PietroPio blogja

MUNKAERŐHIÁNY ÉS EGY ARRA RÁÉPÜLŐ ÜZLETI STRATÉGIA  Magyarországon 2017-2018-ban

2019.01.17-én az online-sajtóban több helyen is kiemelt helyen jelentek meg hivatkozások és beszámolók  a gödöllői Szent István Egyetem - Menedzsment és HR Kutató Központ által készített “SZAKEMBERHIÁNY ÉS MUNKAERŐMEGTARTÁS A KULCSMUNKAKÖRÖKBEN 2018” címmel kiadott tanulmány kapcsán. (Továbbiakban SZIE-HR-KK, Hivatkozások #1).

Érdekes, hogy ezen 2018 december 20-án lezárult és a BDO Magyarország Kft (Hivatkozások #2) által támogatott kutatás un. Kutatási zárójelentése  határozottan leszögezi, hogy  “Ez a dokumentum kizárólag a kutatásban résztvevő szervezetek számára készült. “, ennek ellenére az mégis nagy nyilvánosságot kapott és a dokumentumot maguk a készítők is publikálták.

Ezen tanulmány szakmai támogatói a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, a Humán Szakemberek Országos Szövetsége (HSZOSZ) és a  Selye János Egyetem (SJE) voltak. Bár szak-specifikusan, de az SZIE-HR-KK kutatásában is érintett területen, egy  harmadik kutató kutatására egy nemrégiben megjelent másik hír  is hivatkozott:

A 2018.12.08-án 18.00-kor sugárzott RTL-Híradóban az "Egy fiatal lány lett az ország legsokoldalúbb informatikusa" címmel megjelent híranyagban az RTL-klub csatornáján közzétették, illetve a hírolvasó elmondásában és a képernyőn feliratozott prezentációban is bemutatták az  "Egy felmérés szerint 30-40 ezer informatikusnak azonnal munkát tudnának adni az országban, akár félmillió forintos kezdő fizetéssel" megállapítással összefoglalt híranyagot. A fenti RTL-klub által gyártott híranyag ma is elérhető a hírműsor hivatalos internetes felületén  (Hivatkozások #3).

Ellentétes tapasztalat:

Mivel a fenti RTL-klub által gyártott híranyag és részben az SZIE-HR-KK kutatásának  tartalma tapasztalatom és kb. egy éve folyamatban lévő magán kutatásom alapján életszerűtlennek tűnik, így a hírek és adatok forrása után néztem.  Korán kirajzolódott, hogy az RTL-klub által gyártott híranyagban közzétett konkrét híresztelés forrása a különböző nyomtatott hír és napi-lapok, online-beszámolók egymásra hivatkozó anyagaiból is és  az  Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (továbbiakban IVSZ) és a BELLRESEARCH (Hivatkozások #4) -egy speciálisan erre a felmérési/kutatási területre (is) orientált vállalkozás-  immár több évvel ezelőtti munkájából tevődik ki. A BELLRESEARCH hivatkozott “A HAZAI INFORMATIKUS- ÉS IT-MÉRNÖKKÉPZÉS HELYZETÉNEK, PROBLÉMÁINAK, GÁTLÓ TÉNYEZŐINEK VIZSGÁLATA” című, bár kiterjedt, de több évvel korábbi tanulmánya “FŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK” bekezdése az alap kérdést felvető RTL tudósításban megjelölt 30-40 ezer informatikus azonnali munkába állási lehetőségéről összességében ellentétesen nyilatkozik. “FŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK” bekezdés 22000 betöltetlen munkahelyet ismert az informatikai szektorban. A terjedelmes anyagból azonban kiderül, hogy az akkori kutatás jelentős különbséget tesz a különböző szakmai és szakági szerepek közt. Elsősorban programozókból, képzett mérnökökből mutat ki hiányt és a 22000 főbe az ágazatban dolgozó, de nem informatikai szakembereket (un. informatikusokat) is sorol. Számomra a BELLRESEARCH tanulmányából határozottan kiderül, majd azt részben az SZIE-HR-KK  kutatása is megerősíti, hogy az az IT szektorban jelentkező szakember utánpótlást célzó tanfolyami, közép és felsőfokú képzés, illetve a képzési rendszer átalakításának szükségszerűségét tárja fel, de nem az effektív munkaerő igényt csoportosítja és főleg nem azt méri fel, ilyen konkrét, nevesített forrásokra támaszkodó  kutatási eredményt az SZIE-HR-KK  kutatása sem tartalmaz.  A BELLRESEARCH tanulmányához csatolt (itt külön nem idézett) mély-interjúk alapján is kirajzolódott, hogy az  az általánosító informatikus besorolás helyett, valójában az ilyen megjelőléssel bíró szakági csoportból csak a lényegesen kevesebb számú egyik szűkebb csoportot képező,  magasan képzett vagy tapasztalt, de legalább valódi fejlesztő, mérnök, projektmenedzser utánpótlást találta (akkor) kiemelkedően fontosnak.  

Az SZIE-HR-KK  kutatása ezeket a területeket már megbontva és legalább három fő csoportba sorolta az “5.2. NEHEZEBBEN BETÖLTHETŐ MUNKAKÖRÖK TULAJDONFORMA ÉS ÁGAZAT SZERINT” címzésű bekezdésében. Ismert a hazai közvéleménybe már beültetett un.” munkaerőhiány “ fogalom. Az SZIE-HR-KK kutatása kitér a HR szakemberek ebből fakadó módszertani megújulásának szükségességére: “2.1. A KUTATÁS CÉLJA A Szakemberhiány és munkaerőmegtartás olyan aktuális problémakör, amelyre a vezetők és HR szakemberek folyamatosan új megoldásokat keresnek, hogy ezzel is biztosíthassák versenyelőnyüket a vetélytársakkal szemben.”  Ezzel ellentétesen a személyes és kutatási tapasztalatom az, hogy tapasztalt és/vagy képzett IT és az általam vizsgált további területen munkát kereső szakemberek, munkavállalók  versenyképes fizetéssel történő elhelyezkedési lehetősége még bizonyos kompromisszumkészség esetén is nehézkes, hosszadalmas folyamat. Legtöbbször maguk a szakembert és/vagy tapasztalt munkaerőt kereső vállalkozások a pályázóknak adott válaszokban kerülnek a jelentkezők hiányának állításával ellentétes helyzetbe amikor a meghirdetett pozícióra jelentkezők nagy számára (is) hivatkoznak. Nem egyszer kifejezetten le is írják, hogy;

Ilyen módon nem csupán sugallva, hanem deklarálva a jelentkezők hiányának valótlanságát.

