Pimpi mókus története 20. fejezet

Mamamaci40•  2021. január 1. 18:23  •  olvasva: 116

20. fejezet

                                           Bevásárlás bonyodalmakkal

Addig minden rendben is volt, míg oda nem értek. A ruhaosztályon sem volt probléma,
bár nem tervezték előre, Alíz néni aznap dolgozott, és hogy ne zavarjon, a mókust
beültették az ő zsebébe. Mikor végeztek, következett a tanszerek vásárlása, és itt kezdődött
a kalamajka. Az egyszerűnek tűnő dolog, hogy Pimpi beül a bevásárlókocsi ülésébe, hatalmas
problémának bizonyult, mert elindultak a sorok között, és mivel soká tartott a válogatás,
a mókus unatkozni kezdett, izgett-mozgott, fújtatott-motyogott, hiába szóltak rá. Aztán
egyszer csak szépen a füzeteket kezdte kihajigálni a kocsiból. Még szerencse, hogy a bizton-
sági őr bácsi ezt meglátta, és odament, hogy rendet tegyen, mikor közelebb ért hozzájuk,
akkor ismerte fel Márti nénit, akivel régen iskolatársak voltak.
- De rég láttalak Mártikám – szólt barátságosan, és ő megfordult az ismerős hangra.
- Géza – nem is tudtam, hogy Te is itt dolgozol – csodálkozott.
- Bizony ám, és most akad is munkám elég, mert egy kis gazember, olyan…olyan…
- mókusféle, lassan mindent kihajigál a kocsiból.
Kriszta és édesanyja ekkor vette észre, mi is történik közben, míg ők válogatnak.
A kislány sírni kezdett, Márti néni majd’ elájult ijedtében – még jó hogy csak a papírárut
szedjük – Pimpi ma postázlak Sopronba anyádék után – mondta nagyon mérgesen.
- Várjál még azzal a postázással, gondolj bele, nekik is mennyi gondjuk lenne, meg
- aztán ő olyan helyes kis mókuslány – amúgy – mondok én valamit, segítek most
- visszarámolni, és amíg a törékeny árukat válogatjátok, a kisasszonyt a vállamra
- ültetem, és elviszem magammal – mondta a biztonsági őr.
Megköszönték a segítséget, hiszen az igazán nagy baj most lett volna, amikor a tollak,
ceruzák,
rajzeszközök kerülnek a kocsiba. Míg válogattak, Géza elment Pimpivel sétálni, és közben
szelíden megdorgálta, majd kérésére a mókus elmesélte, hogy került Pestre. Mire végeztek
a bevásárlással, ők ketten össze is barátkoztak.
Hazatérve, már ebéd után Márti néni közölte Pimpivel, hogy vacsoráig látni sem akarja,
vonuljon
be a házába.
- Ne tessék haragudni Márti néni és Kriszta Te se haragudj, bocsánatot kérek,
megígérem
- ilyet többször nem teszek.
Ezekre a szavakra annyira meghatódtak, hogy az édesanya végül könnyein keresztül
mosolygott

Pimpire, és karjába vette, na jól van, mondta, én sem gondoltam ám komolyan azt a postát,
ám
azért jó lenne, ha Kriszta is és Te is elmennétek pihenni egy kicsit, mert aztán nagy munka vár
rátok is – kacsintott.
- Munka? – kérdezte Kriszta és Pimpi is egyszerre – persze, talán bizony én fogom ezt a
- sok füzetet bekötni, tolltartót feltölteni, rajzfelszerelést összerakni. egyedül? Igaz,
még
- a könyveket nem osszák, de nem árt ha időben megcsináljuk, és ha jól sejtem.
- a tankönyvvásár és a tanévnyitó között még valamiért Sopronba is megyünk néhány
- napra…miért is…nem tudom – de ekkor már kacagott is.
Amíg csend volt, szépen leült egy kávé mellé, és elgondolkodott élete alakulásán, végül is,
nagyon boldog vagyok, állapította meg, és ő is lepihent.

 
                                            

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402021. január 3. 04:55

@Krisztinka: köszönöm szépen

Krisztinka2021. január 2. 11:15

😊