Egy újabb szonett

A gyilkos olyat ölhet, kiről tudja,
hogy nála is rosszabb. Mi van, hogyha
én is olyan vagyok s ő azért futja
titkos útjait; magát megfojtsa

s soha s senki lássa csupán; megjavult
már s örül, hogy régi vágya hagyult
táj lett s, mint rút övéi halálba hullt...
de hatalmától meg sem szabadult?

Folytassalak félénk és szomorú
szonett, mert mindenségem megnyugodott
tőled és tőled fel is fuvalkodott

és más mindenségének szigorú
tanítója lett, hogy nem búvárkodOTT
előtte?! Ugyanolyan nyomorú.