Az utolsó járőr és HUNICS feltámadása

PietroPio•  2019. május 13. 20:06


2017 Áprilisában volt 30 éve, hogy leszereltem a HATÁRŐRSÉGTŐL, Mezőhegyesről. A kiképzéseket követően egészen a leszerelésig tartó időszakban sokszor olyan érzésem volt mintha a "nyomsávon laknék", ami akkor és ott hosszabb volt mint 17 km + a kivonulási útszakasz ami a kijelölt járőrözési irány függvényében 5,x vagy 7,x km volt. Aztán, ha valamiért reggel a járőrözés végén (ritkán) nem tudott kijönni értünk az UAZ (értünk:Járőr + járőrtárskutya), akkor még a visszavonulás a kijelölt járőrözési irány függvényében megkövetelte azt a bizonyos 5,x vagy 7,x km.-t. Szóval nem volt egyszerű... De meg volt a varázsa is. Mivel az őrsön alacsony létszámmal voltunk (két parancsnok, ellátó, szakács ,gk.vezető, járőrök, így összesen 12/13 fő), így az effektív szolgálat a három szolgálati helyre (+ vasútállomás) összesen csak 4-6 fő között osztódott meg. Az éppen eltávon levő társunk, az éppen pihenő napos társunk kiesett a szolgálattevők közül, tehát nem nehéz elképzelni a nyomsávon adott szolgálat sűrűségét. Én a nyomsávot még jobban is "szerettem" mint az egész éjszakás árokban bújócskázást, tehát amikor lehetett inkább bevállaltam.... Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül a minden irányba kicsapongó érzelmeimmel a nyomsávosdi kalandokkal kapcsolatban..... A leszerelést követően nem sokkal külföldre költöztem és kb. 27 év után költöztünk ismét haza. Ezért addig nem volt rá lehetőségem, pedig annak idején megfogadtam magamnak, hogy 20/25 év után azért még vissza megyek oda és "felnőtt fejjel" ismét lenyomom az egész távot. Na eljött az idő: 2017 egyik áprilisi hétvégéjén a 30 éves évforduló alkalmából unokaöcsémmel kellő felkészülést követően (aminek része volt egy előzetes levél az illetékes határőrizeti szerveknek) nekivágtunk.

Leutaztunk Mezőhegyesre, az autót leparkoltuk a valamikori (és jobb sorsra érdemes) őrsünk előtt,aztán onnan a valamikori járőrözések időpontjának kezdeti idején (kb. 21 órakor) megkezdtük a gyalogos kivonulást a B52-es határkőhöz, és  onnan végig jártuk az egész nyomsávot, azaz annak a helyét, egészen a B90-es határkőig. Éjszaka volt mire kiérkeztünk és meg is találtam a jó-öreg B52-est. (Ki volt fordítva a földből), miközben haladtunk a többi határkő láthatóan szépen karban volt tartva.... valamiért fontos lehet. A valamikori nyomsáv vonalán több teljesen új telepítésű MAFIT is találtunk.... Olyanokat amiket egyik vezér személyiségünk szerint megirigyelhetne tőlünk a világ... 

Ezt a nosztalgia-járőr túrát most kb. 8 óra alatt, hajnali háromra teljesítettük is . Aztán "UAZ helyett" gyalog vissza az Őrshöz (összesen 32,x km!). Hát ez sem volt egyszerű, szél, hideg (de nem nagyon).... fantasztikus érzés volt!  Mi, határőrök, annak idején még az őrshöz tartozó teljes 17 km-es nyomsávon nyomtuk (egyedül a kutyával. HUNICS-csal), aztán az utánunk jövő korosztálynak már két járőr szakaszra osztották le a távot.

HUNICS egyébként egy hús-vér, legendás határőr kutya volt, akkor az 1980-as években nem gondoltam volna, hogy miután Ő már rég nem lesz, a technológia és a világ annyit változik majd, hogy HUNICS újra "feltámad". (persze nem úgy mint amiről az index,hu is beszámolt, nem mint a klónozott KÁNTOR 658) Pedig a Facebook HATÁRŐRÖK VOLTUNK FB-csoportjában pont ez történt. Ott leltem rá több akkori katonatársamra is és Hunicsra is. Hihetetlen mennyit jártam vele szolgálatba (nyomsávra, Pitvarosra, battonyai úti "rejtőzködőbe" a "digesztori" erdőhöz). Leszerelés előtt pároztattuk őt egy másik szolgálati kutyánkkal és leszerelés után, miután megszülettek a kölykök és már valamennyire elválaszthatóak lettek az anyjuktól visszamentem Mezőhegyesre és hoztam haza egy kölyköt (Azóta is hálás vagyok érte akkori őrsparancsnokunknak!). Persze ez a kutyus  is a Hunics nevet kapta,és (bár  kb 15 éve már ő is elment) családunk örökös tagja....  Ja, hogy visszakanyarodjak az itt elmesélt kalandunkra: Az őrs felé való bevonulás közben a nyomsáv (helye) elhagyását követően kb 1 km-re a határtól "elfogtak" bennünket. Sajnos a hatóságok felé hasznos időben megküldött előzetes tájékoztatás ellenére (vagy éppen azért) sikerült határeseményt generálnunk. Mint kiderült túránk utolsó 2 óráját már figyelték a "kollégák". Miután tisztáztuk a dolgokat,  még egy rövidet beszélgettünk is velük a régi időkről, aztán folytattuk a még hátralévő  kb. 6 kilométeres bevonulást az őrsig.

 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom