmi – az utolsó szavakat majdnem kiabálta
Mindenki értetlenül meredt rá. Ekkor kitárult a nagyszoba ajtaja, Peti két osztálytársa
hatalmas
virágkosarat hozott be. Márti néni szeméből potyogtak a könnyek, észrevett a kosár fülén
egy dobozkát.
- Béla…de megmondtam!
- Tudom, drágám, én meg meghallgattam – mosolygott elégedetten - de vedd le már
- azt a dobozkát, hadd lássa mindenki mi van benne.

Egy csodálatos karkötő került elő, ami apró szívecskékből állt. Márti néni pillanatokig szóhoz
sem
jutott.
- Elfelejtettem volna mondani, hogy Csabát én már régóta ismerem és tudom, hogy
- aranyműves az eredeti szakmája? Látszik öregszem!
Most Csaba lépett előre – Bélára nézett – ha már említetted drága barátom – akkor
megragadom
az alkalmat, és én pedig kinyitok egy kis dobozkát. Azzal egy pici piros bársony dobozból két
karikagyűrűt varázsolt elő.
- Igaz ugyan, az étteremben akartam, de hát itthon mégis családiasabb – azt hiszem
mond
- hatom így – jól érzem magam köztetek, és örülök hogy megismerhettelek Titeket,
- kivéve Bélát…akinek soha nem tudom eléggé meghálálni, hogy éppen Alízhoz
küldött, amikor inget szerettem volna vásárolni magamnak.
- S most ebben a pillanatban meg is kérem a kezét…ugye hozzám jössz feleségül?
Alíz megdöbbent, szíve mélyén vágyott rá, és szerette volna…szavai neki sem voltak, csak
némán
bólintott, felhúzták a gyűrűket.
Peti kajánul mosolygott – most én hívom be a két fiút, hozzák be a pezsgőspoharakat,
koccintsunk
az egészségünkre, mert attól félek hölgyeink már sosem fognak tudni beszélni. Erre kitört a
nevetés.
Jókedvűen szedelőzködtek, ám a gyerekek arcán szomorúság suhant át. Csilla szólt –
elfelejtettem
volna mondani? A két fiú itt maradhat, még jön néhány osztálytársa Petinek, s persze az
összes
mókus is itt lesz.
A vasárnap délelőtt a pihenésé lustálkodásé volt, délután családfők, gyerekek, mókusok mind
kivonultak a sportpályára.
A barátnők végre egyszer kibeszélgethették magukat. Csilla megkérte Alízt, hogy ha lenne
hozzá
ideje türelme, a pólyát, hálózsákot, párnát, takarót, babaszobába függönyt, és minden nagyobb
dolgot varrjon meg neki. Alíz boldogan egyezett bele, csak Márti néni csodálkozott kicsit –
Mártikám anyósomék nagyon messze élnek, édesanyám meghalt, testvérem nincs aki
segítsen.
Petinek is csak fiútestvére van, ő is az ország másik felében lakik.
Jó az Isten, Jót ád, hogy ahol család nincs, ad igaz barátokat.