Bár kutatási forrásnak figyelembe vehető a 2018 októberben megjelent  a

“Brutális a munkaerőhiány: egy év alatt harmadával nőtt a betöltetlen álláshelyek száma”

Egy véleményformáló és jelentős súllyal bíró internetes felület cikkére  (Hivatkozások #16) reagáló olvasói válaszok többsége az általam végzett kutatást látszik alátámasztani. Maga az SZIE-HR-KK kutatása is feltárja azt a (többek közül) kiemelhető két sarkalatos kutatási eredményt, miszerint ezen kutatásnak: “...eredményei alátámasztják, hogy a munkaerőhiány kialakulásához jelentős mértékben járulnak hozzá hazánkban az alacsony bérek, a szakképzett munkaerő hiánya, a versenytársi konkurencia, valamint a vállalatok belső szervezeti működési problémái. “

Kérdések és hivatalos adatok:

Rövid kitérőt téve és a munkaerőpiac teljességét vizsgálva a hivatalos adatok szerint a KSH és az MTI hivatalos jelentései között közzétett adatok azt mutatják, hogy:  “2018. augusztus–októberben az egy évvel korábbihoz képest a munkanélküliség átlagos időtartama 15,1 hónap volt, a munkanélküliek 41,1%-a legalább egy éve keresett állást, vagyis tartósan munkanélkülinek számított. Az MTI hivatalos jelentés alapján és  a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adatai szerint a 2018 októberi zárónapon 244 200 álláskereső volt.” (Hivatkozások #5 , Hivatkozások #6).  Érdekes tény, hogy ezzel párhuzamosan az MTI által 2018 november 20-án közzétett jelentés szerint Varga Mihály pénzügyminiszter közlése összesen 80 ezer regisztrált betöltetlen állást ismert a magyar munkaerőpiacon (Hivatkozások #12).  Vagyis, a mai hazai munkaerőpiacon pusztán számszerűleg (tehát területi, szakmai és egyéb szegmensek meghatározása és gyakorlati adaptálhatóság nélkül) a munkakeresők javára háromszoros a szorzó a betöltetlen munkahelyek és a hivatalosan munkát keresők mutatói közt.  Az RTL-klub csatornáján 2018.12.08-án terjesztett hírek  Hivatkozások #3) szerint a mai hazai munkaerőpiacon pusztán informatikusokból azonnal szükség lenne 40.000-re. Ha ez igaz lenne, akkor a ma regisztrált és betöltetlen munkahelyek fele valamilyen informatikai képzettséghez, gyakorlathoz kötött. Figyelembe véve a Varga Mihály pénzügyminiszter által közölt adat hitelességét és a 40000 informatikusra vonatkozó információt helyén kezelve (vagyis pusztán mint sajtóértesülés) és ezért azt jelentősen csökkentve, mégis azt látjuk, hogy a nem IT területről betöltetlennek regisztrált munkahelyek száma még a 80 ezernél is jelentősen kevesebb.  Az RTL híresztelésével kapcsolatban és az IVSZ szakmai állásfoglalásával kapcsolatban forrásaik, adataik hitelességével összefüggésben mindkettőt kérdéseimmel felkerestem. Előbbi a megkeresését, annak igazolt érkeztetése ellenére figyelmen kívül hagyta, utóbbi nem hivatalos (magán) válaszban reagált, de felé az érdemi válasz hiányában kérdéseimet ismét megküldtem (Hivatkozások #13).  Az informatikai területre becsült/mért munkaerőhiány nagyságrendjére vonatkozó adatok hitelességének elfogadása szempontjából a fenti két címtől a következő kérdésekre vártam (ez idáig nem kaptam) választ (idézem):

“1. Kérem jelöljék meg, hogy hol vannak azok a munkáltatók akiknek igényét hitelesen felmérték és ekkora (nem 10/100/1000, hanem ténylegesen minimum 30.000) informatikusnak azonnal munkát tudnának adni az országban.

2.) Az IVSZ hiteles szakmai szempontból megfelelőnek és a ráfordított forrásokkal arányos szakmai értékűnek ítéli-e meg  a BELLRESEARCH megkeresésemben idézett tanulmányát, illetve az ebből származó adatokat  (2018 decemberében) aktuálisnak és hírértékűnek fogadja-e el?

Az 1.kérdésnél kérem vegyék figyelembe, hogy NEM olyan munkáltatókról keresek információt akik hirdetnek olyan egyébként még nem is létező, vagy burkolt alvállalkozói, vagy valamilyen képzési termékhez csatolt, vagy munkahely teremtési és/vagy támogatásra "utazó" és más számos hasonló céllal hirdet (esetleg kerestet) valójában nem is informatikus, hanem pld. betanított help-desk operátor pozíció betöltésére nagy számban szakembereket.

