Prozazi blogja

Prozazi•  2021. január 12. 11:51

Napló az élet filoszáról



 

Nehézségek a hétköznapokban

 

 A mai nap a nehézségről szólt nekem.

Az ember gyakran elfelejti, hogy valójában a megpróbáltatások egy fajta kaput jelentenek az életben.

 Próbára tesznek, hogy:

-valóban szeretnéd-e elérni az adott célod?

Így hát én azt mondom, ne a nehézséget okoljuk, ha valami nem működik, hanem lépjük át a kaput és ragadjuk meg a célunkat. Gondolj bele, Istennek nem az a célja, hogy mi szenvedjünk ő pont, hogy segíteni szeretne az a kérdés, hogy vajon mi is szeretnénk-e és oda tudjuk engedni magunkhoz őt.

 Mert a gonosz mindig lesben áll, őt semmi sem érdekli, ami isteni, olyan értelemben, hogy nincs bűntudata.

Ezért valójában itt mutatkozik meg, hogy milyen talpra estettek is vagyunk valójában. A gonosz célja épp az, hogy hátat fordítsunk Istennek, hogy megtagadjuk a nehézségek között épp emiatt nagyon fontos, hogy elkerüljük ezeket a csapdákat.

 És egyáltalán nem lesz könnyű, de pont ez benne a lényeg, hisz ami valóban fontos azért meg kell küzdenünk.

Sok kitartást ebben, és sose feledd istennek mindig kérheted a segítségét, ő mindig ott lesz a bajban ahogy eddig is. És nem vagy egyedül, ott vannak a barátaid is rájuk is számíthatsz a küzdelemben.

 

 

„Nehézségek nélkül egy gyermek sosem lesz egészséges felnőtt; korlátok nélkül egy tudat sosem lehet korlátlan.”

(A.J. Christian)


 

 

 

Emlékek

 

Biztos meg van az a jelenés amikor csinálsz vagy egyszerűen ránézel valamire ,és rögtön ezer emlék jut az eszedbe.

Ma pont ez történt több ízben is velem.

Ilyenkor feljön bennem mindig egy kérdés:

-Engedjem-e, vagy ne?

Az bizonyos, hogy van pozitív (jó) és negatív (rossz) emlékünk is.

Több dolgot is gondolok erről, amit a következőkben meg is osztok.

Én ezt az egész jelenséget mindig úgy képzeltem el, mint egy vén fát.

A törzse a tudatunk, a memóriánk az ágai, ami lehet kicsit kopottas (rövid távú), vagy épp egészséges (hosszú távú), az emlékeink pedig az apró levelek, amik életet adnak ennek a növénynek, és az egész mi belénk, az elménkbe gyökeredzik.

Ez a fa ahogy idősödünk, úgy öregszik és lesz egyre terebélyesebb az emlékektől ritkított lombkorona.

 


 



„A vén fa”



 



levelek=emlékek



 



ágak=memória 

 



 


törzs=tudat



 

 

 


emberi elme Þ ebbe gyökeredzik a fa



 

 



És hogyha ezt az elméletet vesszük alapul, akkor kiderül az is, hogy igen engedni kell az emlékek keringését.

Ebből a szempontból hasonlít kicsit a vérünkhöz, hiszen az emlékek is létfontosságúak számunkra, mint akárcsak a vérünk.

-Hisz mi is egyébként az emlék?

valójában a múltunkat hordozza.

Ha valakinek nem jó emlékei vannak, vagy is valamilyen negatív élménye volt, vagy átmeneti tehát az elején pozitív, majd később átment negatívvá (ilyen egy szakítás pld), akkor fontólóra kell venni a hibákat és úgy mérlegelni a jövőben.

Mert a múltunk, emlékeink segítségével tanulunk meg akár a hibáinkból/kudarcainkból, akár a sikereinkből sikeres életet élni.

Aki megveti a múltat, emlékeit, az nehezebben szinte alig lesz sikeres, mint az, aki fontolóra véve tanul azokból, majd azt hasznára fordítja.

Minden kudarc emléke egy atyai pofon, ami segít jobbá tenni a jövőnket.

Szóval sose feledd, hogy a „rossz” emlék, néha többet tud nyújtani, mint egy jó, általa erősebbé, és tapasztaltabbá válsz.

 

 

„Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés.

"És mert emlékezés, nem is fáj talán.

Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép.”

(Wass Albert)

 

 

 

 

 

A csend


Az ember életében nagyon fontos a csend, mint állapot.

Nem csak azért mert nyugtató és feltölt, de ilyenkor tisztulnak le az információk is, amik nap mint nap érik agyunkat.

Ezt az állapotot én is sokszor sajnos elvetettem, pedig sokszor jól jött volna.

De vajon mire?     

Az én idő például, mint fogalom ugye azt jelenti a szó szoros értelmében, hogy „én saját magamra szánt idő”,

Ezt a hasznos tevékenységet csak a csenddel tudod megteremteni, illetve nyugodt körülmények között, az adott intervallumra elvonulva a világ szeme elől.

De a csend önmagában is nagy létfontosságú dolog életünkben,

Hiszen alapból egy zajos világban élünk nap, mint nap több tonna információ zúdul ránk és ilyenkor tud szépen leülepedni bennünk.

Valamint azt sem szabad elfelejteni, hogy a csend, az önmagunkkal való kommunikáció segít abban, hogy jobban átlásunk helyzeteket, meg ahogy már említettem a saját magunkra szánt idő, hogy jobban megismerjük önmagunkat.

