Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Pimpi mókus története 13. fejezet
Mamamaci40 2020. december 10. 20:10 olvasva: 101
Az iskola
Telik az idő, ez a dolga. Krisztának néhány napon belül véget ér a tanítás. Márti néni egyeztette a családdal nyári terveiket. Két hét a Balaton mellett, egy régi ismerős házaspárnál, Béla bácsi kollégájának szülei nyaranta adnak ki olcsón lakrészt.
Pimpi is jön velünk? – kérdezte Kriszta izgatottan.
Nem jó ötlet kislányom – ingatta fejét édesanyja, a kutyusok nemigen szívelik a mókusokat.
Akkor, hogyan legyen, ő itthon marad egyedül? kezdett Kriszta pityeregni.
Dehogy, Csilla néninek dolga van itt Pesten, és magával viszi.
Megnyugodtam – ölelte meg édesanyját Krisztina.
A tanítás utolsó napján délután Márti néni Krisztával beszélgetett.
- Megint jó bizonyítványt hozol nekem haza, ez rendben is van, de a picikének (kiváncsian dugta ki Pimpi fejecskéjét az ablakon) is időszerű lenne sulit keresni, nincs valami ötleted? (ekkor hangosan csapódott a babaház ablaka, és dühös mókusfujtatás hallatszott!)
- Már akartam mondani Anyu, láttam egy táblát, amikor az állatkertben voltunk, ki volt írva "Állatnevelde".
De jó – fel is hívom őket – mondta édesanyja, felhívta a tudakozót, és már tárcsázott is.
Mosolyogva tette le a telefont, örült, hogy már másnap várják őket.
A mókuska nem fogadta kitörő örömmel a hírt, percekig fújtatott, hisztizett, és többször is em-
legette, otthon náluk a mókusoknak nem kell iskolába járni, végül becsapta a babaház ajtaját,
és percek múlva már csak a szuszogása árulta el hogy elaludt.
Kriszta aggodalmaskodott, de Márti néni tudta, minden rendben lesz.
Vacsoraidőben kinyílt a babaház ajtaja, a mókuska bocsánatot kért, megígérte szívesen jár majd
iskolába, és egy kis fájdalomdíjjal el is távozott.
Másnap már a készülődéssel nem volt probléma. Pimpi csak az állatkert kapujában kezdett nagyon izgatott lenni!
- Nyugalom pici, nem lesz baj!
- Megígéred?
- Megígérem, és ha végeztünk, hazafelé veszek Neked abból a különlegesen finom mogyorós tejből Teca néninél!
Márti néni tudta a varázsszavakat, innen már minden úgy ment mint a karikacsapás.
Az állatnevelde igazgatónője kedvesen fogadta őket. Látva, hogy Pimpi milyen izgatott, megpróbált kötetlenül beszélgetni vele. Végighallgatta, hogyan került a családhoz, és megnyugtatta a mókuskát, amikor a tanév elkezdődik, neki még nem kell tanulnia, csak játszani.
Kaptak egy listát, milyen holmikat kell beszerezniük. Márti néni nagyon drágállotta, de a jólelkű igazgatónő ebben is a segítségükre volt. Azt tanácsolta, keressék fel a neveldei kölcsönzőt.
El is mentek, ott egy készséges ügyintéző foglalkozott, volna, Pimpivel.
- Gyere ide, mókuska!
- Mók! - mondta Pimpi, és olyan csúnyán nézett, ahogy csak tudott.
- Gyere ide! - kérlelte aztán.
- Mók-mók! - hangzott mérgesen.
- Várj csak, nézz ide!
- Nem!
- És miért nem?
- Mert nem!
- Mert nem? Hát, mutatok neked egy tükröt, nézd csak, milyen szép mókus van benne. Még szebb lenne, ha lenne szép ruhája!
- Mutasd azt a ruhát!
- Előbb méretet kellene venni!
- Rólam? Mivel veszel méretet?
- Először beleülsz a mérleg serpenyőjébe!
- Serpenyőőőőőő? Meg akarsz sütni?
- Dehogyis, ennek az a neve, látod?
- És nem is forró! De nem ülök bele!
Szegény ügyintéző, összecsomózta idegeit, és egy pillanatra otthagyta Pimpit. Márti nénihez lépett, aki a ruhákat nézegette.
- Asszonyom! Vagy én vagyok túl türelmetlen, vagy ez a jószág túl izgága, de kérem jöjjön, és segítsen!
. Próbáljon kedvesebb lenni hozzá, s persze, nem jószág! Pimpi a neve, de tudja mit, adok néhány szem mogyorót, tegye a mérleg serpenyőjébe!
Úgyis lett!
Az ügyintéző betette a mogyorót. Pimpi megérezte az illatát, beleugrott a mérleg serpenyőjébe, ami meg is mutatta, hogy 1200 gramm a súlya. Éppen akkor ért oda Márti néni!
- Jézus Mária! Pimpi, esténként futni fogsz, ha máshol nem, a babaház körül 3 kört.
Pimpi felborzolta a bundáját, kihúzta magát és elkezdett fújni.
- Ezt miért csinálja? - kérdezte az ügyintéző megszeppenve.
- Most nagyon dühös, és nem szabad hozzáérni se, mert harap.
- Harapok is, bizony, mivel akartok még kínozni?
- Kínozni? Hát ez nem kínzás, ez a Te érdeked!
- Gyere, állj ide a falhoz! - itt van a mérőszalag, megnézzük, milyen magas vagy!
Pimpi szépen elhelyezkedett a falnál, és le lehetett olvasni, hogy 31 cm.
- Szép mókuska vagy amúgy, ha nem hisztizel - jegyezte meg a kölcsönzős.
- Most megnézzük, hogy milyen méreted van? kis S-es.
- Jóóóó - mondta, és elővett egy nagy vastag könyvet, fellapozta - így jó, sokféle S-es méretű ruhánk van, válogathatsz!
- Márti néni, ha végeztünk, megint megyünk mogyoróért?
- Ha jó leszel, igen, de messze nem vagyunk még készen! Két garnitúra fornaruhát kell Neked összeválogatni!
- Formaruhát?
- Igen, 1 póló, 2 szoknya, és 1 blúz.
- Nem szeretem a szoknyát!
- Pedig ez a kötelező!
- De nem akarom, és ide se akarok járni!
- Akkor mit akarsz, vigyünk haza? Beszélek Csillával, szóljon szüleidnek, hogy költözöl.
Pimpi megrettent, annyira már szeretett itt lenni, hogy érezte, szabadabban lehet, mint otthon.
- Nem-nem, ne haragudjon Márti néni!
- nem haragszom mókuskám! De gyere válogassuk össze a ruhát, mert telik az idő!
Már úgy látszott, minden rendben lesz, de mikor Pimpi meglátta a kék ruhákat, megint dühös lett!
- Piros nincs?
- Nincs - mondta Márti néni mostmár haragosan. Nem gondoltam volna, hogy ilyen értetlen leszel. Összeszedjük a ruhát és indulunk.
Pimpi nem szólt többet, csak magában dohogott, de nem sokáig.
Az ügyintéző mondta, egyelőre nincs más teendő, majd ha kezdődik a tanítás, őket is értesítik.