3.) Kérem válaszukban írják meg, hogy Önök, vagy bármely eddig hivatkozott vagy még meg nem jelölt forrás készített-e, ha igen az hol érhető el, olyan konkrét kimutatást (pld. táblázatokon keresztüli prezentáció), ahol nevesített munkáltatókhoz hozzárendelt konkrét adatok számszerűsítik az éppen aktuális, azonnal munkába állítandó informatikusok számát, illetve valós igényét. Tehát olyan kimutatásról, felmérésről érdeklődöm ami nem becsült, kapcsolt, következtetett becslésekre és hasonló közvetett meta-adatokra, hanem konkrét igény kimutatásra alapszik.”

A válaszok és érdemi adatok közlésének teljes elmaradása kutatási, felmérési, vizsgálati szempontból nem jelenthet mást, mint a fenti és hasonló hiresztelések hiteltelenségét, megalapozatlanságát. A hazai munkaerőpiacon elhelyezkedni vagy váltani kívánó munkavállalók számára --úgy tűnik, hogy  egyértelmű, hogy-- a munkáltatói oldal szereplői olyan HR és recruiting eszközöket, szolgáltatókat és/vagy követelményrendszert alkalmaznak ami szerintem valódi “bottleneck effect” -ként jelentkezik.

Vissza kanyarodva az IT-szektorra, konkrét és dokumentált tapasztalatom szerint, amennyiben NEM olyan IT szegmenshez tartozó vagy hasonló (általam vizsgált) munkáltatókról keresek információt akik egyébként még nem is létező, vagy burkolt alvállalkozói, vagy valamilyen képzési termékhez csatolt, vagy munkahely teremtési és/vagy valamilyen finanszírozásra, támogatásra "utazó/pályázó" és más számos hasonló (sokszor vitatható) céllal hirdet (esetleg kerestet) valójában nem is informatikus, hanem pld. betanított help-desk operátor, gyakornok, betanított HW-üzemeltető és más hasonló pozíció betöltésére keres munkatársakat, akkor a valódi helyzet semmi esetre sem egyeztethető össze a hivatkozott RTL-Klub Híradó által is és a munkaerőpiaci helyzeteket elemző tanulmányok köztudatba valótlanságot “beégető híresztelésekkel”.

Üzleti stratégiák?

Talán  mára sok munkáltatónál tényleges üzleti és/vagy működési stratégiává vált a munkaerőhiányra való hivatkozás. Azzá válik amikor a munkáltatók a dolgozók túlóráztatását, eredendően fel nem vállalt munkaköri kompromisszumok kikényszerítését, --akár bizonyos fokú munkahelyi pszichikai nyomásgyakorlás eszközével--  a humán erőforrások bővítése helyett --a vele járó releváns vonzatos költségek és más jogszabályi terhek viselése helyett--, az annál gazdaságilag  jobban megtérülő munkaerő átszervezést, átcsoportosítást, túlmunkáltatást részesítik előnyben. Tapasztalatom, felméréseim alapján a munkáltatók által bevett gyakorlatnak tűnik  az  olyan képzési projektek indítása amelyek alapjaiban alkalmatlanok valódi, vagy sokszor csupán jövőbeni és/vagy “virtuális” terveikhez igazodó, de sokszor nem is létező  munkaerő szükségleteik kielégítésére, de ellenben, bizonyos adó vagy járulék visszatérítési, támogatási és más hasonló, de minden esetben gazdasági előnyt vagy konkrét hasznot, nyereséget jelentő, de elsősorban gazdasági juttatások kiaknázását teszi lehetővé. A Kormány számos ilyen támogató intézkedést tett, komoly kormányzati erőforrásokat rendelnek szak-, szakmai- betanított-, nyelvi- és át-képzésekre. Munkáltatók, de leginkább oktatási intézmények és/vagy vállalkozások sokszor ezen támogatások kiaknázására és nem valós munkaerő igény kielégítése céljából pályázzák meg ezeket. Ilyenek például egyes GINOP programok, illetve a mögöttük meghúzódó lehetőségek. (Hivatkozások #7).  Az ilyen többnyire direkt vagy indirekt támogatási, finanszírozási lehetőségek sokszor arra sarkallják a hazai vállalkozásokat, hogy ezekre üzleti tervet, stratégiát építve, sokszor célirányos --és néha talán előzetesen meghatározott kimutatási eredményt megjelölő--  tanulmányokat rendeljenek meg hiteles, neves kutató intézetektől. Alátámasztva ezáltal is pályázataik szükségszerűségét. Szembetűnik például az SZIE-HR-KK hivatkozott kutatása esetén is és a BELLRESEARCH tanulmánya esetén is a kutatást megrendelő vagy támogató cég, szervezet profilja.  Az SZIE-HR-KK kutatásával kapcsolatban felkerestem Dr. Poór József ,DSc. egyetemi tanárt (a kutatást kiadóját), akinek a kutatásukkal kapcsolatban a lenti kérdéseket tettem fel:

1. Az SZIE-HR-KK fentebb hivatkozott kutatása NEM jelöl meg konkrét vállalkozásokat, azokat a kutatás pusztán válaszadókként nominálja.   Ezért kérem válaszolja meg, hogy melyek azok a cégek amelyek szerepeltek a kutatásban.
   

2. Az SZIE-HR-KK kutatása kiterjedt-e arra, hogy a válaszadók válaszainak hitelességét ellenőrizze?
   

3. A SZIE-HR-KK kutatása vizsgálta-e a válaszadó munkáltatók érdekeltségét, esetleges összefonódást a különböző munkahelyteremtő támogatások, kormányzati stratégiai megállapodások, munkahelyteremtéssel kapcsolatos üzleti stratégiák vonzatában?
   

4. A SZIE-HR-KK kutatás háttérmunkája kiterjedt-e a munkavállalók életkora, a munkáltatók tapasztalt munkavállalók elérése és megtartására vonatkozó valós igénye és a munkahelyek finanszírozhatósága közötti összefüggésekre?
   

5. Illetve egy konkrét, személyre vonatkozó esetleírás alapján (is) egy utolsó kérdésben a kutatás kiadóját arról kérdeztem, lát-e anomáliát a kutatási eredmények és a gyakorlatban feltárt helyzet között.

