Lélekbarlang

1. fejezet

A látogató

Elkezdődött az új tanév. Mindenki nagy örömére

Pimpi is szívesen indult reggelenként. Néhány

nap múlva azonban a szokottnál is izgatottan van

fogadta Márti nénit.

- Itt volt egy bácsi, jött megnézni minket! - visította

már köszönés helyett.

Márti néni szigorúan nézett rá.

- Asztalossy Pimpacs, mondd meg szépen, ma

mindenképpen utazni akarsz dobozban Sopronba?

Tudod, így nem viselkedik egy jól nevelt mókus.

- Tudom-tudom! - sunyta le a fejét a kópé - és elnézést

kérek, de nagyon izgatott vagyok.

- Mi történt? Meséld el szépen, nyugodtan!

- Bejött hozzánk egy bácsi, Miklósnak hívják, és

azt mondta, mindenkit meg akar ismerni, mert

valaki vele megy egy állatkertbe.

-: Veled is beszélgetett, Pimpikém?

- Nem, mert már nem volt rá ideje, de holnap

is jön hozzánk.

Másnap aztán Pimpire is sor került, ám a kis

beszélgetésből mesélés lett, mert a mókusnak

be sem állt a szája. Miklós bácsi élvezettel

hallgatta 

Eljött a délután, megérkezett Márti néni is, 

közben találkozott az igazgatónővel, így 

közeledve a terem felé már együtt hallgatták

Pimpit.

- Márti néni, Te már itt vagy?

-;Bizony mókuska, elszaladt az idő, amíg

meséltél nekem! - mosolygott Miklós bácsi -

és azt hiszem, döntöttem - nézett az igazgatónőre.

A kisasszonyt fogom magammal vinni Nyíregyházára, az

állatkertbe.

A felnőttek bólintottak, csak Pimpi értetlenkedett.

- Hírből már hallottam rólad, és most meg is találtalak, pont

egy ilyen takaros mókuska kell nekünk.

Hirtelen csend lett. A mókuska befészkelte magát Márti néni karjába, és azzal az aranyos mókuspillantással nézett rá.

- El szeretnék menni, ha szabad!

Márti néni bólintott. Miklós bácsi örült nagyon.

Megbeszélték, egy hónap múlva jön a mókuskáért és 

elviszi magával.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Könyörtelen észrevételeket, építő

jellegű kritikákat szívesen fogadok. 

Februárban beletudok kezdeni a 

második részbe. 

Hurrá nyaralunk!

Véget ért a tanév, megvolt a bizonyítványosztás, a szülők nagy  elégedettségüknek adtak hangot, mivel mind a három gyerek kitűnőt kapott, Pimpi és Pumpi is ügyeskedett.

Közben Ágiék is sikerrel intézték a dolgokat, Szabolcsnak is jó lett a bizonyítványa, úgyhogy kedvvel néztek a költözés elé. Június utolsó hetében le is zajlott az egész, bebizonyosodott megint, hogy sok kéz hamar kész. Etelka és Márti a gyerekekkel kitakarította a negyedik lakást, addig a mókusok a néniket szórakoztatták. 

Csilla telefonált, július első hetében szívesen látják a társaságot. Ágiék nagyon örültek, ők még sosem jártak ott. 

Akkor legalább kit tudtok jönni Mókusfalvára is – örvendezett Pimpi.

Mókusfalva? – aranyos név – de az hol van – kíváncsiskodott Szabolcs.

Az a tölgyerdő Sopron végén – annak idején Pimpi ott esett ki az egyik odúból,  Kriszta vette észre, és kérlelt minket hadd jöjjön velünk, apja egy ideig berzenkedett, de változott ő is, még pedig nagyot.

S milyen jól tettem – látta be Béla.

Bevásárlás, csomagolás, elköszönés Márti néni édesanyjától.

Mi most sem mehetünk veletek? – kesergett ő.

a Te munkád nyáron sem állhat meg – és hová is mennél? vagy már ez sem tetszik, most már nem is vagy egyedül, mi a baj?

Lenke néni elképedten hallgatta mindezt.

