Miki és ..Reni-27_adik rész

Szép  csendes ősz volt . Ragyogóan sütött a nap.Káprázat volt a sok színű fák látványa, sárgába, bordóba, majd barnába öltöztek a falevelek selyemakác, platán, és ki tudja mi a nevű fák levelei mielött elhagyták hazájukat a  büszke fatörzset. Aztán színes takaróként terültek a város  utcáinak tereinek szürke betonjára.

Szép volt, de mit sem érzékeltek ebből Miki, és Reni.Mit az élet adhat, a legnagyobb boldogságot a szerelmet érezték csak. Mint vaskohóban a tűz úgy izzott testük lelkük.

Meghalnék érted mondta Reni, miközben bele beletúrt Miki ében fekete hajába. Sok apró puszi majd szenvedélyes csók volt a válasz.

Aztán bölömbikásat játszottak.Miki mintha szárnyai lennének úgy kitárta karjait, ugrált mint a gázló madár, hozzá mély férfias hangon rikkangatott.-nincs semmim nincstelen vagyok- mondta_ de ezen csak nevettek