Ezen kérdésekre választ (az eltelt idő rövidsége okán is, eddig) nem kaptam, de telefonos értekezés során a válaszokra ígéretet igen, illetve telefonon Dr. Poór József fontosnak érezte hangsúlyozni, hogy ezzel a konkrét kutatással kapcsolatban fontos elem az, hogy az megítélése szerint (idézem) “Nem reprezentatív”. Dr. Poór József elmondta, hogy ezen kutatás nem öleli fel a teljes, --hanem csupán egy kisebb -- munkáltatói szférát, az csupán egy kisebb válaszadói csoportra támaszkodik.  Ezért is meglepő számomra az SZIE-HR-KK ezen konkrét kutatásának a bevezetőben már kiemelt jelentős sajtóvisszhangja.  Dr. Poór József azt is fontosnak érezte a későbbiekre ígért válaszok előtt elmondani, hogy az ilyen kutatásokat többnyire hazai magán vállalkozások megbízásából végzik.  

(Megjegyzés:  2019.05.14-ig, Dr. Poór József és/vagy az általa vezetett intézet és az IVSZ további válaszokat nem adott.

Kormányzati állásfoglalás:

Összevetve ezen állítást a fentiekben idézett, illetve más itt külön nem hivatkozott kutatási eredményeimmel, nem tűnik alaptalannak az “Üzleti stratégiák?” bekezdésben tett meglátásom.  Megerősődőnek és elfogadottá váltnak mutatja a munkaerő hiánnyal kapcsolatos, általam kontesztált, immár nem csupán köz, de hivatalos véleményt az is, hogy a Világgazdaság 2018. december 12-i számában  megjelentek szerint (Hivatkozások #11), Dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter az itt idézett kijelentést tette: "...A munkaerőpiacon kínálati helyzet van, akinek nem felelnek meg a körülmények, elmegy máshova dolgozni, hiszen a cégek versenyeznek a dolgozókért.”

Ezen kijelentés politikai áthatást vagy akár/talán kompetenciabeli hiányosságot sugalló lehet, ezért kérdéseimmel kerestem fel az illetékes minisztert. A kapott válasz politikai érdekek kiszolgálásának “vélelme”  abból is fakad, hogy a  miniszterhez fűzött megkeresés befejező részében külön hangsúlyoztam, hogy  a munkahelyteremtő eddigi kormányzati intézkedéseket kérdésem határozottan kerülni szándékozik, hiszen azokkal tényleg tisztában vagyok. A feltett kérdés érdemi része pedig így hangzott:

"

Tisztelt Miniszter Úr!

Ezen kérelmem szerint: kérem erősítse meg, hogy Ön ezt a fent idézett kijelentést tette, vagy (amiben bízom) azt kérem  cáfolja meg.

Olvasva az Önnel készült interjúról közölt és fentebb már hivatkozott VG. cikket a kontextus sem tűnik megváltoztatni az idézett kijelentést.

Amennyiben Ön valóban ezt mondta, akkor értetlenül állok ezen szavak előtt. Mára Magyarországon a sajtó által nyilvánosságra hozott hírek, információk hitelessége rendkívül megkérdőjelezhető (kérem nézze el nekem, de e téren kis különbséget vélek  csak fellelni a kormányzati és ellenzéki sajtó közt). Erős egyéni, személyes és akár közösségi célú késztetés is van bennem a helyzet megértésére. Természetesen nem bír hírértékkel az, hogy ma Magyarországon a köztudat szerint munkaerőhiány van. Amennyiben a fent idézett kijelentés valóban Öntől származik, akkor feltételezem, hogy Ön is azonosul ezzel a köztudattal.

Gondolom azt is, hogy Ön mint kormányunk tagja, rendkivűl jó rálátással bír minden olyan adatra, információra ami egy ilyen kijelentést alá tud támasztani.  Mégis vélem azt azért Ön sem gondolhatta, hogy egy (példaként) un. multicégnél dolgozó és (mondjuk) egy 10.000 lakosú kisváros (hogy ne falusi vagy nagyvárosi példát vegyünk) munkás, betanított-munkás, szakmunkás, stb, stb a munkáltatója által teremtett helyzetek következtében  (például az új törvényi lehetőségeket maximálisan kiaknázva), pusztán a vélt vagy valós munkaerőpiaci helyzet hatására könnyen, gyermekei, családja, (esetleg) ápolásra szoruló idős szülő, folyamatban lévő hitelek és más életszerű körülmények (egyedi vagy ezek többségének) megléte mellett munkahelyet fog tudni változtatni. Mindezt úgy, hogy azzal nem veszélyezteti családja biztonságát.

Mivel fentebb már hangot adtam véleményemnek miszerint a sajtót nem tartom túl hiteles információ forrásnak, ezért hivatalos adatokat kerestem amelyeket a KSH és az MTI hivatalos jelentései között leltem fel. Ezek szerint:

2018. augusztus–októberben az egy évvel korábbihoz képest a munkanélküliség átlagos időtartama 15,1 hónap volt, a munkanélküliek 41,1%-a legalább egy éve keresett állást, vagyis tartósan munkanélkülinek számított. Az MTI hivatalos jelentés alapján és  a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) adatai szerint a 2018 októberi zárónapon 244 200 álláskereső volt.

