Poeta2001_ blogja

Nem király vagyok,
nem kiképző vagyok,
nem kurva vagyok,
nem gonosz vagyok,
hanem tisztességes
teremtő vagyok.

És te, gyermekem
vagy és nem utódom,
nem búval-baszott
teremtményem, nem
katonám, hanem
én, édes gyermekem.

Bár nem akarlak
nevelni, gondolom
megteszed magadnak...
maximum utakat
építek neked és te
bátran válasz!

Nem akarlak
önzőn szerető
szülőd lenni!!!
támogatód inkább,
tapasztalt, tudatlan
veled...

Azt teszel, amit
akarsz... kérdezz
és én válaszolok,
tegyél és én támogatlak
és remélem, még ha önzőn is,
hogy csak is jót teszel!

Talán édes-mostoha
voltra vágytam,
hogy így bántam
veled, de te, megbántad-e?
haragszol-e rám?
szülő leszel-e, te is?

És, aki ellentétem
megért-e és elfogad-e
és törekszik-e, hogy
párhuzamom, hogy
hasonlatom legyen?
vagy fokozásom?

Mint plagizáló úgy félek, hogy
lebukok kölönctelenségemmel.
Végül is vagyok ahogyan a
nevelőim, hitetlenségekkel

hazudozva, hogy hogyan lettem
ilyen... Istenem ha tudnám milyen
lényem!!! Boldogtalanság; az a
fájdalmam, hogy már a jobb is sziven

szúrt. Ez vagyok én! Magyarázat:
induljon az elfogadáshad
a tökéletlenséget is ölő

fegyverével és nem a régi
rabigáját újítsa henam
kürtöljék kürtjeik, hogy, hogy JÖVŐ...!!!

Hogyha nem lennél
Nem kéne dalt írnom
És a sírodnál
Nem kéne majd sírnom!

Nem számít, hogy úgy,
Úgy én sem lennék,
Hogy úgy -ahonnan
Jöttem- ki se mennék!

Mivel, hogy vagyunk,
Mégis dalt kell írnom,
Meghatottságtól
Jó sokat kell sírnom!

Hálálkodáskor
Mindenem hazudna,
Mint hamis tanú.
De ki haragudna?

Köszöntésedkor
Mindenem hazudna,
Mint hamis tanú.
De ki haragudna?

Meg mit is érne?
Éveid életed
Fájáról hullnak;
Pontosan éretted!

Titkon mind vágyja
Egész ,,gyümölcs tócsát''
És mind mondanák:
,,Tudod volt adósság!''

Nekem nem kéne
Nélküled sem élet;
Jó, hogy miattad
Van élő gyűlölet.

Halott utálat?
Az már fölösleges!
Halott ? Halálba
Rossz ha örökletes!

Az olcsó gyönyört,
Mi téged nem gyötört
Gyűlölöm. Engem
Mint betegség gyötört.

Méltatlan személyt
Kapott a családban
Szülői neved.
Veled van halálban

Az én nótám nem szakadhat félbe,

mert az egynek kettőkor lesz vége.

Bosszú bimbódzik szürke sziklából,

azután szűk helyeken téblábol...

Sőt szürke lesz eme nóta, mint a

többi és nő és forog a hinta.

Állomások, hogy még jobban, hogy még

jobban; számuk csak nem, csak nem fogy; mért?

Úgy száguld a hinta, mint az élet;

valóságokként jönnek remények-

előre vagy hátra és az utas-

sereg megmondja melyik a ludas...

Melyik a jó, melyik a haláli,

melyiket kellene (nem) csodálni...

Csak én menekülnék a hintából?

Nem menekülnék Főnök Pistától!

Nénik és bácsik keserűsége

menekül végbe, menekül szépbe.

Ez az én nótám, sőt a bánatom

rám ragadt, mint a ronda rágalom;

egyediségtelenségem hozzá

kiált, csinálja, csinálja rommá!

Bátortalan komolytalan vagyok,

viszont vörös folt nékem nem ragyog...

Ez az én nótám, ez az én végem;

nem hiába hal meg éneklésem!?

A vidám nóta,

bár élő vóna!

De bánat nótáz,

boldogság bóklász.

Én is bóklászok;

búsan nótázok.

Búsan nótázok,

ahogy bóklászok

s a vidám nóta,

bár élő vóna!

Hitetlen bánat

így csinál hármat,

mint az Úristen;

jobban segítsen,

de hitetlennek

csak bolond egy megy.

Ha bolond egy megy

lehetetlen lesz

kettő és három,

csak, csak, csak várom!!!

A vidám nóta,

bár élő vóna,

bár ne bóklászna,

bár, bár nótázna!!!

Bolond búbánat

örömmel várnak!

Bolond búbánat

bölcs öröm várhat?

Ó, isteneim

rém-énekeim;

távozzatok el,

száll'ózzatok el!

A vidám nóta,

bár élő vóna!

Bár élő vóna

vagy hullát szórna,

száll'na a nóta;

arról szóljál ma!!!

Bánattemetés,

bánatfeledés...

Nem az örömnek

kellenek könnyek!

Ó, öröm-öröm!

Ím' egy hála könny...