Pimpi mókus története 13. fejezet

Mamamaci40•  2020. december 10. 20:10  •  olvasva: 99

  Az iskola


Telik az idő, ez a dolga. Krisztának néhány napon belül véget ér a tanítás. Márti néni egyeztette a családdal nyári terveiket. Két hét a Balaton mellett, egy régi ismerős házaspárnál, Béla bácsi kollégájának szülei nyaranta adnak ki olcsón lakrészt. 

  • Pimpi is jön velünk? – kérdezte Kriszta izgatottan.

  • Nem jó ötlet kislányom – ingatta fejét édesanyja, a kutyusok nemigen szívelik a mókusokat.

  • Akkor, hogyan legyen, ő itthon marad egyedül? kezdett Kriszta pityeregni.

  • Dehogy, Csilla néninek dolga van itt Pesten, és magával viszi.

  • Megnyugodtam – ölelte meg édesanyját Krisztina.

A tanítás utolsó napján délután Márti néni Krisztával beszélgetett.

- Megint jó bizonyítványt hozol nekem haza, ez rendben is van, de a picikének (kiváncsian dugta ki Pimpi fejecskéjét az ablakon) is időszerű lenne sulit keresni, nincs valami ötleted? (ekkor hangosan csapódott a babaház ablaka, és dühös mókusfujtatás hallatszott!)

- Már akartam mondani Anyu, láttam egy táblát, amikor az állatkertben voltunk, ki volt írva "Állatnevelde".

De jó – fel is hívom őket – mondta édesanyja, felhívta a tudakozót, és már tárcsázott is.

Mosolyogva tette le a telefont, örült, hogy már másnap várják őket.

A mókuska nem fogadta kitörő örömmel a hírt, percekig fújtatott, hisztizett, és többször is em-

legette, otthon náluk a mókusoknak nem kell iskolába járni, végül becsapta a babaház ajtaját,

és percek múlva már csak a szuszogása árulta el hogy elaludt.

Kriszta aggodalmaskodott, de Márti néni tudta, minden rendben lesz.

Vacsoraidőben kinyílt a babaház ajtaja, a mókuska bocsánatot kért, megígérte szívesen jár majd

iskolába, és egy kis fájdalomdíjjal el is távozott.

Másnap már a készülődéssel nem volt probléma. Pimpi csak az állatkert kapujában kezdett nagyon izgatott lenni!

- Nyugalom pici, nem lesz baj!

- Megígéred?

 

- Megígérem, és ha végeztünk, hazafelé veszek Neked abból a különlegesen finom mogyorós tejből Teca néninél!

Márti néni tudta a varázsszavakat, innen már minden úgy ment mint a karikacsapás.

Az állatnevelde igazgatónője kedvesen fogadta őket. Látva, hogy Pimpi milyen izgatott, megpróbált kötetlenül beszélgetni vele. Végighallgatta, hogyan került a családhoz, és megnyugtatta a mókuskát, amikor a tanév elkezdődik, neki még nem kell tanulnia, csak játszani.

Kaptak egy listát, milyen holmikat kell beszerezniük. Márti néni nagyon drágállotta, de a jólelkű igazgatónő ebben is a segítségükre volt. Azt tanácsolta, keressék fel a neveldei kölcsönzőt.

El is mentek, ott egy készséges ügyintéző foglalkozott, volna, Pimpivel.

- Gyere ide, mókuska!

- Mók! - mondta Pimpi, és olyan csúnyán nézett, ahogy csak tudott.

- Gyere ide! - kérlelte aztán.

- Mók-mók! - hangzott mérgesen.

- Várj csak, nézz ide!

- Nem!

- És miért nem?

- Mert nem!

- Mert nem? Hát, mutatok neked egy tükröt, nézd csak, milyen szép mókus van benne. Még szebb lenne, ha lenne szép ruhája!

- Mutasd azt a ruhát!

 

- Előbb méretet kellene venni!

- Rólam? Mivel veszel méretet?

- Először beleülsz a mérleg serpenyőjébe!

- Serpenyőőőőőő? Meg akarsz sütni?

- Dehogyis, ennek az a neve, látod?

- És nem is forró! De nem ülök bele!

Szegény ügyintéző, összecsomózta idegeit, és egy pillanatra otthagyta Pimpit. Márti nénihez lépett, aki a ruhákat nézegette.

- Asszonyom! Vagy én vagyok túl türelmetlen, vagy ez a jószág túl izgága, de kérem jöjjön, és segítsen!

. Próbáljon kedvesebb lenni hozzá, s persze, nem jószág! Pimpi a neve, de tudja mit, adok néhány szem mogyorót, tegye a mérleg serpenyőjébe!

Úgyis lett!

Az ügyintéző betette a mogyorót. Pimpi megérezte az illatát, beleugrott a mérleg serpenyőjébe, ami meg is mutatta, hogy 1200 gramm a súlya. Éppen akkor ért oda Márti néni!

- Jézus Mária! Pimpi, esténként futni fogsz, ha máshol nem, a babaház körül 3 kört.

Pimpi felborzolta a bundáját, kihúzta magát és elkezdett fújni.

- Ezt miért csinálja? - kérdezte az ügyintéző megszeppenve.

 

- Most nagyon dühös, és nem szabad  hozzáérni se, mert harap.

- Harapok is, bizony, mivel akartok még kínozni?

- Kínozni? Hát ez nem kínzás, ez a Te érdeked!

- Gyere, állj ide a falhoz! - itt van a mérőszalag, megnézzük, milyen magas vagy!

Pimpi szépen elhelyezkedett a falnál, és le lehetett olvasni, hogy 31 cm.

- Szép mókuska vagy amúgy, ha nem hisztizel - jegyezte meg a kölcsönzős.

- Most megnézzük, hogy milyen méreted van? kis S-es.

- Jóóóó - mondta, és elővett egy nagy vastag könyvet, fellapozta - így jó, sokféle S-es méretű ruhánk van, válogathatsz!

- Márti néni, ha végeztünk, megint megyünk mogyoróért?

- Ha jó leszel, igen, de messze nem vagyunk még készen! Két garnitúra fornaruhát kell Neked összeválogatni!

- Formaruhát?

- Igen, 1 póló, 2 szoknya, és 1 blúz.

- Nem szeretem a szoknyát!

- Pedig ez a kötelező!

 

- De nem akarom, és ide se akarok járni!

- Akkor mit akarsz, vigyünk haza? Beszélek Csillával, szóljon szüleidnek, hogy költözöl.

Pimpi megrettent, annyira már szeretett itt lenni, hogy érezte, szabadabban lehet, mint otthon.

- Nem-nem, ne haragudjon Márti néni!

- nem haragszom mókuskám! De gyere válogassuk össze a ruhát, mert telik az idő!

Már úgy látszott, minden rendben lesz, de mikor Pimpi meglátta a kék ruhákat, megint dühös lett!

- Piros nincs?

- Nincs - mondta Márti néni mostmár haragosan. Nem gondoltam volna, hogy ilyen értetlen leszel. Összeszedjük a ruhát és indulunk.

Pimpi nem szólt többet, csak magában dohogott, de nem sokáig.

Az ügyintéző mondta, egyelőre nincs más teendő, majd ha kezdődik a tanítás, őket is értesítik.


 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402020. december 11. 22:02

@Krisztinka: köszönöm szépen

Krisztinka2020. december 11. 20:49

😊🐿️