Pilla Pillanatok

Gondolatok
Torpilla3181•  2014. július 23. 12:19

2014. július 13. - Könyvbemutatóm margójára...

Első könyvbemutatóm margójára (2014. július 13. Bp. Tarajos Gőte)

Nos, túl vagyok rajta. Nem is tudom hol, és hogy kezdjem, de azt hiszem, „ahogy jön” elv alapján lesz a legjobb.
Életem egyik legfelemelőbb „délutántól-estigjén” vagyok túl, mert Első Verseskötetemnek Bemutatója, inkább volt baráti összejövetel - felszabadultan, feszengéstől mentesen -, mint egy előre eltervezet, forgatókönyv szerinti „rendezvény”. Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen május végén megjelent könyvem után, nem sok időt vártam az „első bemutatóra”, viszont nem sokkal az esemény előtt hívtam meg barátaimat, ismerőseimet, hogy jöjjenek el, és legyenek részesei „Pillanataimnak”, mégis az első perctől kezdve, sokan jelezték részvételi szándékukat, de így is lett.
Izgalommal vártam a dátumot. Kapcsolatba voltam a meghívottakkal, és igyekeztem erősíteni bennük, hogy jó program lesz, ha megtisztelnek, és eljönnek.

És a helyről. Az úgy volt, hogy tavaly voltam ősszel egy ’Poet talin’ Pesten, a Super8-ban. Amikor elterveztem a bemutatót, felvettem a kapcsolatot a hely tulajával, ’Zack’-el, aki készségesen fogadta volna a felkérésemet, de volt egy nagy probléma, ami keresztbe húzta számításomat, mégpedig, hogy a szórakozóhely bezárt. Meglepődve vettem tudomásul, és az említett ’Poet talin’ megismert Gimpel Tomit kerestem meg, hogy tudna-e nekem segíteni, a probléma megoldásában. Nagyon kedves volt, és szívélyesen ajánlotta fel a Király utcai Tarajos Gőtét, az ő Romkocsmáját. Akkor éreztem a lelkemben, ez lesz a jó. Ez a Pillás. Boldogan köszöntem meg neki a felajánlást, és gyorsan találtunk egy időpontot is... Ilyen egyszerű volt az egész.
Szóval az előbbiek után érkezett el a találkozó napja.
Hú, nem is tudom mit éreztem. Valami olyasmi volt bennem, hogy nincs apella, megyek, és a Jó Isten úgy is segíteni fog. Csak fejben volt terv, hogy mit és hogyan akarok, még akkor is, amikor Vaskó Ági, akit olvasni kértem fel, telefonon rámkérdezett:
- Pillusom! Nyuszfül? És mikor, mi lesz? Mikor olvassak? Hogy?
Annyira kedves volt, és mosolyogva nyugtattam meg, hogy:
- Ágim. Érezni fogod, bízz bennem.

Szóval ilyen mélyreható szervezések közepette érkeztem meg, kötetekkel - egy szép papírtáskába bújtatva - kezemben a Gőtébe. Már akkor tudtam, hogy nem lesz baj, hiszen negyed három volt, de már voltak. Csodálatos volt az érzés, mondtam is magamban, hogy:
- Már vannak. Értem, miattam jöttek.

Aztán felgyorsultak az események. Egymás után érkeztek a vendégek, én pedig madárként repkedni kezdtem, próbálva leplezni zavaromat. Mert lehet-e valaki nyugodt, amikor a létszám csak nő, nő, az időpont, a három óra pedig vészesen közeledik, és akkor ki kell állni, és köszönteni őket…?

Az is lényeges említendő tény, hogy rengetegen virágot, és ajándékot hoztak nekem. Kaptam gyönyörű rózsákat, virágcsokrot, és alkoholt, komolyan mondom, elbírhatatlan, és nehezen feldolgozható mennyiségben. Vaskó Ági sütit is sütött, és Füzesi Piroska pedig finomságosan sajtos rudacskákkal ajándékozta meg az éhező, és pihenni, szórakozni vágyó csapatot. Szóval elképesztő ez a történet. Volt ital, és étel, és úgy éreztem magam, Itthon vagyok. (Nagyon-nagyon köszönöm!!!)
Mivel sokan vidékről érkeztek, nem tartottam magam a megbeszélt kezdés időpontjához, hanem elég sokáig vártam, hátha még érkezik valaki.

