Pimpi mókus története 2. 30. fejezet

" Síppal, dobbal nádi hegedűvel"

Lassan befejeződött a szervezés. Borika néni töprengve nézett a többiekre.

- Valamit elfelejtettünk, de nagyon...

- Ugyan mit? - kérdezték a többiek.

- A büfé, az üzlet kínálata megbeszélve, eldöntve, de emellett a sok munka mellett enni is kellene, szerintem.

Miklós bácsi bólogatott

- Nekem is eszembe jutott már, Szeze barátunk éppen mára ígérte a megoldást.

- Ígértem, nemsokára válaszolok is, várok egy telefonhívást, vagy...

Ebben a pillanatban kopogtak

- Jó napot kívánok! - köszönt illendően a vendég.

- Neked is jó napot, Fagyis Lali.

- Ennyire emlékeztek rám, ez kedves.

- Arról volt szó, hogy felhívsz - kezdte Szeze - hogy-hogy

mégis itt vagy?

- Elfelejtettem volna mondani? De nagyon sajnálom, tavaly költöztem ide, talán

hallottátok a nevét, enyém a Fogadó a kék csibéhez. 

- Dehát, Te cukrász vagy - csodálkozott Szeze.

- Ez igaz is, és nekem is van jó barátom, aki osztálytársam volt,

ő szakács lett, Tálas Dénes. 

- Tálas Dénes? - kiáltottak a Fejes-ikrek, - Tádé?

- Ismeritek? - kérdezte Miklós bácsi.

- Hát hogyne, évekig dolgoztunk együtt, ő is bohóc volt.

Ebben a pillanatban megszólalt egy gyerekdal Fagyis 

Lali telefonján, "... Síppal, dobbal, nádi hegedűvel"

- Tádé?

- Ki mást vártál? 

- Hol vagy most? 

- Itt a kapuban! 

- Gyere fel! 

- Nem lehet, haza kell mennem, tele van a teherautóm. 

- Hová megy haza? - kérdezte Szeze közben. 

- Ahová én, majdnem - kacagott Fagyis Lali - szomszédok 

vagyunk, segítek neki, és reggel jövünk! 

- Van még valami? - kérdezte fáradtan Miklós bácsi. 

- Lett volna, de közben megoldódott - szólt Borika néni - 

azon gondolkodtam, Pimpi hogyan jelezzen, ha valahol

baj van? 

Pillanatnyi csend

- Dobbal, nádi hegedűvel? - tréfáltak a Fejes-ikrek. 

- Határeset - nevetett Szeze - tehát akkor, még gyorsan venni kell egy sípot!