A fenti adatok még erőteljesebben teszik az Önnek tulajdonított és az összes életszerű körülmény okán egyébként is vitatható álláspontot nehezen elfogadhatóvá, ha figyelembe vesszük, hogy az MTI által 2018 november 20-án közzétett jelentés szerint Varga Mihály miniszter Úr közlése összesen 80 ezer regisztrált betöltetlen állást ismert a magyar munkaerőpiacon. Vagyis, a mai hazai munkaerőpiacon pusztán számszerűleg (tehát területi, szakmai és egyéb szegmensek meghatározása és gyakorlati adaptálhatóság nélkül) háromszoros a szorzó a betöltetlen munkahelyek és a hivatalosan munkát keresők mutatói közt. Ehhez párosul, hogy személyes és hosszabb időszakban és (kérem fogadja el tőlem;) alapos  felmérések szerint, ma jövőképet biztosítani képes munkát leginkább effektív nyelvismeretek birtokában lehet váltani. Mindez egy olyan országban, ahol az egyetemi, főiskolai diplomát szerzők közt olyan nagy számban vannak az egyébként teljesen szabadon megválasztott nyelvből,  akárcsak középfokú nyelvvizsgát meg NEM szerzők száma, hogy kormányzati programot kellett indítani a szükséges nyelvi tanfolyamok biztosítására pusztán azért, hogy nem kevés tanulmányait befejező hallgató továbbra is esélyt kapjon a felsőfokú végzettség megszerzésére, megtartására. Tovább nehezíti számomra az Ön által (remélem nem is tett) kijelentés megértését, hogy bizonyos országos szintű médiumok által 2018.12.08-án terjesztett hírek szerint a mai hazai munkaerőpiacon pusztán informatikusokból azonnal szükség lenne 40.000-re. Ha ez igaz lenne, akkor a ma regisztrált és betöltetlen munkahelyek fele valamilyen informatikai képzettséghez, gyakorlathoz kötött. Figyelembe véve a Varga Mihály miniszter úr által közölt adat hitelességét és a 40000 informatikusra vonatkozó információt helyén kezelve (vagyis pusztán mint sajtóértesülés) és ezért azt jelentősen csökkentve mégis azt látjuk, hogy a nem IT területről betöltetlennek regisztrált munkahelyek száma még a 80 ezernél is jelentősen kevesebb.  

Természetesen tisztában vagyok kormányunk munkahelyteremtő intézkedéseinek eredményeivel, hatásával és hasonló további törekvéseivel, ezért azokról nem is kérem sem Önt, sem mást, hogy további tájékoztatást adjon.

A fenti gondolatok alapján vélem, hogy az Önnek tulajdonított kijelentéssel szembeni értetlenségem nem lepheti meg Önt. Ezért a fenti kéréssel fordultam Önhöz."

"Tisztelt Jámbor Péter Úr!

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter megbízásából, szíves megkeresését a nevében is köszönve, az alábbiakról tájékoztatjuk.

A kérdéses kijelentés nemcsak a tárcavezető álláspontjának, hanem a Magyarországon általánosan tapasztalható munkaerő-piaci folyamatoknak is megfelel. A foglalkoztatottak létszáma 2010 óta 785 ezerrel nőtt Magyarországon, ma már megközelíti a 4,5 milliót. A magyar munkanélküliségi mutató a harmadik legalacsonyabb az Európai Unióban. A legutóbbi adatok szerint a Somogy megyében nyilvántartott álláskeresők száma tavaly novemberre több mint 11, a tartósan (legalább egy éve) nyilvántartott álláskeresőké több mint 28 százalékkal csökkent a megelőző esztendő azonos időszakához képest. Összességében helytálló tehát az az állítás, hogy míg korábban a munkanélküliség visszaszorításáért kellett küzdeni, ma már inkább a foglalkoztatók versengenek a munkavállalókért. A magyar emberek így jellemzően erősebb alkupozícióban vannak munkaadóikkal szemben, a korábbiaknál jelentősen könnyebben szegődhetnek el máshová a kedvezőbb bérezés, jobb körülmények, biztatóbb előrelépési lehetőségek miatt.

Természetesen sem egy lapinterjú, sem a legszűkebb területre fókuszáló statisztikai adat nem alkalmas arra, hogy minden egyedi élethelyzetre ráhúzható módon tükrözze a valóságot. Minden bizonnyal vannak még olyan térségek, települések, akár ágazatok is, amelyekben a rugalmas munkahelyváltás lehetősége nem vagy csak kevésbé áll fenn. A kormány és az innovációs tárca számos intézkedéssel igyekszik elősegíteni a munkavállalók helyzetének további javulását, a hazai vállalkozások megerősítésétől a szakképzés korszerűsítésén át a munkahelyteremtő beruházások támogatásáig. Arra törekszünk, hogy mindenki dolgozhasson, aki dolgozni akar, és ezt a számára a szakmai pályafutása és személyes életminősége szempontjából is legkedvezőbb feltételek mellett tehesse meg. A cél az, hogy a munkaalapú társadalom kiépítését célzó gazdaságpolitikai lépések eredményét egyre többen és mind közvetlenebbül tapasztalhassák meg a mindennapokban is.

Megtisztelő érdeklődését tisztelettel megköszönve Önnek is minden jót kívánunk!

Üdvözlettel:

INNOVÁCIÓS ÉS TECHNOLÓGIAI MINISZTÉRIUM

Kommunikációs Főosztály

H-1055 Budapest, Honvéd utca 13-15.

E-mail: sajto@itm.gov.hu

Web:  www.kormany.hu  "

Ide kívánkozik az a példa is amikor meglepő eredményt tárt fel az egyik véleményformáló és a hírfogyasztók közt is piacvezető portál (Index.hu), amely úgyszintén szemlélteti az un. munkaerőhiány-jelenség üzleti stratégiává való alakulását: Az viedó-dokumentum érdekes kísérletet mutat be arról, hogy ebben az állítólagosan keserves munkaerő hiánnyal küszködő gazdaságban, Budapesten (nem Nógrádban, vagy Somogyban, stb,stb!) milyen eséllyel lehet nem magasan qualifikált (takarító, pultos, stb) állást találni. A videó-dokumentumból (is) kiderül ami sokak számára már régen ismert volt (Hivatkozások #14). A videó-tanulmány rövid felvezetését idézve: “Az utcán, üzletközpontokban járva-kelve szembetűnő a munkaerőhiány, szinte az összes kirakatban álláshirdetést látni, ki takarítót, ki eladót keres. Néhány órán keresztül álláskeresőként próbáltuk megtudni, milyen feltételekkel lehet ma elhelyezkedni Budapesten szakképesítést nem igénylő munkákban.” Meglepően nagy és elengedhetetlen kitartás birtokában és a sikeresség hitét megőrizve valóban lehet ilyen munkát találni, de szinte csak vállalhatatlan feltételekkel, esetleg erős csúsztatásokkal (Erre a továbbiakban a Szarvasi Vas és Fémipari Zrt bezárása kapcsán, tehát más térségekből is hozok fel aktuális példát).