Aztán elkezdődött…
Nos, mit mondjak, azt hiszem a szavak embere lettem. Amikor felléptem a kis apró porondra, azt éreztem, hogy felszabadul a szívem, mivel magammal szemben, szeretetfénybe tündöklő, és figyelmes tekinteteket láttam. Megnyugodtam, és szívből köszöntem meg mindenkinek, hogy megtisztelt jelenlétével,
majd Tiszai P. Imrét hívtam fel magam mellé, és megköszöntem neki bíztató szavait, mert az, hogy elkészült a kötetem, abban ő is alaposan részt vett. Évekig verstanozott velem, és fogta a kezemet, amikor elbizonytalanodtam, és a földre estem, majd felolvasta, a kötet általa írt ajánlóját… Nagyon megható volt nekem. Mellette állni, és kezét fogva hallgatni, a nekem írt versét…

Aztán tartottunk egy kis szünetet, barátnőimet, Vaskó Ágit, és Zsolnai Tímeát (borítóm képének festőjét) kértem meg, hogy legyenek mellettem, és segítségemre. Vaskó Ági olvasta a verseimet, Timi pedig biztonságérzetemet fokozta jelenlétével, amikor beszéltem arról, mire számíthatnak azok, akik majd kezükbe veszik a kis piros könyvet. Mivel nem volt forgatókönyv, nem volt rajtam teher azzal kapcsolatban sem, hogy mi után, és mit mondjak, és Ági is tökéletes partner volt abban, hogy mikor, és mit olvasson… Nem tudom mondhatom-e ezt, de majd megerősítenek, vagy cáfolnak a résztvevők, de nagyon ösztönösen fogalmaztam a befogadó szíveknek.
Miközben olvastunk Ágival felváltva, és beszéltem, különböző hanghatások járták át a Gőte légkörét.
Láttam, éreztem a mosolyt a torkok mélyéről feltörni, vagy könnycseppet, a romos talpazatra esni. Csodálatos volt azt érezni, hogy hatok a túloldalon lévőkre, és ez mindennél fontosabb visszajelzés volt nekem. Persze volt, hogy én is elérzékenyültem, de ilyen közegben, azt hiszem nyugodtan tehettem, hiszen a közönségem partner volt ebben. Velem nevetett, és velem sírt, ha jött, vagy kellett.

Eljött az időpont, hogy amit úgy tartottam érdekes lehet, azt elmondtam, és, miután túl voltunk e lényegi dolgon, megkértem a közönséget, ha van olyan versük, amit tőlem hoztak, vagy esetleg nekem írtak, akkor mondják el nekünk, és ekkor az a megtisztelés ért, hogy példaképem, Gősi Vali, egy tőlem hozott szonett parafázissal lepett meg, és felolvasta az enyémet, majd a belőle fakadt övét. Azt hiszem, megható pillanatoknak lehettünk szemtanúi, és a szívem, teljes békét nyert. Aztán Kránitz Laura érkezett a pódiummal, és egy nekem írt versével lepett meg, tökéletesen szemléltetve az ő gondolatait rólam, az ő tehetségét, és a kapcsolatot, a barátságot, ami közöttünk van. Nagyon-nagyon tetszett, és ajándékkal is meglepett. Egy órát kaptam tőle (szemléltetve a verslábak dallamát, időmértékét), és egy tollat, „ha eszembe jutna verset írni”, hogy azzal tegyem… Nagyon meg voltam hatódva.
Még egy fontos elmondandó…
Volt koccintás is, Staub Rezső segedelmével, aki egy finom cseresznye Fütyülőssel lepett meg engem, amit úgy gondoltam, miatta is meg kell kezdenem, hogy igyunk. Koccintsunk, akik összejöttünk együtt, mindenki, és mindenkivel. Annyira jó volt a pohárcsörgés, és a rengeteg kacaj, és a kölcsönösen, és együtt kimondott „Egészségünkre, egészségedre, egészségetekre”.

És akkor folytatom…
Szóval elérkezett az időpont, kevéssel öt óra előtt, hogy lezárult a kötet megismertetése, bemutatása, és mivel sokan igyekeztek vonathoz, gyorsan nekiálltam dedikálni.
Na, ez az a pont, hogy az ember azt hiszi, a boldogságot, és az örömet nem lehetett fokozni, pedig De! Komolyan mondom, sorokba várták, hogy aláírjam a kötetemet, hogy hazavihessék verseimet, hogy részesei legyenek Pillanataimnak.
Nem is tudom mit gondoltam. Talán azt, hogy álmodom. Pedig azon a délutánon világos volt, minden sarokban, mert bár megvilágítottan, de bennük az élet nevetett. Ébren voltunk. Körülöttem mindenki barátkozott, ismerkedett, nevetett, és könnyezett, aztán vett az asztalról egy kötetet, és a kezembe adta, hogy írjak bele egy pár gondolatot, mielőtt az egésznek vége lesz...
Pótolhatatlan, és semmi sem hasonlítható ahhoz, amit akkor éreztem. Hiszen ezért írok. Ezért van, hogy ha lelkemből valami kikívánkozik, akkor kiadom, papírra vetem. Értem, és értük. Értem, és azokért, akik hasonlóan éreznek… ezen a napon találkoztunk. De nem csak fizikai, hanem lelki síkon… ez csoda, és Hálával Áldom a Nagy Istent, hogy átélhettük, átélhettem.

