Plátói

Lehet, hogy nekem nincs pénzem, jó autóm, saját házam, hajóm, isten tudja mim, ami neked van.

Az is biztosan úgy van, hogy annyira felülkerekedtél, és annyira meg akartam felelni neked, hogy sosem mertem elmondani, mihez lenne kedvem. Így nyilván ilyet sem adtam. Mert ez a kapcsolat arról szólt, hogy úgy vannak a dolgok, ahogy te akarod. Akkor, ott és azt csináljuk, amihez neked éppen kedved volt. Nekem jó volt így is, csak veled legyek.

Biztos az is, hogy nem vagyok 25 éves, nem feszes a fenekem, ráncos a szemem, túl nagy a kezem, hideg kezem-lábam, rövid a hajam, lefogytam és be van esve az arcom, nincs mellem, nem járok miniszoknyában, és tűsarkúban, szép sem vagyok, van egy gyerekem, és kevés szabadidőm. Lehet, hogy nem kívántál, lehet, hogy nem tudok úgy szexelni, ahogy neked jó.

(Megjegyzem, ha valami ennyire értéktelen a számomra, mint neked ez-elmondásod alapján, akkor nem veszek részt benne.)

Nekem más dolgok a fontosak. Meg tudom hallgatni a másik embert. Figyelek rá. Problémáit, örömeit magaméként tudom érezni. Akkor is megbocsátok, ha nem is kéri, megértem, mit miért csinál. Odaadom, átadom, kiadom magam. Nem mutatok mást, mint ami vagyok. Tudok kötődni, szeretni, önfeláldozón, feltétel nélkül. Be tudom fogadni a másikat, mert figyelek rá. Jobban, mint magamra. Be tudom fogadni a masik szeretetét. Tudok békét teremteni, harmóniát, otthont. Nem házat, annál inkább otthont. A barátaimat, és bárkit, aki fontos, nem bántok. Ha kritikát fogalmazok meg, építő céllal teszem. Sosem kerekedek azzal mások fölé, hogy ledegradálom, megalázom őket. Építek másokat. Nem panaszkodom, nem rombolok, minden helyzetben azt nézem, a másiknak mi a jó. Nem vagyok gyáva, nem futamodom meg, nem támadok vissza, nem vezetem le máson a feszültségem. Nem bújok olyan dolgok mögé indokként, amik nem rajtam múlnak, nem állítom be magam áldozatként, azért hogy megmagyarázzam, miért nem mozdulok ki a komfortomból, miért nincs erőm a normális életre. És mindenek felett tisztában vagyok azzal, hogy ezek manapság nem értékek. Ezeket nem értékelik, hanem azt hiszik, velem meg lehet tenni mindent. 

Ezért néz mindenki madárnak.

De biztos van még néhány olyan madár a világon, aki tudja, mi értékes igazán. Ha meg nincs, hát én vagyok bolond. De akkor büszkén vállalom.

Az, hogy vagy, hogy élsz, létezel, olyan mértékben ad erőt, ami minden képzeletet felülmúl. Nem remélem már, hogy minden nap ölelsz, hogy mellettem leszel. Nem tudok a támaszod lenni. Nem hagyod, hogy együtt küzdjünk a sárkányainkkal. A küzdelmünk annyira egyéni és elválasztható, ahogy egy naplemente kontúrja elválasztja az eget a földtől. Mégis együtt vagyunk. Gondolatban. Gondolhatok rád. Így szerelmem halhatatlan marad. 

Egyetlen olyan dolog van, amire ha rá gondolok, bármikor, mélységes nyugalommal tölt el. Hogy egyszer építek egy kicsi házat egy erdő szélén, reggel a tornácomon a kávémmal, ahogy bambulok, csak a végtelen csend lesz. Nem lesznek szomszéd házak, sem kutyaugatás. Csak a fák, a csípős reggeli levegő, a lábam a szemben lévő széken. Korán, amikor mèg köd van. Olvasok valami könyvet. Pár oldalt csak. Bent begyújtok a kandallóba, főzök valamit, matatok a kertben, kiteregetem a ruhákat. Sétálok egyet. Fotózok pár madarat, meg rügyet a fán. Aztán visszaülök a székemre, ahonnan látom a naplementét. Bemegyek és a kandalló mellett olvasok tovább. Amíg el nem alszom hason fekve a szőnyegen. Akkor befekszem az ágyamba, és örülök, hogy holnap ugyanezt csinálhatom.

Egyedül. Mert, ha Te nem leszel velem, nem vágyom senkire.