Vilma! Az én házam még nincs eladva, ne felejtsd el! Ha megkérem Mártiékat, biztosan hazaköltöztetnek, Te tényleg nagyon kiállhatatlan vagy, nem is hittem 

volna! Mi kell még? a munkában nem szakadsz meg, ellátnak, figyelnek Rád, én is idejöttem, ez mind nem e-lég Neked? Sok öregnek ennyi sem adatik.

Van öt perced rá, döntsél, mert bár nem szívesen, hiszen látom örömmel indulnának már, de megkérem csúsztassanak egy-két napot, hogy fognak örülni szegények…de én hazaköltözök, megszerettem a családot a baráti kört is, Te miért vagy ilyen?

Vilma néni sírni kezdett, Márti megijedt erre, de Lenke néni megnyugtatta, nyugodtan induljanak csak, majd befejezi.

Szerencsésen megérkeztek Sopronba, az egy hét elrepült, a mókusok az egészet családjaiknál töltötték. Közben Szabolcs elintézte a formaságokat is, és semmi akadálya sem volt a balatoni nyaralásnak, a munkahelyre pedig csak augusztus közepén

 kell bemenni.

Mindenki élvezte a nyaralást, Márti néni félelme alaptalan volt, szívesen fogadták a mókusokat is. 

Ide máskor is eljövünk – döntötték el Csilláék és Ágiék. 

Sajnos, ebbe az üdülőbe már nem – mondta Szabolcs.

Két családnak én is tudok beutalót szerezni – szólt közbe Béla, mi többiek pedig megoldjuk valahogy. 

Mártikám – ha hazaértünk beszélhetnél Zsuzsa nénivel, biztos tudnak egy nagyobb hétvégi házról is valahol, ami kiadó hosszú időre, de ez tényleg a jövő zenéje. 

Azt hiszem – mondta Csilla sejtelmesen, nemsokára születésnapot is tartunk. Úgyhogy jó lenne, ha most, az utolsó délutánon, gyerekek-mókusok elmennének fagyizni, hogy tudjunk

beszélgetni.

Kinek lesz születésnapja? – kiváncsiskodtak Ágiék.

Pimpi mókusnak, a harmadik – mondta Márti néni

Na akkor mi is vásárolunk neki valamit – szólt közbe Szabolcs – mit szeretne szerintetek?

Az hiszem egy ő méretére tervezett mókushinta, mókuskerék, még valami, tehát

egy apró játszótér megfelelne, fából készülne és nem is lenne nagy – mondta Péter – olvastam erről, és van is asztalos barátom, aki szívesen elvállalná.

Mókusmama biztosan csinál tortát,  Csilla, Alíz elkészíthetné az ünnepi ebédet – gondolkodott hangosan Márti néni.

És Te –tőlem nagy-nagy meglepetést kap majd, de a részleteket még nem ismerem,

és csak szeptemberben lehet belőle valami.

Az egy hét Sopronban, ismét nagyon jól telt, Pimpi szülinapja is kellemes emlékű ünneppé vált, nagyon örült az ebédnek, a tortáknak, a játszótérnek.

Pimpikém, én is tartogatok számodra meglepetést, de arra még kicsit várni kell.

Mennyi az a kicsiiii – görbült volna a szája.

Ezegyszer Mókusmama szólt rá – mi is lesz azzal aki kíváncsiskodik?

tudom, megöregszik, ez a kifejezés…és amikor Márti néni megígéri hazaküld postán – olyan igazán mókustalan és unalmas – affektált a mókuska.

Miket hallok? – én nem ígérgetném már megtettem volna – dörgött Mókuspapa hangja.

Várj, csak jómadár, úgyis a két következő testvéretek készülne fel, sőt még egy családból is menne még mókus, Te pedig jönnél haza.

Pumpi is, ugye?

Ő nem, vele nincs baj.

De hát, én, én csak rossz lehetek – görbült a mókuska szája, de a következő pillanatban már fújtatott és toporzékolt.

Asztalossy Pimpacs Sopronból, mi szégyelljük magunkat helyetted, tényleg nélküled mennek haza.

Hát ami igaz, az igaz ez egyáltalán nem szép viselkedés, de akkor itt az ideje, hogy elmondjam az ajándékomat – mondta Márti néni.