A fent hivatkozott kísérlet záró mondata is erre utal:

“...ami nagyon jól hangzik, csak nem biztos, hogy megkapjuk a munkát és ezek ilyen minimálbér összegek.”  

Hasonló gyakorlati felmérést magam is készítettem más vidéki településeken (pld. Fejér, Somogy és Tolna megye városaiban), hasonló eredménnyel mely nem mutathat másra, mint a munkaerőhiány-jelenség eszközzé válásának nyilvánvaló megjelenésére.

2018 december és 2019 januárban írásban kerestem fel a fontosabb, ismertebb, nagyobb hazai és multinacionális, IT, logisztika, SSC cégeket és az itt vizsgált szereplők közül többet.  Tartalmilag és formailag mindenben azonos megkeresésemben beszámolok felmérési, kutatási szándékomról, annak motivációjáról és célkitűzéseiről, azokat minden esetben tudatosan a felkeresett nagyvállalat felső vezetőihez címeztem.

Nem volt meglepő, hogy többségük nem válaszolt, vagy válaszát tartalmazó levelének tartalmát üzleti titoknak minősítette. Bár ezen tanulmány számomra egyértelművé teszi, annak konkluziójában tett meglátásomat, mégis meglepő volt látni, hogy az egyik felkeresett és nem feltétlen a fentebb idézett vállalkozások valamelyike, de az érintett hazai munkaerőpiacon kiemelt gazdasági és akár közfeladatokkal kapcsolatos megrendelésekkel telített nemzetközi nagyvállalat a következő választ juttatta el hozzám.:
(Mivel a hivatkozott válaszadó azok közé tartozik melyek üzleti titokra hivatkoznak, így egyelőre a cég megnevezését mellőzöm):

“””

Tisztelt Jámbor Péter! 

Köszönjük megkeresését. 

Jelenleg a vállalatunknál az alábbi 3 informatikusi munkakörbe keresünk munkatársakat:

§  IT tanácsadó, IT technológiai megoldások területen,

§  Presales rendszermérnök, Számítógépes rendszerek területen,

§  Cisco junior rendszermérnök, Közvetlen IT támogatás területen.

Ezen fenti pozíciók közül mindre egy-egy főt keresünk.

Mindhárom pozíció munkavégzési helyszíne Budapesten, a Könyves Kálmán körúti székházunkban van.

……..

“””

Nem lehet nem kiemelni a válasz érdemi tartalmát, miszerint a válaszadónak 2019.01.16-án összesen 3 (HÁROM!!)  informatikusra és KÖZTÜK IT szakemberre van szüksége (az összes magyarországi telephelyén) !

Az un. Informatikusokról:

Az IT szektorral kapcsolatban a felfújt, átfedésekkel és csúsztatásokkal eltorzított, munkaerőhiányt leíró helyzetetről, tehát az uralkodó véleményről alkotott ellentétes véleményem szilárd alapja, hogy egy a híresztelésnek megfelelő és szakember-munkaerő-hiányos környezetben az nem történhetne meg, hogy tapasztalt és/vagy képzett szakemberek versenyképes fizetéssel történő elhelyezkedése (dokumentáltan) nehézségekbe ütközik, illetve sokszor a számukra meghirdetett poziciók olyan életszerűtlen és/vagy indokolatlan feltételekhez vannak kötve amelyek már a recruiting folyamatban történő biztos elakadásukhoz vezet.  Több esetben ez pont egy külső un. HR-es közvetítő, fejvadász és/vagy hasonló cég protokolljai során történik.  Ilyen jelenség jól megfigyelhető a különböző un. Állásbörzéken, JOB-Marketplace rendezvényeken. Ilyen például a méltán jó hírű, immár sokadik és egyre jobban teljesítő HVG-ÁLLÁSBÖRZE is. (Hivatkozások #8) A nem feltétlen hazai ötlettel bíró kezdeményezést  a HVG immár valóban rendeltetését betöltő rendezvénnyé emelte. A 2018 őszi rendezvényen a korábbiaktól eltérően és feltűnően sokan voltak a 40-es és az 50-es korosztály képviselői, sok volt a környező országból érkező fiatal és (talán) többen voltak a karrierépítők, a váltani szándékozók mint a pályakezdők. Szinte meghökkentem, hogy  ezen a rendezvényen magam is mennyi és éppen a már meglévő munkájuk helyett, egy továbblépési lehetőséget nyújtó pozíciót  kereső IT-szakemberrel (elsősorban szoftver fejlesztővel) találkoztam, és beszélgethettem is. Pedig hát ugye(?) ők a piac nagy hiánycikkei.  Sokan, nagyon sokan voltak a kiállítók, vagyis a munkáltatók. A BS egy valódi kétnapos munkaerő-piactérré alakult. Feltünt azonban, hogy a többszáz kiállító között, akik jelentős hányadban nem is/csak közvetitő vagy fejvadász cégek, hanem effektív munkaadók voltak, a pár nagy állami  közszolgáltatót (Posta, MÁV, Rendőrség, Nemzetbiztonsági Szolgálat(!))  leszámítva és relativen csak nagyon kevés effektíven magyar tulajdonú vagy szorosan hazai vonzatú cég  volt jelen.  Például, első nekifutásra akár azt is hihetjük, hogy  a CBA, vagy éppen a Coop mégsem küzd valódi munkaerő gonddal.  A rendezvény szervezői magasra emelték a mércét most is, hatékony előregisztráció, elektromos adatlapok, CV-k előzetes rendszerbe való felvitele és hasonló eszközök segítették a hatékony munkát. Továbbra is ügyes tematikus táblácskák voltak a  kiállítók standjainak falára kihelyezve amelyeken azok jelölték területi lefedettségüket, szinkódokkal megkülönbözteték a különböző karrier és kategória irányokat, nemzeti zászlócskák jelölték, hogy az adott cég milyen nyelvismeretet sorol elengedhetetlenül jelentkezési feltételei közé. Egész napomat a börzén töltöttem, mégsem emlékszem arra, hogy láttam volna ötnél, esetleg hatnál több olyan kiállítót akinél csak a magyar zászló tűnt fel.

