Pimpi mókus története 23. fejezet

„ Mókuskerék”

Szépen lassan visszatértek a régi szokások. Az ősz még jó szívvel adott néhány hangulatos
napsugaras napot. Márti néni többször megengedte Krisztának, hogy a zseb-busszal vigye
el Pimpit is, és gyűjtsenek színes leveleket, és sok-sok gesztenyét.
- Bundát is hozzatok sokat – mondta egyszer, és a kislány tudta, hogy a zöld tüskés
- héjra gondol.
Ám Pimpi megrettent, remegve kérdezte…milyen bundát…más mókusokat is…bundástól…
és már nem lehetek itt csak magam? – kezdett görbülni a szája széle.

Márti néninek és Krisztának széles jókedve kerekedett, hiszen nem mókusbundáról volt szó,
hanem a gesztenye héjáról. Pimpi is nevetett mikor megértette.
Legelső alkalommal, amikor szedegettek, meg is kóstolt egyet, de a foga bizony nem bírta.
- Hát ezt nem is lehet megenni – nyafogta – akkor meg minek?
- Te kis haspók! – nevetett Kriszta – ezt is meglehet enni csak nem így, de ha haza-
- érünk kérd meg anyát szépen majd vegyen nekünk gesztenyepürét tejszínhabbal.
Ezután már gyerekjáték volt az egész, Kriszta kosárkája és egyik kabátzsebe is tele volt
a zöld-barna vendégekkel, mire hazaérkeztek.
- Úgyesek voltatok – hangzott a dicséret, így még inkább kaphattok a meglepetésből
- mondta Márti néni, és szedett nekik a gesztenyepüréből.
Kriszta nevetni kezdett, Pimpi csak némán meredt arra a valamire, az édesanya pedig nem
értette az egészet.
Mikor elmesélték a mókusfog történetét a gesztenyével, már nevetett ő is, sőt este még
Béla bácsi is jókedvűen hallgatta őket.
Már-már úgy látszott minden rendben van, amikor egyik délelőtt Márti néni sürgős telefont
kapott Pimpi iskolájából, a tanító néni hívta, érkezett egy új mókus az osztályba, és Pimpi
vel együtt veszekednek a kisebbikkel, csúfolják, kergetik, és ez nem az első eset.
Az osztályterem felől már valóban hallatszott az éktelen visítás, sírás, kiabálás, egy egész
elviselhetetlen hangzavar.
Márti néni benyitott, a tanító néni szégyenkezve nézett rá, és kérte, ne haragudjon, ő meg
próbált mindent, de nem használt sem szép szó, sem büntetés.
- Nincs itt probléma kérem – hangzottak a szigorú szavak – Asztalossy Pimpacsot
- ebben a pillanatban kiíratom innen, és holnap megy haza szüleihez Sopronba.
- Téged barátocskám hogyan is hívnak? – kérdezte mérgesen az új mókust.
- Mogyorócskának – válaszolta a kis gézengúz megszeppenve.
- Szép dolog mondhatom – a gyönyörű neved ellenére igazi kis rosszcsont vagy.
A mérges hangra minden diák megszeppent, csak a kicsi mókus szepegett még mindig
az egyik sarokban. Márti néni felvette a karjába, megdajkálta, és neki adta Pimpi mogyoró
adagjának a felét, akinek ez aztán egyáltalán nem tetszett, és elkezdett fújtatni-toporzékolni.
A pici időközben lekerült a földre, és Márti néni tapsolni kezdett.
- Bravó-bravó Pimpikém! Mutatkozz csak be, milyen is tudsz lenni otthon. Aztán ha
- vége az előadásnak, egyenesen a postára viszlek, feladlak kedves szüleidnek
- Sopronba, a csomagra ráírom, hogy vigyázat, egy mihaszna mókus van benne!
- Mit fog szólni Kriszta, ha ezt elmesélem neki? Ő vett észre a földön fekve,
gyógyítgatott,
- vigyázott Rád, ezt érdemli?
Pimpi villámsújtottan ült a helyén.
Közben megérkeztek Mogyorócska szülei is. Az anyukája egyből sírni kezdett, hogy megint
az

ő egyszem kislánya rosszalkodott, apukája pedig nagyon megdorgálta lányát, és megígérte
neki,
holnap kiíratja innen.
- Téged már úgysem látnak szívesen egyik iskolában sem – ez volt az utolsó – maradsz
- szépen otthon, és majd az öreg Bagoly néni fog tanítgatni.
- Csak azt ne – szeppent megy Mogyorócska – én nagyon félek tőle, inkább jól fogok
viselkedni, megígérem.
Akkor minden rendben is van állapította meg Márti néni – azt hiszem sem Pimpi sem
Mogyorócska
nem fogja bántani Makkocskát. Amennyiben még egyszer ez előfordul, nekünk sajnos el kell
köszönnünk az iskolától is, és utána mindjárt Pimpitől is.

Ettől kezdve a három mókus nagy egyetértésben töltötte a napokat.