Miért van hogy...

Mamamaci40•  2014. július 23. 08:27

Miért van, hogy a liliomtiprást büntetik, ám a lélektaposást nem? Pontosabban, azt is, csak jóval később, és a szenvedő elszenvedi
a telő időt is.
Nekem nagyon nehéz itt ez a parányi világom, körülöttem mindenki
szabadnak született, és korlátok nélkül élt...én azt tanultam, 
nagyon fontosak a kimondott szavak, és ezért is nem tudok
bocsánatot kérni, kivéve Istentől és a páromtól, mert anyám mindig
azt mondta, úgy éljek, úgy cselekedjek, hogy ne kelljen.


Életem kudarca mostanában, hogy nem tudom megértetni itthon,
engem az óvatlan, meggondolatlan egy szavak is ölnek, míg én
azt hiszen, lassan már nem túlzok, hogy gyémántokat, örömmel adok.
Egyre tágul  a baráti kör, árad felém az őszinte szeretet,
de jóformán még lelkemet meg sem meríthetem benne,
hiszen a könnypatak mi kapott sebeimből fakad felhigítja az egészet.
Félek!


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mamamaci402014. július 23. 16:14

köszönöm szépen Nektek!

BakosErika2014. július 23. 16:03

Ne félj, bár könnyű ezt másnak mondani....
Ölellek.

Ametist2014. július 23. 12:52

Ne félj!

Törölt tag2014. július 23. 11:47

Törölt hozzászólás.

Mamamaci402014. július 23. 10:36

köszönöm szépen Kinga! Tudom én is hogy mind a gyógyszerrel, mind a nélküle nehéz döntés, de ha gyógyszerezek, nem fogok tudni írni:((( bár az önbizalmam még mindig a küszöb előtt toporog, de zseniális memóriával vagyok megáldva, csak a hosszú évek stressze tette tönkre, ezért próbálom magam körbevenni kedves dolgokkal. Napi kötelesség dajkálni a két lányt, naponta többször gyönyörködni a virágaimban, újragondolni a rongyéleteket, bevásárló szatyrokat varrok pathwork-kel díszítem, és ha majd telik rá, szeretnék gobelint készíteni. A baj, hogy a stressz látszik a kezemen és a lábamon is, pontosabban én is érzem:((

Kicsikinga2014. július 23. 10:02

Drága Emőkém!
Nehéz időt élsz meg, és a gyógyszerek elhagyása is érzékenyebbé teszi a kedves lelkedet, ezért mindezekkel nagyon óvatosan kell bánni, sőt felügyelet nélkül nem is szabad elhagyni őket!
Aggódom, de ugyanakkor meg örülök, hiszen remekül írsz, és ez biztató!
Próbáld meg egy kicsit, hogy nem veszed észre, ha bántanak, hátha akkor nem is teszik!
Mosollyal nagyon nehéz, de érdemes, ugyanis a legjobb "fegyver" a csaták, a harcik, a háborúk megnyeréséhez!
Szeretettel ölellek!