Kedvenc történetem újragondolva

Mindig megosztom, ha találkozom vele, de bensőmben mindig itt lakik szelleme.
Józsi a kőműves minden délben 
beköszön Jézusnak, a pap megdöbben.
Hősünket egyszer igen súlyos baleset
éri, már közeleg a vég, aztán egyszercsak
csodás gyógyulás veszi kezdetét.


Tanácstalanság tudós fehérben,
de Józsi csak mosolyog, minden
nap elhangzik, helló Józsi, Jézus vagyok.


Tanmese, szívemnek oly kedves,
s bár sem Jézus nem vagyok, sem kőműves,
de hiszem és vallom, hogy a szavakért
menni kell, a mosolyokért tenni kell,
és ha jó szívvel kopogtatok szeretetért,
s persze én is bármikor adok,
jutalom harmóniámban magamat megtarthatom.