Pimpi mókus története 17. fejezet

Mamamaci40•  2020. december 19. 22:07  •  olvasva: 91

17..fejezet
A szülinapi meglepetés

-          Anya! Eszembe jutott valami! -  szólt egyik reggel Kriszta Márti néninek. Mikor van
Pimpi születésnapja?  Ha a mamája ilyen finom tortákat tud sütni, biztosan tartanak
születésnapokat is.
-          Én nem tudom kislányom, de miért nem kérdezed meg Pimpitől?
A mókuska akkor ébredezett, amikor Kriszta visszaért a szobába.
-          Pimpi, Neked mikor van a születésnapod?
-          Jé, ezt még nem kérdezted, hogyan jutott eszedbe?
-          Hát mert anyukád olyan finom mogyorós tortákat tud sütni, biztosan örül aki kapja!
-          Igen, sok tortát szokott sütni, hiszen sokan vagyunk. A születésnapom mogyoró hónap
negyedikén van. Mogyoró hónap? Hiszen nálunk ilyen nincs is. Megkérdezem Csilla nénit, ő
biztosan tudja.
-          Anya, felhívhatom Csilla nénit? Pimpi mogyoró hónap negyedikén született, de hát
nekünk nincs ilyen hónapunk.
-          Jól teszed kislányom, úgyis, én is akartam vele beszélni.
-          Halló, Csilla néni! Kriszta vagyok!
-          Szia Kriszta! De rég hallottam a hangodat!
-          Csilla néni, Pimpi azt mondta, mogyoró hónap negyedikén van a születésnapja, nem
tudj a, az mikor lehet?
-          Lássuk csak! A mókusok egy hónapja nekünk négy hónap, a mogyoró az az augusztus-
szeptember-október-november, és negyedike, tehát augusztus nyolcadikán lesz Pimpi két
éves, vagyis egy hét múlva!
-          Köszönöm szépen Csilla néni, el is köszönök, átadom a telefont Anyának! Csókolom!
-          Szia Kriszta! Szia Mártikám, jól vagytok?
-          Jól igen, lassan kezdjük a bevásárlást, Krisztának is, és Pimpinek is.  Amíg itthon
vagyok szabadságon, addig el kell rendeznem a dolgokat, keresnem kell Pimpinek egy
varrónőt.
-          Nem azt mondtad, Alíz barátnőd varrónő is? – kérdezte Csilla meglepve.
- Mi is lenne velem nélküled? – sóhajtott Márti néni .

Mire jót nevettek mind a ketten


-  

-          Szóval, augusztus nyolcadikán van a mókus születésnapja! Mi lenne, ha felhoznátok a
családot?