Az idegen nyelvek ismeretének szükség és szükség-szerűtlenségéről:

A fent hivatkozott  rendezvényen az angol nyelvet jelző zászló szinte mindenhol feltűnt, de a többségnél, a döntő többségnél a zászlócskák száma minimum 3 volt, sokaknál (ahol azért az már egyértelműen nem “AND” , hanem “OR” kondició volt) 5, 6 nyelv is megjelent. Ezeknél alapértelmezett, hogy az angolon felül elvárt feltétel legalább egy további felsőfokú nyelvtudás (nem ismeret, tudás).  Sok kiállító közvetlenül idegennyelvű (és nem csupán angol nyelvű) személyzettel (is) vonult fel. Tehát hamar kiderült, hogy a kiállítók nem csupán elengedhetetlen alapfeltételnek szabják a folyékony, tárgyalóképes angol nyelvi tudást, de egy másik európai (elsősorban Német, Olasz, Spanyol, néha Francia) nyelv ismeretét is feltételként jelölik meg és annak meglétét akár ott a helyszínen fel is mérték. Mindez egy olyan országban, ahol az egyetemi, főiskolai diplomát szerzők közt olyan nagy számban vannak az egyébként teljesen szabadon megválasztott nyelvből,  akárcsak középfokú nyelvvizsgát meg NEM szerzők száma, hogy kormányzati programot kellett indítani a szükséges nyelvi tanfolyamok biztosítására pusztán azért, hogy nem kevés tanulmányait befejező hallgató továbbra is esélyt kapjon a felsőfokú végzettség megszerzésére, megtartására.  2019.01.19-én arról jelentek meg hírek, hogy ennek igényét előzetesen annyira alulbecsülték, hogy ezzel kapcsolatban új intézkedéseket kellett tenni. (idézem): “Van, aki még mindig az elbírálásra vár, más pedig nem tudja, hogy mikor kezdheti meg a Diplomamentő programot a nyelviskolában. Többen is arra panaszkodtak az RTL Híradónak, hogy félő, nem végeznek időben. A Nyelvtudásért Egyesület elnöke szerint leterhelte a rendszert, hogy több tízezren jelentkezhettek az 1300 férőhelyre. A programért felelős szervezet azt közölte: gyakori a hiányos pályázat, de folyamatosan indítják a képzéseket.” (Hivatkozások #9).”

A nyelvvizsga hiányáról ebben a kontextusban úgyszintén aktualitásként számol be a Népszava is (Hivatkozások #10). A nyelvvizsgák oktatási rendszerben elfoglalt szerepéről itt és most nem vizsgált kérdés mellett fontos összefüggést vélek felfedezni a különböző magán nyelviskolák, pályázati lehetőségek és kormányzati források kihelyezésének vélt vagy valós szükségszerűségével kapcsolatban.  Tehát itt ismét egy alapjaiban gazdasági és üzleti stratégia kirajzolódása vélhető. Természetesen nem vitatom a nyelvismeret elengedhetetlenségét a jövő társadalma számára. Viszont az a szaktárcák konkrét terveinek ismerete nélkül is érthetetlen, hogy amennyiben kormányunk ezt ilyen jól és vitathatatlanúl helyesen látja, akkor azt miért nem az un. tantervi normákba illeszti be.

Az éppen csak pár napja ismét kormányközelivé vált Magyar Nemzet , tehát mint megbízható forrás írja   (Hivatkozások #15):  “..Nincs és nem is várható semmilyen változás a 2014. december 18-án kihirdetett rendelkezésekben, amelyek szerint 2020-tól a felsőoktatásba történő felvétel alapfeltétele lesz egyrészt a legalább B2 szintű, általános nyelvi, komplex nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű okirat, illetve a legalább egy emelt szintű érettségi vizsga vagy felsőfokú végzettséget tanúsító oklevél. Utóbbi alól kivétel a művészet képzési terület – közölte lapunkkal az Emberi Erőforrások Minisztériu­ma, miután több sajtóorgánum is tévesen ennek ellenkezőjéről számolt be. – A felsőoktatási intézmények feladata elsősorban a szaknyelvi képzés, így jó iránynak tekinthető, hogy egy nyelvvizsgára van szükség a felvételihez – mondta lapunknak Berényi Milán, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének elnöke a téma kapcsán…”  Nyilatkozza ezt (ismét) egy a nyelvi képzés üzleti világában érdekelt fél.

