Csak gondolkodom:)

...vagyis inkább egy komolyabb brummológ készül...annyian mondják itthon, szűk és tágabb térben, hogy okos vagyok, bár "csak" okos lennék, akkor nem lenne ennyi problémája a majdnem-pszichológus felemnek...Ha könnyezik a szemem, vagy zokogok, zsebkendőt veszek elő, de ha a lelki szemem könnyezik, annak honnan legyen zsebkendője? Már pedig mostanában nem is könnyezik, hanem könnyeibe fullad.
Eddigi vándoréletünkben, mindig ahonnan indulni készültünk, később baj következett...védték a helyet angyalszárnyaim, és nincsenek véletlenek:( most is tervezünk lépést, és én már most látom a tragédiákat, és sajnos nem csak azokat, amik jönnek, hanem azokat is, amik vannak.  
Most volt egy szalonnasütés nemrégiben, megint jó, bár hazahozattam magam, mert a lábam nagyon fájt, de megint keserédes volt...a fájdalmamra gyógyszert vettem be, de a lelkiszemem sírására nincs zsebkendő.
Vannak hála Istennek, a családban házasságok, és "bejegyzett élettársi kapcsolatok" vannak...de nem élnek:(( hallom a pletykát, tassi bulvár, és látom a "fiúk" szemében a fájdalmat, és hogy mennyire keresik a menekülési utat. 
A "tábortűznél" egészen más téma járta...sokkal fontosabb, komolyabb...és enyém az a tisztelet a szemekben, amelynek nincs ára...a lány, aki a családba érkezett..."de nem jó":(( leül mellém, és kiderül, hogy rettenetesen fél...fél...hogy kopasz lesz...mesélek, nem szépet, nyugtatni nem tudom, de tettem, illetve megtettem valamit...sajnálom, hogy indulnom kell, és ezerfelé a lelkem, hogyan segítsek rajta...
Rendezgetem képzeletben a "majdeztismegírom" polcomat...