Miki és Reni 20-adik rész

Renike nagy nehezen  kinyitotta   összeragadt szemét, és kifelé nézett  az ablakon. A háztetők felett sejtelmes fény, világította be  az opál szinű égboltot.  Gyenge szellő borzolta az ablaka alatti selyem akácfa  ágait , úgy látszódott mintha  kis zöld levelecskéi   jó reggelt  köszönnének,. De szép  reggelünk van gondolta Reni  és  buzgón neki látott reggelit készíteni. Egy kis  fehérje tojás formájában,kis szénhidrát pirítós formájában és még egy kis nyalánkság mascapone formájában került a reggelíző tálcára.  Jó reggelt szívem- mondta Mikinek, de Miki nem reagált. Mi történt,,? Ijjedt meg Renike.

Názd a hőmérőt, negyven fokos lázam van- nyögött Miki. -Hivom a mentőt, bíztos koronád van,- ment síetve  Reni a telefonjáért.  Nem akarok menni sehová, nem akarlak elhagyni Renikém nagyon szeretlek. De muszáj meg fognak gyógyítani-erösködött Reni

Meggyógyítom én saját magam-mondta Miki, és kuncogva lerázta a feldörzsölt hőmérőt.