Pimpi idén elbúcsúzik az iskolájától, hiszen ők csak két évig járnak, és mivel nagyon nehéz szívvel engedném vissza, a tanító néninek támadt egy jó ötlete, van még egy iskola, de az bentlakásos, csak egy év, de azalatt megtanítják rendesen viselkedni, és kaphat maciszitter állást, úgyhogy ha a szülők beleegyeznek, én segítek és szeptemberben kezdhet is.

Nagyon-nagyon jó, aztán ha neki tetszik, mehetne Pumpi is, okos az én lányom –húzta ki magát mókusmama.

S rólam nem beszél, senkiiii? – hogy én mit szeretnék visított Pimpi.

Erre mindenki nevetni kezdett…hát eddig is rólad volt szó!!!

Tudom mi a baj, mókuskám a bentlakásos csak azt jelenti, hogy hétköznap iskolában vagy, hétvégenként, és ünnepen jössz haza hozzánk, és természetesen a következő nyári szünet még a Tiéd.

Így már tetszik nagyon – köszönöm szépen Márti néni.

Igazán nincs mit – aztán ha már dolgozol, ugyanúgy vigyázunk Rád, és a szüleidnek is tudsz segíteni.

Hogyan? 

Hát Neked fizetésed lesz, butus! Mogyoró, makk, toboz, sok csuda finom eleség.

Pimpi erre már igazán nem tudott mit mondani, először szüleit ölelgette meg, majd Márti néni karjába bújt.

Még néhány napig maradtak,  a költöző mókusok is csomagoltak.

Márti néni, ki hová kerül? 

A Te testvéred Pumpi mellé, úgy lesznek ketten, Etelkáéknál két testvér van, Alízéknál is, tudom Szabolcs is szeretne, közben megbeszéltem a szüleivel, ők is megengedik a testvérpárt, és Vilma néniék a picike mellé is kapnak egy testvérpárt.

Az annyi mint – kezdte számolni Béla bácsi – 11 mókus, akár focicsapat is lehetne.

Eljött az ideje a búcsúzásnak megint, de az emlékek mindig megmaradnak, s persze a barátság-

kincs addig törhetetlen még a lélek fénye el nem lobban.

Ezzel befejezem a mesét, de  még nem búcsúzunk egymástól hiszen Pimpi mókus és a többiek története a későbbiekben folytatódik.

Nyári tervek

Elvonult a siserahad, csend lett, nagy-nagy csend, a felnőttek gondolataikba mélyedtek. 

Csilla kérte, szervezzük meg, jönnének Balatonra ők is, fel is hívom Zsuzsa nénit,

tudnak-e minket fogadni, illetve lenne-e hely még egy családnak. 

és Ágiék? – kérdezte Etelka.

Tényleg – akkor nehezebb a dolog – sóhajtott Márti néni – valakinek lenne ötlete?

Tudnék igényelni beutalót oda  – szólt elgondolkodva Csaba.

De nagyon sokan vagyunk ám, azt is vedd figyelembe – szólt Alíz – számoljunk csak, öt család…az 15 fő plusz a mókusok. nagyon sok.

Akkor mit tegyünk – kérdezte Béla – Csilláéknak sem tudnék nemet mondani, és Ágiékat sem hagynám itt.

Igazad van – mondták a többiek – de ezzel még nem jutottunk semmire.

Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon- Ági jelezte – megérkeztek.

De jó – éppen időben – sóhajtott Márti néni.

Elköszöntünk, elhoztuk a jókedvet is? Csak nincs valami baj?

Baj nincs – csak éppen a szokásos problémára keresünk megoldást – hová menjünk nyaralni – minden évben két hetet Balatonszéplakon töltünk egy ismerős házaspárnál, aztán két hetet Csilláéknál Sopronban, de Csilla szeretne kimozdulni otthonról, és Ti is jöhetnétek velünk.

Keressetek más problémát – szólt Szabolcs a kihangosított telefonba – a hajótársaságnak Balatonaligán van egy hatalmas üdülője – szerzek beutalót.