A dedikálás után, sajnos sokaknak el kellett köszönni, de maradtunk egy páran, és előkerültek a versek, nem csak tőlem, és a gitár, mégpedig Gimpel Tomi kezében.
Hajdan Valit megkértem, csiripeljen nekünk pár Vali éneket, és Tomi pedig játszott, játszott, és énekelt, verseket. Nem nagyoktól hozott. Tomit énekelt. Mi pedig csak ültünk, és élveztük, és részei voltunk a tiszteletnek, amivel minket ajándékozott meg.
De nem volt vége. Rezső is felébredt, és egy csodálatos Edda szerenádot adott nekem. Letaglózott, lehengerelt, mellé is léptem, és a mikrofonállványba kapaszkodva próbáltam kifejezni rajongásomat, és köszönetemet…
Nyolc órakor kapott a megmarat csapat lájtos sokkot:
- Te Jesszus! Este lett!
Szedelőzködni kezdtünk, és lassan, de biztosan megköszöntük Tominak az élményeket, a helyet, és fájdalmas, de nevető búcsúzkodások közepette hazamentünk. Azaz, a bulinak, mert ez az volt, vége lett.
Sokáig pakoltam a csokrokat, és az ajándékaimat, és Zsókám segítségével (Zsókám! Köszööönömmmmmmm!!) a Deákig jutottam, és onnan, mint egy teherhordó jutottam ki a délibe, majd Bicskére, és itthonra.
Elfáradtam, de szeretettel, és boldogsággal zártam magamba a napot, és azt hiszem, még sokszor elő fogom venni. Mert az élet nem csak nap, hanem sötét is…

Nem tudom visszaadni, és hitelesen tükrözni, a történéseket, de azt tudom, olyan dolgot kaphattam, amit szívvel ajánlok, hogy mindenki átéljen, és mindenkinek. A Gőte romkocsma. Szó szerint romos állapotokkal, de az biztos, hogy aki ott volt, nem csak azért nem felejti majd el a helyet. Eszébe fog jutni a vidámság, a szomorúság, az ember, akit megismerhetett, és megölelhetett, és Tomi, aki profi vendéglátósként, a Tarajosával helyet adott nekünk… szívünknek, és lelkünknek. A Gőte pár órára „Pillanat” lett. Pedig a pillanat rövid, úgy látszik vannak kivételek.

Köszönöm nektek, akik eljöttetek: G.Tomi, Mizsi, S. Laci, Feri (maxika), Rezső, Gősi Feri, Timcsy Lacija, O.Judit párja, T.P Imre,
V. Ági, Piroska, Mirácska, G. Vali, Zs. Timcsi, H. Vali, T. Vali (mert sok Vali volt!!!), Joli, Zsu, Judit, Lara, Éva, Mara, Zsóka, Anikó, Ildikó,
hogy velem tartottatok, és eljöttetek. És köszönöm azoknak is, akik fizikailag nem tartottak velünk, de a lelkük az első sorban csápolt, és figyelt, és nektek mondom, velünk voltatok, elhihetitek nekem!!!

Köszönöm ajánlóimnak, Németh Jánosnak, Pölöskei-Szabó Zellának, Mészáros Lászlónak, Gősi Valinak, Tiszai P. Imrének, és azoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a „megszületéshez” segítsenek, azaz A Poet internetes irodalmi honlap közösségének, és Bakos Erikának, és Sz. Pál-Kutas Orsolyának…
És természetesen családomnak, barátaimnak, tanáraimnak, és az Underground Kiadónak, hogy verseimet ilyen szép formába tehettem…
Szeretettel köszönöm mindenkinek!!! Nélkületek nem ment volna. Köszönöm. Remélem viszonozhatom majd figyelmeteket, és szereteteteket, és köszönöm! Tisztelettel, és szeretettel:
(Remélem még lesz ilyen!)

Pilla