Pitypangkaszat blogja

Vers
Pitypangkaszat•  2025. január 16. 14:41

Terjed

Ónpestis ütötte fel fejét sípjaimban.

Foltról foltra kiütközött.

és rést rés után talált meg,

lassan tüdőmbe költözött.

Megállni ó nem, sehol sem akar,

terjed és csak terjed egyre,

nyomában kietlen tejködzavar.


Áll még a múlt, megvakult váz,

de hull a máz, pereg,

réteget réteg után

a szürke por belep,

és lassan már azon vonaglok csak egyre,

a porból hogy megyek ismét fel a hegyre.

Pitypangkaszat•  2024. december 1. 08:17

Mi végre

Mi végre élek itt,

ha tenni azt nem tudom,

mi dörömböl idebenn

felhúzott húrokon?

Pitypangkaszat•  2024. november 30. 15:49

Viszonylagos

Itt földig érnek az ablakok,

ott az égig nyúltak

dombos fehér paplanomon

csillagfények gyúltak.

 

Kicsi volt, titkos szekrényével

hallgatózó falban,

kitágult most bár a tér, de

véget ér a dallam.

Pitypangkaszat•  2024. november 27. 22:06

Életek

Néha úgy érzem, van még egy életem,

vagy több,

és lehet másként majd abban az út,

vagy hogy a rá nem érek

ott majd a célba fut.

De kongani kezd a harang

az üres sír felett,

kevés a napban az óra,

beletemetek egyetlen életet.

Pitypangkaszat•  2024. november 20. 21:31

Huzavona

Gombolyagomat most

kis éles ollók

vagdossák

haszontalan rongyra,

szaggatnak

s tépnének is

ezerféle kezek.


Nosza bátran,

mert ha húznak is,

csak szívós

és keményebb leszek.