prózák

István bácsi sokat gondolt arra a fura pacsulin illatú göndör hajú dagi nőre aki erőszakosan kiszedte kezéből még karácsony előtt , unokaöccse feleségének ajándékba vett gyönyörű mikulásvirágot . Futás adta ki akkor magának a parancsot, de lába földbe gyökeredzett, ekkora pofátlanság láttán. Szeme kimeredt, ála leesett, remélhetőleg senki nem látta, kész kabaré volt ez a jelenet. Bár akkor azt hihette a kis dundi muriló angyal övé a győzelem de István bácsi pontosan tudta mit csináljon , és előkereste a nemkért névjegykártyát amit kezébe nyomott a kis bűzbomba.

 Szóval elmesélem.

Oké!- mondta Reni, és örömmel fészkelödött Miklós térdein - hallgatlak.Röff röff malac vagyok, nem akarsz megenni mosolygott Miki. Dehogynem vàlaszolt és finoman ràgcsàlta szerelmese fülét Renike. Te te tündérkiràly te te varàzsló te leszel a nemzet színésze,és én mindig  tapsolni fogok neked- mondta Reni, és húzta szerelmesét a tegnap vàsàrolt, pipacsos àgynemű felé.Na ebből se lesz ma mesedélutàn gondolta Miki,és megadta magàt.

Egy jó ideje már kérlelhetetlen volt. Saját meggyőződését nem adta fel semmi pénzért . Mindenre kidolgozott stratégiája volt, igy nem érheti baj, gondolta. Sokszor látta a bíróságon az élet útvesztőit.  Féltékenység, harag, pénztelenség, stb .Felmentésért hányszor de hányszor könyörögtek neki, de ő csak azt válaszolta_nincs annyi pénz amiért ezt megtenném, csak az előírás asszerint lehet bármit tenni.
Így volt a nőkkel is. Bár színtelenek voltak  napjai mégsem szánta rá magát egy igazi kapcsolatra. De az a nő, az a dagi bűzbomba sokszor eszébe jutott. István bácsi ilyenkor korholta magát, Isti mondta magába csak nem bolondultál meg.

Gondos háziasszony volt Renike ott fogta meg a pénzt ahol tudta .Élelmiszert ritkán dobott ki csak ha muszáj volt,  a gyomor nagyon kényes túlzásba nem lehet vinni a spórolást jelszóval, drága a gyógyszer nem érdemes kockáztatni. Ha száraz a kenyér jó lesz az vagdaltba vagy töltelékbe gondolta és éppen  szórtírozta,  a kiflit, zsemlét száraz és friss kenyeret, mikor hazaérve belépett Miklós a konyhába. Kellemes asszony sors ez beosztani mindent amit lehet boldog volt így is mert már van kiért élnie.

" -Hányszor de hányszor haltál meg bennem de gyakran éreztem süllyed a lelkem szavaid közt botorkáltam elvesztem" szavalta büszkén Miklós.Mától színész vagyok Renike, nem kell többet spórolnod . Magához húzta Renit, gyere ülj az ölembe elmesélem milyen bizonytalan gyáva embert alakítók és belekezdett

Karácsonyi lázban égett a város.Öregek kezében teli szatyrok, fiatalok lábán új drapp bakancsok viritottak. Romantikus ám ambiva lens képet mutatott az utca. Az emberek  csodát vártak az ünneptől , ám nem találták sokan  csak a sétány fáinak led  fényét.Jézus helyett ördög jött.A kényszer a zabálás ördöge.Hizást és gyomorrontást hozott magával. 

Szomorú karácsony mikor a halál arat. Így történt ez a színpadon is. Komikumból dráma lett. Pedig igazán jól indult a darab. Kacagott a közönség mikor berontott Karesz a nagynevű színész, és orrhangon ecsetelte az újrahasznosítás ártalmait.

Ebből neje persze semmit nem hallott mert boros üveg dugólyából faragott füldugóval voltak elzárva fülnyilásai.  Büszke volt magára

Ibolya _ szintén híres színésznő-éppen cipőfüzőből horgolt bevásárló szatyrot egy eltört polcdarabbal- nem talált más alkalmatósságot- És ebben a pillanatban Karesz elvágodott _  gyanús volt ez Ibolyának nem ennek a jelenetnek kellett volna következnie .Mikor a függöny legördült döbbenten vette észre a társulat ez nem vicc. Karesz meghalt. A darabot viszont folytatni kellett .Igy lett Mikiből színész. 

Karesz törtető ambiciózus ember volt, Miki az ellentéte, szerény visszahúzódó. De ha kimaszkirozzák és bemesélik neki a tuttit megéri, igy folytatni tudják az előadást.