Egy elégedetlen fiú apák napjára írt dala

Hogyha nem lennél
Nem kéne dalt írnom
És a sírodnál
Nem kéne majd sírnom!

Nem számít, hogy úgy,
Úgy én sem lennék,
Hogy úgy -ahonnan
Jöttem- ki se mennék!

Mivel, hogy vagyunk,
Mégis dalt kell írnom,
Meghatottságtól
Jó sokat kell sírnom!

Hálálkodáskor
Mindenem hazudna,
Mint hamis tanú.
De ki haragudna?

Köszöntésedkor
Mindenem hazudna,
Mint hamis tanú.
De ki haragudna?

Meg mit is érne?
Éveid életed
Fájáról hullnak;
Pontosan éretted!

Titkon mind vágyja
Egész ,,gyümölcs tócsát''
És mind mondanák:
,,Tudod volt adósság!''

Nekem nem kéne
Nélküled sem élet;
Jó, hogy miattad
Van élő gyűlölet.

Halott utálat?
Az már fölösleges!
Halott ? Halálba
Rossz ha örökletes!

Az olcsó gyönyört,
Mi téged nem gyötört
Gyűlölöm. Engem
Mint betegség gyötört.

Méltatlan személyt
Kapott a családban
Szülői neved.
Veled van halálban