-         Persze természetes, örömmel, de Béla mit fog szólni?
- Majd meglátom, én meg válaszolok rá!
A Te dolgod – mondta Csilla néni nevetve, majd elköszöntek.
-    Később Márti néni kihívta Krisztát a konyhába, egy kis anya-lánya csevejre.
-          Szerinted minek örülne Pimpi legjobban?
-          Szívesen játszana a babáimmal, de hát hatalmasak hozzá képest.
-          Jó, akkor veszünk neki egy kis babaházat, pici babákkal, de meg ne mondd neki!
Alig hogy Kriszta visszatért a szobába.
-          Mit beszéltél? Mit beszéltél? - kiváncsiskodott Pimpi.
-          Azt szoktuk mondani, hogy aki kiváncsi, hamar megöregszik, Te meg már jövő héten
leszel két éves.
-          Igen, lassan iskolába is kell mennem! - görbült Pimpi szája lefelé.
-          Nem lesz rossz, és Te még nem is fogsz tanulni.
Reggeli után Márti néni sétálni küldte Krisztát és Pimpit, nézzék meg mikor lesz tanévnyitó a
két iskolában. Közben kidolgozta a szülinapi-haditervet, és először Alízt hívta fel telefonon.
-          Szia Alízkám! Márti vagyok!
-          Szia Mártikám! Már azt hittem, teljesen megfeledkeztél rólam, pedig megígérted...
-          Nem tudom, át tudnál-e ma jönni, s kellenél varrónői minőségedben is!
Kiváncsivá tettél, szerencséd hogy egész héten szabadságon vagyok, megérezted!
Míg barátnőjét várta, az édesanya sms-t küldött Krisztának, hogy ráérnek hazaérni, a lánya
persze mindet értett ebből.
Márti néni néhány könnyes pillanatot engedélyezett magának - olyan aranyos, értelmes
kislány, s mégis...nem baj, én meg erős vagyok - mosolygott magában.
Kisvártatva csöngettek.
Alíz állt az ajtóban, kezében egy doboz bon-bon.
-          Alízkám! - ölelte meg Márti néni - Te nem javulsz.
-          Nem is akarok, nekem már kinek - tört elő a sírás a vendégből.
Foglalj helyet, mindjárt főzök egy kávét, mesélj! – sóhajtott Márti néni.
-          Barátnője elmesélte férje elvesztését, a végén mindketten zokogtak, majd hogy
felvidítsa ő mesélte el a nyaralást, örömmel látta sikerült vendége arcára mosolyt rajzolni.
-          Alízkám, még kérnék Tőled valamit!
-          Máris teljesítve van!
-          Krisztát és Pimpit elküldtem, nézzék meg, mikor lesznek az évnyitók, és szép lassan
haza kell, hogy érjenek.
-          Tündéri az a mókuska.
-          Igen, jövő héten lesz két éves, és úgy gondoltuk Krisztával, hogy örülne egy pici
babaháznak, azt hiszem láttam a Plázában.

Megnézem Neked szívesen, mi több, ha megfelel az ára, megveszem és majd el is
hozom, legyen igazi meglepetés.
-          Én is erre gondoltam, és nagyon köszönöm, és varrni is kellene neki formaruhát az
iskolába.
-     Ez csak természetes, és ezentúl többször fogunk találkozni majd,   
Összemosolyogtak, megölelték egymást. Igaz jó barátnők voltak már évek óta, s bár az élet
néha elsodorta őket, de az igazi kapocs széttéphetetlen. Eközben Kriszta és Pimpi ellátogatott
az állatneveldébe.  A kapun a hirdetőtáblán elolvasták, hogy augusztus 22.-én lesz egy közös
megbeszélés, és szeptember elsején évnyitó. Ahogy ott nézelődtek, a portásfülkéből kijött egy
néni, s egyenesen feléjük tartott.
-          Szia Pimpike!
-          Te ismersz engem?
-          Persze, nem emlékezhetsz, én voltam itt, amikor legelőször bejöttetek. Lassan
kezdődik a tanév, sűrűbben is fogunk találkozni.
Pimpi megint elkeseredett kicsit.
-          Mi a baj?
-          Nem akarok iskolába járni!
-          Kis butus! Ez nem olyan iskola, sokat fogtok játszani, gyertek be meg is nézem,
melyik osztályba kerülsz. Itt is van a lista. Hogy is hívnak?
-          Asztalossy Pimpacs
-          és mókus vagy...tehát 1/M, sokan lesztek ám, macik mókusok, mormoták és jééé, most
látom, egy kis tigris.
-          Tigris, az miféle állat?
-          Nagyobb macska, de hát ő még csak kölyök.
-          Na jóó, csak nem fog megenni!
-          Nem kell félned!
-          S most gyertek, megmutatom a termet, ahol lesztek.
Most másfelé mentek, mint az előző látogatáskor. Nagy épület volt, sok emeletes. A
földszinten tábla hirdette, melyik terem hol van. 1/M - itt a földszinten, a  6-os terem.
Pimpi kiváncsisága nőttön-nőtt. Beléptek a terembe, de itt padok helyett a tiszta fényes padlón
szanaszét színes párnák hevertek. Pimpinek egyből megtetszett egy szép barna.
-          Pont olyan, mint a bundám!
-          Na látod, ez lesz a Te helyed!
Egyszer csak nyílt az ajtó, és kísérőjével belépett a kis tigris.
-          Gyertek csak! - mondta barátságosan a portás néni - legalább meg is ismerkedtek most.
Pimpi nem nagyon örült ennek, már kezdte megszokni új helyét, s most egy idegen, Kriszta
bátorítóan mosolygott rá, és a tigris sem volt félelmetes annyira.
-          Gyere csak közelebb!

