Karácsonyi szonettelmélkedés K.L-nak

"Az én Teremtőm tényleg ugyanaz!
S mert tapasztalatom: az unalmas
(Bár nem utálatosan) otthagytam
Hogyhára. Eljött, ahogy kell mostan...
Élő, állati rossz állapítás,
Vagy megjött az a várva várt hívás;
Hívott engem egy isten, az Isten,
Ki szükség, kire szükség van itten,
Hiszen hibátlan s hibáztatható,
Átkozó, de ő is átkozható,
Úgy született, mint a milliárdos:
Mocskos milliótól már tisztát hoz!"

Úgy született, mint "igazi" mű.
Mit is érne rögtönzésként?
Így is lenne ösztönzésként...
Ő is legalábbb mindenszerű...

Eképp lettem. Hát mitől több ő?
...És én alázó alázat
Vagyok! Mert övék a lázak
Lehetek szerencsétlen öntő...

Kit érdekel ilyen imíggyel
A maradék? Ahogy a hittel
A hitetlenség... emiatt
Mindenszerűség s emiatt

Más. Mégis mostan migéle más?
S, hogyha jó pompája: pusztulás!!!