Poeta2001_ blogja

Mi kell
nekem
a menny.
Le sem
hull fel-
jut mel-
lettem
ember.

Milyen
áron?
Molyon
állom...
Megesz
- -

Ok-okozat.
Egy bohózat;

majd mindenki
így fog lenni!

Most már tudom
s tán nem unom...

A változás
se vég fogás.

S mint rímtelen
lesz énekem...

1.
Mit érnek a szentek
Ha nem leszünk szentek?

S az emberek nélkül?
S az istenünk nélkül?
2.
Talán ti is vagytok
Talán mi is válunk!

Talán ti is tudtok
Dotálni! Hogy állunk

Miattatok? Válunk
Miattatok ...vagytok!
3.
Mivé fogunk változ-
Ni és minképp? Álmos...

S az ember elkezdett
teremt'ni s megtett

után jöhet díjként,
mikor jöhet ívként

a menny: legyen inkább
egy úr, ne bús minthák!

"mert fájni születtem, ki dalra születtem"

Már szívesen használom; bassza meg!
De az instálom, hiányom; írja meg.

Nem vagyok Prometheusz bár sziklám
és láncom ez és csak nem sújt villám!!!

A fájdalom és újra és újra
rászáll és kiszáll és ujjból-ujjba.

És én aki, annyira szerettem
áldatlan átok, szitkos szenny lettem!!!

Hogyha; hogyha más is így gondolja
miért... NEM harcolunk; hatalomra?!

"Kit érdekel a más sebe?
Elég egy szívnek a magáé,
Elég, csak azt köthesse be."

-bánatomra-

Mint vonaton
az unalom,
hogy gondolhatom
csak s nem mondhatom,
hogy fáj, hogy tép, éget
a frázisi végek
is kicsinyek most hozzám;
mert még oceán orcám,
de medencéje, de medre
is -jaj ezért- betemetve
van... jaj az öröm is egy szellem
s erős lenne akár bú-jellem
s a megoldás, mint boldognak halál
-oly messzeségbe jár- RABLÓ TATÁR!!!