Felszabadultan

Tegnap reggel volt, zuhogott az eső,megint, már és mindig de engem kimosott.

Mire beértem a takarékba, 

kabátból-kapucniból csavarni lehetett

volna a vizet, a nadrágom olyan volt

mintha bepisiltem volna...

de a mezítlábas papucsnak "hála"

lábfürdőt vettem, zoknit-cipőt sajnos nem tudok.

Töröm a következő kínai papucsot,

de szorongtam, hogy a víztől

csúszni fog, és még annyira sem

tartja a lábamat, de aggodalomra semmi ok.

Hatalmas slukkok az amúgy tiszta levegőből,

és átjárja bensőmet egy fura-jó érzés,

kimondom hangosan, hogy megbocsátok

dédinek, anyáméknak.

Magamnak beszéltem, hiszen hét után reggel

ráadásul zuhogó esőben, nem sok ember

mászkál, de húzós volt a napirend

szóval nem nézhetett senki hülyének.

Majdnem ott jártam, azok a lépcsők

az extrém-sport még szárazon is,

megkerültem az épületet, bele a tócsába,

a közepébe, ahogy illik,

belső hangom közli hülye vagy...mire a másik

miért, a viág is az...

úgyhogy ázva, de igen jókedvűen érkeztem.

béklyóktól lassan teljesen mentesen,

ám ami történt meg is bocsátom,

de soha nem feledem.

Vásárlások, délelőtt-délután,

útjára bocsátottam Pestre

néhány kis aloe verát.

De még délelőtt avattam magamban,

új fodrász kategóriát,

mivel még bele is vörösödtem a 

tegnapi napba,

úgyhogy amint a dr. Szösziben van

a "pimasz pink", az én új hajszínem

tükörbe nézve tőlem

a pofátlan vöröset kapta, én meg majdnem

szívbajt, mert a kérdésre, hogy barna legyen-e

az amúgy is barna hajam, közöltem

nem párszor belehaltam, most egy jó vörös

amire szükségem van, legutóbb voltam ilyen

kismama koromban:)