Külön-bség

Nem vágtam, nem szakítottam, széttéptem
most ezen a szeles hideg könnyes nehéz
csütörtökön, amikor az is tele lenne nekem
ami nincs.

Segítő mosolyok bármerre nézek,
kedves sorok, élő szeretet,
de nem, nem úszom meg a keserű mézet,
üvöltve kérdem nekem ilyen anyám hogyan lehet.

Azt hiszed gyémánt, csillog-villog
már a nézéssel is cínján bánsz el ne törjön,
aztán véletlen valahol picit megreped,
csupa csillogó strassz lesz a kezed,
és nem marad más...
csak homok....
és sok-sok fakó üvegcserép....
de mintha az megannyi megafon lenne,
mondja a magáét, hogy belesajdulna
az ember lelke, ha nem lenne rajta páncél.

Színésznőnek első osztályú lenne
egy hófehérkébe bújt gonosz mostoha,
két kézzel ossza a mérgezett almát,
legalábbis nekem....de én látom
melyik az, amelyiknek van egészséges
az oldala.

Ha jól sejtem lesz még közös utunk,
nem ő fogja akarni, dehogy is,
a sorsa adja majd neki,
s talán akkor elismeri majd
micsoda gyémánt jutott- neki!

Istennek hála én meg ismerek sok ékszerészt
aki gyémántmagamat csiszolgatja,
ha sok lenne már az anya-szürkeség.