Half - Minute Poems
Gondolatok márciusi holdfényben...
Madár röppen ágról ágra,
március van újra hát,
új tavasz száll a világra,
lekerül a nagykabát.
Mindenfelé bimbó fakad,
nyílik már a sok virág,
csak te érzed furán magad;
megbolondult a világ!
Az idei tavasz hol van,
merre már a kikelet,
mert helyette sírást hoztak
keletről a vad szelek?!
Van, ahol még kissé késik,
s tavasz helyett dúl a tél,
sötét füst száll fel az égig,
a telihold fényinél.
A földet most tankok szántják,
rakéták a kék eget,
menekülők sírva látják,
ott, maradni nem lehet.
Ám, reméljük bölcs az ember,
és jobb belátásra tér,
megérti majd végleg egyszer,
hogy az élet mennyit ér.
Addig is, mi bízzunk abban,
Isten gondol mireánk,
mert velünk van minden bajban,
s megvédi a kis hazánk.
A csoda lötty
mellé lövök már nem egyszer.
Kimentem hát a piacra
hátha segíthetek rajta.
"Van-e bajomra írja itt?"
-kérdeztem a kis kínait.
S szólt: "Urackám hogyne vóna",
s rá mutatott egy flakonra.
"Ezerforint egynek ára",
-de mondtam, ez nekem drága.
" kicci uram, vegyél tízet,
akkor mingyárt kicit fizet"
Hajlongott a kicsi szatócs:
" venni többet , úgy már csak nyóc-
száz, a portéka darabja,
s jobb lesz mint a viagra."
Vedeltem is egyre-másra,
várva kedvező hatásra,
de, nem lett tőle más csak fo....,
egyre sűrűbb gatya mosás.
Vissza mentem, Po Cse Csünghez:
"nem használ, mert csak le csüng ez!"
Kérdeztem és reklamáltam,
ekkor esett le az állam:
"caciszág volt ezt meginni,
cak, végét kell jól bekenni"
Ettől fogva kenegettem,
csípett mint a veszedelem.
Húzta tőle nőm a száját,
mert kimarta a nunáját.
Így jártam a csoda löttyel,
s élek most egy lottyadt pöccsel.
Ámen!
Hej, ugyan, mit nekünk a hervadó szépség?!
Mi mindenkor egymás lelkét szerettük!
Nem volt bennünk soha semmiféle kétség,
s jól tettük! Kit érdekel hát a vénség!
A lelked szeretem én, azt a csendeset,
békést, szerelmeset, a jóságosat.
A külcsín éppen csak csöpp csali énnekem,
mint szín s illat: mi rétre csal méheket.
A lélek maradhat fiatal és vidám,
a test bármilyen silány, és roskatag.
Hosszú utunkon tudjuk, hogy volt sok hibánk,
de együtt vagyunk! Meghallgattatott imánk!
Mi egymás lelkét szerettük mostanáig,
s fogjuk tovább, egész a rút halálig!
2021.márc.15.
-engs-
Elmentél...
Hát, elmentél… s veled a nyár, az álmok,
és meghalt lelkemben a szerelem.
Azóta részeg kábulatban járok,
magányosan, néptelen helyeken.
Köd, és szürke felleg szállott a földre,
melyen alig világol át a hold,
szomorúság, és enyészet vesz körbe,
melyre a hervadás is ráhajolt.
Az elmúlásban megdermedve állok,
lábam alól a talaj elveszett,
a világ elől elbujdosni vágyom,
fáj az ősz, búbánat ül szívemen.
Elhagyott a szerelem és a párom,
és felhő van, és csend a lelkemen.
Nem haragszom, bár...
Túl kocka vagy, mióta a Semmelweisre jársz,
már minden humán dologról csak latinul dumálsz.
Latinul nevezed ezt, görögül hívod amazt,
nálad patella a térd, s pénisznek hívod már a ...
Aortapumpa lett szív,s homloklebeny lett az ész,
magyar nyelven Kedvesem, már alig-alig beszélsz.
Mellek helyett, mamma már, a két kerekded kebel,
és vágyaim csak úgy engeded magadhoz közel,
ha, én is ilyen tudós dumákat eresztek el.
Tegnap reggel, mikor vissza hívtalak az ágyba,
s egyik papilla mammae-t bevettem a számba,
már vadul pulzált az arteria femorális,
pedig ez még csak előjáték volt, az orális.
Görögül hörögtél, s láttam, ahogy izegsz, mozogsz,
éreztem az orgazmus közel, és élvezni fogsz.
S mikor a vágy hüvelypumpámba robbanásig ért,
már minden mindegy volt, megbocsájtottam mindenért.