Jött a tigris, és óvatosan megszaglászta a mókust, majd Pimpi ismerkedett ezzel a szelíd
„vadállattal".
-          Most már minden rendben lesz! - szólt a néni.
-          Köszönjük szépen - mondta Kriszta - lassan indulnunk kell.
-          Készen vannak már a formaruhák?
-          Nem, de mire kezdődik a tanítás, készen lesznek.
-          Akkor minden rendben!
Krisztáék  elköszöntek. Ideje volt már, hiszen még Kriszta iskoláját is meg kellett nézniük.
Útközben hazafelé Kriszta írt sms-t anyukájának - Nemsokára otthon vagyunk! Rögtön jött a
válasz - jól van Krisztikém!
Mikor hazaértek Pimpi igen meglepődött.
-          De jó hogy itt vagy, és már bújt is Alíz karjába. Téged is szeretlek, csak azt a…azt
a…kólát nem…
Iskolát Te híres! – nevettek mindannyian
Alíz néni azért is jött, hogy méretet vegyen rólad, ő varrja a formaruhádat.
Csodák csodája, a mókuska mint a kezes bárány, úgy viselkedett.
-     Szükségem lenne mintára is – szólt Alíz néni.
- Erre gondoltál? – nevetett a barátnője – még akkor elkértem egy garnitúrát mikor ott jártunk.
- Mindig elfelejtem milyen szervező zseni vagy…de én is! – mondta Aílz titokzatosan.
Márti néni értett a szóból, elköszöntek egymástól. Finom ebéddel várta őket, ebéd után
meghallgatta a beszámolójukat az iskolákról. Pimpi alig hagyta Krisztát szóhoz jutni,
lelkendezett, mesélt-mesélt, a portásnéniről, a teremről... és képzeld volt ott egy tigris is!
-          De Te hős, ugye nem féltél tőle? – kajánkodott Márti néni.
- Én, félni…hát kisebb volt mint az a…az a…Cézár…fújtatott-toporzékolt a mókus, és
villámgyorsan
bevonult a babaházba, ahol rövidesen a kalandokba fáradva elnyomta az álom.
-  
-          Végre! - mondta Márti néni, legalább meg tudom Veled beszélni a dolgokat - fordult
Krisztához, és most ő mesélte el, hogy mi történt délelőtt, megegyeztek hogy a kislány is le
pihen kicsit, és ha felébrednek majd, átsétálnak Anna nénihez, hogy a mókusnak semmi se
legyen gyanús.
Így is lett, mikor Márti néni egyedül maradt, azonnal telefonált Csillának.
-          Mártikám, de jó, hogy megint hallom a hangodat!
-          Igen Csilla, még szervezem Pimpi szülinapját, megvan az ajándék, illetve majd Alíz
hozza, de Téged arra kérnélek, hozd fel, vagy hozzátok fel a mókusokat jövő kedden.
-          Lássuk csak! Jó, az jó, mert utána nem is érnék rá, mi is megyünk nyaralni Siófokra.
-          Legalább Ti is pihentek, majd szervezhetnénk közös nyaralás is.
-          Nagyon jó lenne! Hiszen a távolság miatt alig találkozunk, pedig régen...

Néma csendben telt néhány perc, emlékek tolultak elő, az ő barátságuk sok mindent átélt már.
Elköszöntek egymástól, Márti néni felsóhajtott, jó munkát végzett, de még a párjával beszélni
kell. Szerencséje volt, Béla előbb ért haza, mint Krisztáék, és meg tudta vele beszélni a
történteket. Párja nem ellenkezett semmiért, sőt elismeréssel szólt a szervezésről, ez nagyon
jólesett az édesanyának.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402020. december 20. 16:34

@Krisztinka: köszönöm szépen

Krisztinka2020. december 20. 09:40

😊