De Te most akarsz kilépni, akkor …

A nagybátyám akkor is főnök marad a cégnél, és hosszú évek óta kesereg, hogy mi még egyszer sem nyaraltunk ott, el fog ő szállásolni minket, ne féljetek.

Ő mit fog szólni ha kilépsz? –aggodalmaskodott Béla.

Azt, hogy jól teszem – neki is csak egy éve van hátra a nyugdíjig – mindig is veszekedett velem amúgy is, hogy sokat vagyok távol a családtól, most legalább örülni fog – szóval majd az időpontot kérem – de az is megoldható, hogy ott legyünk egész nyáron.

Ez lesz a megoldás – kiáltották egyszerre, elköszöntek egymástól.

Fel is hívom Csillát, ők mit szólnak hozzá – szólt Márti néni.

Szia Csilla, Márti vagyok!

Mártikám! Rég beszéltünk, megyünk Balatonra?

Megyünk, csak az időpontot kell egyeztetni.

Bizonyítványosztás után – gyertek ide töltsetek nálunk pár napot.

Rendben, egy hétig ott leszünk nálatok, de hárommal többen megyünk.

Mi is a probléma ezzel? – nevetett Csilla ismerve Téged Mártikám, új baráti család.

Na, ezt nem találtad el – régi osztálytársunk.

Mindegy, szívesen látjuk őket is – akkor néhány hét múlva találkozunk, ne haragudj, mennem kell, mert a kedves keresztlányod magára borította az uzsonnát.

Jól tette – anyja úgyis mindig unatkozik…csipkelődött Márti néni.

Na ezt majd még megbeszéljük – nevetve tették le a telefont.

Eddig rendben, egy hét Sopron, a többit meglátjuk

Ebben maradtak, közben megérkezett a sereg is.

Pimpi idén Sopronba megyünk először – mondta Béla bácsi

Ott akartok hagyni, ugye nem? – görbült a mókuska szája

Orr bizony…de csak magunkkal együtt nevettek rá.

Ez olyan mókusos dolog már végre – dohogott a kópé.

Hogy én miket mesélek majd jó szüleidnek – szólt kedves szigorral Márti néni, mire Pimpi a karjába fészkelte magát – nem is vagy Te olyan – motyogta és már aludt is.

 Néha van jó vihar is

Délidőben Ági ment el a tanuló ifjúságért, Etelka és Márti az ebédet készítették,  éppen időre készültek el. 

Rakott hús az ebéd – imádom – ujjongott Kriszta, amikor hazatérve megérezte a kellemes illatot, Ildikó és Zoli is örült nagyon.

Finom is az- helyeseltek a mókusok

Hát, most már én is nagyon kiváncsi vagyok arra a fenséges ételre – nevetett Ági

Később,  már ebéd után, mosolyogva jegyezte meg – igazatok volt – Márti kérem majd a receptet. 

Semmi akadálya –  egyezett bele ő – majd rendelkezett – mókusok irány a vacok, gyerekek csendes pihenő – mi pedig igyunk egy kapucsinót míg várjuk a fiúkat.

Mint a karmester – nézett össze Etelka és Ági – bár nekünk sikerülne így…

Csak ne olyan szenvedések után – mint nekem – mondta halkan Márti néni – de

nem panaszkodhatok – többszörösen kárpótolt az élet.

Nemsokára a családfők is megérkeztek, a lépcsőn felfelé haladva Béla arcán széles mosoly kerekedett.

Mondd már csak barátocskám, tán viccet mesélsz magadnak? – kérdezte értetlenül Szabolcs

Szabimaci, ne szólj bele a felnőttek dolgába..inkább szimatolj bele a levegőbe..

Igen, én is érzem, korog is a gyomrom rendesen – de nem tudom mi lehet ez.

Várj csak, mindjárt megtudod, mindig is csodáltam Márti ügyességét, s hogyan csinálja, hogy mindig van belőle egy jókora adag, éppen akkorra mikor az ember szívesen enne ilyet. Egy boszorkány, de ezért is szeretem annyira…

Nem is tudtam, hogy másodállásban színész lettél, Kovács Béla, hogy itt monologizálsz, de igazad van.

