Pimpi mókus története 22. fejezet

Az új osztálytárs
 
 
Márti néni kedves-komoly szavai biztonságot nyújtottak sírás ellen Pimpinek. A tanító néni
többször is megdicsérte, hogy játék közben sem hangoskodik igazán, és jó barátságba került a
másik mókussal.
Kriszta, bár nagyon-nagyon várta a tanévkezdést, gyanúsan hallgatag lett, édesanyja tudta,
valami nagy baj van.  Csütörtökön délután aztán, hogy meglátta az üzenetet az
ellenőrzőkönyvben, a tanító néni kérte, menjen be az iskolába, jobbnak látta ha megkérdezi a
kislányt, mi is a probléma.
-          Kriszta, ha készen vagy a leckével, gyere ki a konyhába légy szíves, beszélni szeretnék
Veled!
-          Készen vagyok, megyek mindjárt, kihozhatom Pimpit is?  
-          Persze, ő is jöhet, kap egy kis kakaót!
Kriszta leült, s várakozóan nézett édesanyjára, vajon miről is akar beszélni.
-          Mi a baj kislányom? Miért kell bemennem az iskolába?
-          Jött egy új lány – mondta Kriszta, s eleredtek a könnyei.

-          De ezért csak nem kell sírni – mosolygott Márti néni.
-          De utál engem…
-          Ejnye, honnan tudod, és különben is ez olyan csúnya szó!
-          Jó – sóhajtott a kislány – szóval nem szeret.
-          De miért?
-          Nem tudom!
-          Mondtál neki esetleg valamit, ami megbántotta?
-          Nem, hozzá sem szólok, nem is akartam hogy mellém üljön, mondtam Kati néninek is.
-          Kati nénit ugyan még nem ismerem de nem hiszem hogy azért ültette melléd, hogy
bosszantson.
-          De anya, engem zavar, miért nem ült máshová?
-          Lett volna máshol helye?
-          Nem!
-          Na látod, és miért nem szimpatikus Neked!
-          Mert…mert…ő mindent tud, és mindig kedves, és mosolyog…és a másik iskolájában
nagyon szerették őt, és a barátnőim is csak vele beszélgetnek..
-          Kovács Kriszta, Te nagyon irigy vagy, nem ismerek Rád!
-          De anya…
-          Össze kell vele barátkoznod, különben zavarni fogjátok egymást.
-          De…
-          Krisztina, menj a szobádba, most, vacsoráig a hangodat sem szeretném hallani.
Tán mégiscsak jó lett volna egy testvér, de hát most már mindegy – morfondírozott Márti
néni.
Másnap aztán megbeszélte az új osztályfőnökkel, hogy jobban fognak figyelni és vigyázni a

kislányra.