Pitypangkaszat blogja

Elégett a mosolyod,

kihunyt két fényszemed,

táncos tüze fogyott,

tűz az, mi eltemet.

Nem, nem volt várt vendég,

csak alattom-hideg,

gyanútlan álmokat

mi lopva lepi meg.

Nem köszönt, csak megmart,

hullott szívedre tél,

lebbenő lángfüggöny,

vitt innen forgószél.

Meghitten pislákolt 

feletted a lámpa,

avagy vad ívfényből

ragadtak halálba?

Született, lüktetett.

Ölelő ünnepe

testekkel füstbe ment,

lelke még csügged-e?

Olykor úgy látom, már

áthasít a ködön,

rám villan, mosollyal,

ajándék, köszönöm.