Hazaérkeztek, a konyhában valóban már ott gőzölgött 3 fejedelmi adag rakott hús.

Na fiúk, erről beszéltem…nevetett Béla.

Jó, de most ne beszélgessetek, mert Szabolcsnak még pihennie is kellene a hazaút előtt – szólt kedves-erélyesen Márti néni.

Ha ízlett…egy adagot vihettek magatokkal is, ha gondoljátok – huncutkodott barátaival

Ízlett –e kiáltottak fel mindhárman – ilyen ételt még nem is ettünk.

Hátha…akkor ehetnétek sűrűbben is...mondta elgondolkodva Márti néni.

Éppen délelőtt mondta anyám, hogy a volt közös képviselő hívta telefonon, a napokban érdeklődni fog egy család, van-e üres lakás a házban mert szeretnék megvásárolni, de ő  azt tanácsolta, mert anya el ugyebár nem titkolhatja, hogy itt a mi emeletünkön van még egy, ám ha fontos a nyugalma, valamiképp akadályozza meg 

a költözésüket.

Béla és a Szabolcsok összenéztek…hát lenne egy megoldás…

Micsoda – kérdezte Ági – csak nem…

De-de, bő egy hónap múlva lesz üresedés Béláéknál, és ha megoldható, egyetlen hely miatt nem akarnak hirdetésbe bonyolódni…és én azt hiszem megoldható – nézett párja Ágira, aki lelkesen bólogatott. 

Akkor legalább nem lennél annyit távol tőlünk – szüleink sajnos nem élnek már – kezdtek potyogni a könnyei – bolti eladót pedig szerintem itt is keresnek…és itt van még az az üres lakás…remélem nem drága, talán meg tudjuk vásárolni.

Ezt hát akkor meg is beszéltük – mondta Márti néni – nemsokára vége a tanévnek, addig van időtök elintézni a dolgokat, és nyár elején költözhettek is, már ha Ti is úgy gondoljátok…

Kár hogy már régóta nincs copfod Márti – most jól meghúznám – nevetett Ági kedvesen – ebben reménykedtem titokban tegnap este óta. 

Az álmok valóra szoktak válni, csak nagyon kell hinni bennük – mondta Etelka elgondolkodva.

Hallgatnálak még bennetek szívesen – mosolygott Szabolcs – de most már tényleg indulnunk kell, akkor hát megegyeztünk Ti vigyáztok a házra, mi meg iparkodunk.

Végre egy búcsú – ami nem fáj annyira – szólt Kriszta – és nem kell izgulni milyen szomszédot kapunk, olyanok leszünk akkor egy nagy család. 

Család...milyen család…megyünk anyáékhoz? – ébredeztek a mókusok.

Asztalossy testvérek Sopronból, mit is szoktam mondani..kérdezte Márti néni szigorúan de a szeme nevetett.

Hogy aki kiváncsi hamar megöregszik…

Nemsokára úgyis megyünk Sopronba, bepanaszollak édesanyádnál, hogy egyre neveletlenebb vagy – de ezért szeretünk, kapta karjába a kis kópét.

Így jó indulni – mondta Ági – akkor a néhány hét múlva itt látjuk viszont egymást.

Már ha szeretnétek – incselkedtek a többiek…gyere család induljunk már…értékes perceket vesztünk miattuk, én már visszaszámolok.

Mire eltávoztak, Alízék is hazaérkeztek. 

Meg kellene beszélni a nyarat, ha már most ilyen szépen együtt vagyunk – javasolta Béla – hogy mindenki képben legyen – de van egy fontos kérdés  mert ugye mi két bizonyítványt nagyjából sejtünk, de vajon milyen lesz a többi…remélem, nyaralásképes?

Mi is úgy hisszük – mondták a szülők – és érdeklődve néztek csemetéikre.

Hát milyen is lehetne más – sóhajtoztak a nebulók

Ennyi szentet egy családban – jegyezte meg Márti néni –  akkor gondolom, nincs kifogás az ellen, hogy elsétáljatok Teca néni boltjába jégkrémért, csak előtte 

szedjétek össze a mókusnépet, mehetnek ők is.