Pinter.Gergo blogja

Pinter.Gergo•  2017. november 21. 22:04

Ne add fel!

Csak nézed a tévében a sztárokat
És álmodozol, hogy mi lenne ha...
Ahelyett, hogy elhatároznád magad,
És meg sem állnál, amíg ott nem vagy.

Kelj fel pajtás, ne ülj tovább tétlenül
Mondván azt, hogy ez úgy sem sikerül.
Mert mondom én neked nincs lehetetlen,
Mert csakis hinned, és akarnod kell.

Ne elégedj meg soha azzal, mi van.
Akarj többed, s tegyél hogy azt megkapd.
Merj álmodni, s azt megvalósítani,
S azzal leszel igazán valaki.

Lesz akadály, mivel szembe kell nézned.
Kitartással vedd sikerrel őket.
Ne add fel az első akadály után
Mert bánni fogod majd, hogy megálltál.

Ne add fel most cimbora, ne add most fel!
Ne tétovázz tovább, indulj most el!
Indulj el most utadon, és a végén
Érj célba úgy, hogy mindent megnyertél.


Pintér Gergő
2017.11.21.

Pinter.Gergo•  2017. november 18. 21:25

Karácsony

Szép, fehér karácsony, erről álmodik mindenki.
Szenteste előtt egy nappal kezdünk imádkozni:
,,Istenem, Atyám kérlek, adj sok havat holnapra,
Hadd legyen holnap életem legszebb karácsonya!"

A városok utcái estére kiürülnek
A családok e szép napon együtt ünnepelnek.
Most szülők és nagy szülők, rég nem látott rokonok,
Gyermekek, unokák, testvérek együtt boldogok.

Mégis mily nap lehet szebb, varázslatosabb annál,
Mikor mindenki szépen díszíti a fenyőfát.
És az alatta lévő ajándékokat látván
Minden ember izgatottan nyitja ki sajátját.

A mézeskalács illata rabul ejt mindenkit.
Jó kedvvel esszük a finom, és ízletes bejglit.
És a vidám karácsonyi dalok közepette
Gyönyörűen telik el a szeretet ünnepe.













Pintér Gergő
2017.11.07.

Pinter.Gergo•  2017. november 14. 17:18

Vonat

Elindulok az suliból szépen hazafele.
Felszállok a villamosra ahol nagy a tömeg.
Remélem, a Nyugatihoz hamar odaérek,
Nehogy aztán a vonat elinduljon nélkülem.

Leszállok a villamosról, s gyorsan elindulok.
Hogy a vonatot elérjem, nagy tempóban futok.
Közben azon gürizek, hogy a vonat új legyen,
Ne pedig egy régi, ami a rozsdában hever.

Odaérek a vágányhoz, és elszomorodok.
Rájövök, megint régi szerelvénnyel utazok.
Közeledek a vagonhoz, és arra eszmélek,
Hogy a vonat épp úgy bűzlik, mint egy romlott étel.

Épp nyitnám ki az ajtót, megfogom a kilincset,
És rátapad a kezemre egy vastag koszréteg.
Bent a kocsiban épp egy jó kis helyet keresek.
Végül találok egyet menetiránnyal szembe.

Tíz perce annak, hogy el kellett volna indulnunk,
De mi még mindig az állomás vágányán állunk.
Sok idő elteltével hálát adhatunk annak,
Hogy csak húsz perces késéssel indult el a vonat.

Csak szépen lassan halad hazafelé a vonat,
Sőt, olykor bennünket még egy robogós is lehagy.
A semmiben két állomás közt áll fél órát.
Biztos a vezető éppen itta a kávéját.

Végül megérkezek, és a vonatról leszállok,
A sok cuccommal együtt szépen hazavánszorgok.
Mikor hazaérek, és belépek a lakásba,
Azon elmélkedem, hogy metrózni jobb lett volna.


Pintér Gergő
2017.10.01