Vadrózsa

Csak egy rózsát hozott.

Olyan rózsát.

Vadon növőt, szabadot.

Amilyet szeretek.

Rövid száron,

kispohárban.

Mezítláb szaladt fel

érte az erdőszélre,

öt perccel a torta előtt.

Ő, aki órákig csomagol,

díszít, kitalál,

a papírfecniből is

személyes varázslatot kanyarítva.

Ő, aki kritizál,

távoltart és akár

hangosan is kiabálhat

két ajtócsapkodás között.

Aki tükröt tart közénk,

jó görbét és kegyetlent.

És aki nemrég még sírt,

mert nem akarta Istent 

jobban szeretni mint engem.

Egy rózsát hozott.

Olyan rózsát.

Vadon növőt, szabadot.

Amilyennek szeretem.