Ugyan is valójában ez a nagy küldetésünk.

Tehát ismerd meg a csend fogalmát, és ennek segítségével önmagadat.

 

„Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani.”

(Mahatma Gandhi)

 

 

 

 

A szeretet

 

A szeretet a világunk egyik létfontosságú elmeként van jelen, hiszen mindenki vágyik a szeretetre, ha mást nem egy közösségbe, ahol elfogadják.

Sajnos a mai világban félünk lojálisan gondolkodni, kiállni ezért az eszméért.

Minden ember saját felelősége az, hogy a szeretet nyelvén mennyit beszél és mennyire törődik vele.

Nem kell nagy dolgokra gondolni vagy számolni mennyi jó cselekedetet teszel naponta, elég tudatosan élni és törekedni, hogy minél többször tudj szeretni, szeretetet adományozni.

Mert a szeretet sokszor úgy fogjuk fel, hogy az „jön”, pedig magától semmi sem jön, hanem igen is tenni kell érte különben várhatunk rá örökkön örökké.

Például amikor valaki szomorú és nem tud megnyílni, mert önbizalomhiányban szenved, akkor minekünk is nagy felelőségünk, pláne keresztényként oda menni és segíteni, bíztatni az illetőt.

Nem mindig könnyű, sőt egyáltalán nem az, de mindig azt kell szem előtt tartanunk, hogy valamikor nem a mi kényelmünkről kell szólnia a dolgoknak, ilyenkor a szeretet adásnak, az egymásra való odafigyelésnek van az ideje.

Gondolj bele, hogy velünk mennyi gond van gyermekként egy családban, még is törődnek a szüleink velünk és szeretnek, óvnak minket.

Vagy mondjuk, a barátaid, akik akkor sem adják föl a veled való törődést amikor neked nehéz és lehet, hogy sokszor ez nekik is jelentős terhelést jelent, de mindig melletted állnak, olyanok akár a szék lábai, erősek masszívak.

 

 

 


És az a legjobb ebben az egészben, hogy ha „üzleti szemmel nézzük”, hogy ez sosem fogy ki.

Egy „szeretet bank” mindig extra hitelt nyújt nulla kamattal és vissza fizetéssel, sőt még csak a legjobb befektetésnek is mondanám, mivel az egyenlet roppant egyszerű te adsz, de a többszörösét utalják vissza azonnal.

 

Ha hiszel Istenben, hiszel a túl világban, akkor magadban is hinned kell, mert te is Isten teremtménye vagy, akit a saját képére teremtett az Úr.

És akkor hinned kell a szeretet erejében is, ami sok mindent jobbá tud tenni.

 

„A szeretet megnyitja szemünket és szívünket, s képessé tesz arra, hogy - számtalan, nemritkán távoli és ismeretlen testvérünk ezernyi jócselekedetével egyetemben - olyan eredeti és pótolhatatlan módon járuljunk hozzá a világhoz, amely a szeretet apró mozaikköveként az egész történelem képét megváltoztathatja.”

(II. János Pál)

1

 

 

 

 

A hit

 


Manapság nagyon sokféle vallás létezik, különböző

kultúrával, szokásokkal, ünepekkel.

Minden ember hisz valamiben, valakiben.

Canterburyi Szent Anzelm egy francia származású nagy hatású teológus, filozófus, a szellemtörténet a „skolasztika atyjaként” is tiszteli.

Híres mondata: „Hinni akarok hogy érthessek.”

Anzelm szerint  az ész belátásán keresztül is el lehet jutni, mivel a hittételeket semmilyen észérv nem képes érvényesíteni.

 E gondolatának jelentősége abban áll, hogy így a hittételek a Biblia vagy az egyházatyák tekintélye nélkül is képesek megállni. Ontológiai istenérve nagy vitát váltott ki, amelyre évszázadok múlva is visszatértek (például Immanuel Kant).

Az érv lényege Isten fogalmából, képzetéből bizonyítja létét: mivel Isten az a lény amelynél nagyobb és tökéletesebb nem gondolható el márpedig a legtökéletesebb lény tulajdonsága a létezés is, ezért valóságosan létezik (nem így lenne, ha elképzelhető lenne egy nála tökéletesebb lény, amely a lét tulajdonságával is rendelkezik, mivel Szent Anzelm feltevése szerint a létezés tökéletesebb állapot a nemlétnél).

 

 

 

Az igazság három szintjét különbözteti meg:

 

 

 

  • ·       Az örök igazságot (Istenben ezek az eszmék);
  • ·       A dolgok igazságát (amelynek alapja ,hogy összhangban áll az Isteni igazsággal);
  • ·       És a gondolkodás igazságát (amelynek alapja ,hogy összhangban áll a dolgok igazságával). 

A hit nem csak az értelem miatt fontos, hisz hit nélkül bele őrülnénk emberi létünkbe, hanem komoly feltöltődést is tud nyújtani ,kikapcsol.

Minden ember életében el jön a pillanat ,amikor is bizonyítani kell a hitre való rátermettségét ,meg kell védenie a vallását ész érvekkel.

Nem szégyen ,sőt  egy igazi feladat kiállni a hitedért és megvédeni azt.

Sok minden van amit nem érthet az ember ,amit nem tud fizikailag bizonyítani ,de a lelki szemével érzi annak jelenlétét.

Itt kezdődik a hitnek a fogalma.

 

„A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi, amit még nem lát.

Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz.” 

(Szent Ágoston)

 

 

 

·