Pimpi mókus története 21. fejezet

Mamamaci40•  2021. január 3. 22:25  •  olvasva: 108

Első nap az iskolában

A tanévkezdés előtti utolsó soproni kirándulással véget ért a nyári vakáció. Sok újdonság
várta őket az ősz közeledtével, Kriszta felső tagozatos lett, és ugye volt még egy iskolás a
családban, bár a mókus nagyon nem rajongott a dologért, de belátta, az iskola kell.
Azon a napos szeptemberi reggelen Márti néni megkocogtatta a babaház ablakát.
-          Hétalvó mókus ébresztő, elkésünk az iskolából!
Csend, semmi mocorgás, telik-múlik az idő, és ilyenkor szaladnak a percek. Márti néni
másodszor is megkocogtatta az ablakot.
-           Hétalvó mókus ébresztő, elkésünk az iskolából!
Kisvártatva Pimpi kinyitotta az ablakot, és álmos szemekkel kiváncsian kukucskált kifelé.
-          Jó reggelt Márti néni, de hát még korán van, még álmos vagyok.
-          Nincs korán, de tegnap hiába figyelmeztettelek benneteket, hogy már ideje lenne
aludni menni, nem fogadtatok szót. Szépen menj a fürdődbe, mire elkészülsz, elkészítem a
reggelidet.
-          Mit kapok?
-          Mogyorókrémet, te híres!:)
-          Jaj de jó, jaj de jó, mogyorókrémet kapok, mogyorókrémet kapok, jaj de jó!
- Csend legyen már abban a rossz gúnyában – morgott Márti néni és ébresztette Krisztát is,
a kislányt nem kellett sokat szólongatni, mert szeretett iskolába járni, elkészültek, elindultak.
Pimpi iskolája volt közelebb, nehezen búcsúzkodott, de látszott azért tetszik neki a
dolog.                                                                            

Miután Márti néni Krisztától is elköszönt az ő iskolájában, derűsen gondolt arra, hogy végre
lesz ideje rendesen kitakarítani. Munka közben volt ideje tervezgetni. Mikor már minden
ragyogott, a konyhában ülve, egy csésze kávé mellett rendezgette tovább gondolatait.
Aztán ideje volt már elindulni Krisztáért és Pimpiért. Először a mókus iskolájához ment, már
a folyosón hallotta keserves sírását. Benyitott, a kicsi ott ült a párnáján és zokogott. A tanárnő
és a többiek riadtan nézték.
-          Ejnye Pimpi, micsoda dolog ez? Nem erről volt szó! – méltatlankodott Márti néni.
-          Nem volt semmi baj, nagyon jól viselte magát ez a mókus kislány, amíg azt nem
mondtam, lassan lehet hazamenni!
-          Akkor jól van – békélt meg Márti néni, és óvatosan felvette Pimpit a párnáról.
Egyszeriben elfogytak a könnyek, sőt néhány perc múlva a játéktól elfáradt mókus már aludt
is.
Kriszta iskolájában még megbeszélték a fontos teendőket, aztán hazatértek. A kicsi lassan
ébredezni kezdett, ebéd után aztán, amikor beültek Kriszta szobájába, karjába vette a mókust
és beszélni kezdett.
-          Nem lesz ez így jó, ha mindennap sírni fogsz, hallod-e! Ha jól tudom, van még egy
mókus az osztályban, próbálj barátkozni vele, jó?
-        Jó – sóhajtott Pimpi –végül ő is nagyon kedves…majdnem annyira mint én.
-          Na látod, és okos mókus azt is tudja, hogy az iskola nem otthon, és valamiért nagyon

szeretem a szerény mókusokat- nevetett Márti néni.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402021. január 5. 09:59

@Krisztinka: köszönöm szépen

Krisztinka2021. január 5. 08:54

😊

Mamamaci402021. január 4. 11:41

@skary: köszönöm szépen

skary2021. január 4. 06:47

:)