A munkaerőt felkutatni szándékozók:

Tapasztalatom és kutatásom során is nyilvánvalóvá vált, hogy valójában többen csak spajzolnak, azaz nem jelenlegi pozíciót hirdetnek, hanem a kevés nyitott, rendszerint kezdő, first-level esetleg gyakornoki pozíciók mellé olyan jelöltek “levadászását” is végzik akikre még nincs igényük, de üzleti terveik, profiljuk során a későbbiekben majd lesz, vagy lehet.  Illetve adatbázis építés céljából munkahely kínálatnak álcázva végeznek adathalász és adatrögzítő tevékenységet. Ez alapjaiban véve mind a munkavállalónak, mind pedig a munkáltatónak jó lehet, viszont túlzóan felfújja a keresletről alkotott statisztikákat, ami aztán egyéb kihatásai mellett a munkavállalók elvárásait is félre viheti. Különösen káros és információ torzító hatású a fontosabb job-portálok, munkaerő közvetítő és hasonló profillal bíró vállalkozások egymásra hivatkozó,  létező vagy fiktív pozíciók “körbe-hivatkozása”. Ez nem csupán hiteltelenné és jórészt ellenőrizhetetlenné teszi a felkínált pozíciókat, hanem valótlan mutatókkal látják el az ilyen szolgáltatókat referenciaként elfogadó kutatásokat. Ezen a szinte nem ritka az olyan teljesen életszerűtlen eset amikor magának a betöltetni kívánt pozíció feltételrendszerének  már a definiálása is ütközik az adott munkakör szakmailag indokolt valódi rekvizitumaival. Igaz ez például amikor a meghirdetett pozíció leírásából adódóan (a szakember számára) nyilvánvalóan kitűnik, hogy az erős és/vagy szakmai idegen nyelvet megkövetelő, vagy éppen effektív IT-tapasztalatot igénylő munkakörbe, kimondottan kezdő, fiatal, elsősorban nappali tagozatos hallgatói jogviszonnyal rendelkező jelentkezőt keresnek (alacsony bérezéssel), vagy éppen ellenkezőleg, amikor olyan nyelvismereti követelményekhez kötik a pozíció betöltését ami még megközelítően sem szükséges a valódi feladatkörhöz. Rendszerint (főleg ez utóbbi) olyan jelentkezők kiszorulását ertedményezi már a recruting folyamatában, akiket a munkáltató éppen keres. A tapasztalt helyzetkép tökéletesen megegyezik a nagy fejvadász és job-portálok által  alkalmazott gyakorlattal. Sokszor a meghirdetett poziciók (melyek úgyszintén növelik a statisztikai adatokat) vagy vannak, vagy talán lesznek, vagy néha mégsem azok… Míg az Index említett budapesti videó-dokumentuma a kevésbé qualifikált munkaerőt igénylő lehetőségeket vizsgálta, addig például a HVG-Állásbörzén és saját kutatásaim és tapasztalatom során ennek az ellenkezője volt a mérvadó. Mégis, mind hasonló eredményre vezetnek.

A munkaerőpiac  egyik specifikusan releváns kérdése:

A munkaerőpiac semmiben sem különbözik bármely más piactól; kereslet és kínálat, és ezen a ponton lelhető fel az a látszat, hogy a hazai munkaerőpiac anomáliák soraiba ütközik és nem a törvényszerűnek vélt szabályok szerint működik.  A kormányzati adatok alapján a magyar gazdaság EU-s szinten is kimagaslóan teljesít és az itt idézett kutatások példák állításai szerint a hazai munkaerőpiacon sokkal nagyobb a kereslet mint a kínálat, azaz Dr. Palkovics László minisztert is idézve “kínálati helyzet van”.  Minden piacon egy ilyen helyzetben az “áru” értéke növekszik, hiszen azt az nyeri el aki előnyösebb feltételeket biztosít és/vagy többet fizet.  Ezen a magyarországi munkaerőpiacon viszont az ár (azaz a munkavállaló bére), azaz annak reálértéke nem növekszik, legalábbis nem a kereslet-kínálat arányától elvárható tendenciával.

Sőt a mostani “kínálati helyzet”  valójában csupán egy hamis, vagy fordított kínálati helyzet.  A munkáltatónak előnyére válhat az amikor van egy olyan tőle függetlennek feltüntethető elem amire hivatkozhat, ami a társadalom számára jónak tűnő, elfogadható és nehezen vitatható pretext.  Sőt, amikor ilyen nincs, akkor akár teremthet is ilyet és amikorra ez már a közfelfogásban is elfogadott jelleget ölt, addigra az a piacot meghatározni is képes jelenséggé is alakulhat. Ez pedig a nagy állami, stratégiai megállapodások alapján, hosszú távon  a látszat és a politikai érdekek kiszolgálása ellenére, végül egyedül a munkáltatónak kedvez. Ilyen pretext például a munkaerőhiány.

Ebből kiindulva, ha van kellő számú munkaerő, hogyan tegyük a piacot mégis munkaerő-hiányossá? Úgy, hogy az ajánlatunkat olyan feltételekhez kötik amik az adott környezetben nem, vagy csak kevésbé teljesíthetőek, vagy a valódi igényszint fölé emeljük az elvárásokat. Munkavállalói oldalról ez lehet például egy irreálisan vagy életszerűtlenül magas bérigény, munkaadói oldalról pedig az adott kontextusban megszabott túlzott képesség vagy képesítés elvárása. A mai, hazai munkaerőpiacon az aki csak anyanyelvét beszéli sokszor még az alacsonyabb iskolázottságot igénylő munkakörben sem tud elhelyezkedni, míg karrier kezdésre vagy karrier építésre alkalmas pozíciót csak akkor nyerhet el, ha magyarul, angolul és legalább még egy idegen nyelven beszél. Ennek —vélem— azért nem kizárólagos, de minden bizonnyal tettenérhető oka, hogy ma magyarországon számottevő munkavállalót felszívó, vagy effektív termelést és nem csupán pályázati pénzeket, támogatásokat eltemető vagy visszaforgató cég többnyire csak olyan létezik; ami nem magyar vállalkozás, vagy nem magyar üzleti és munkakörülményekkel és persze nem magyar ügyfélkörrel bír.

Szolgáltató cégeink többsége pedig nem mások mint ide helyezett nemzetközi SSC, Support és hasonló vállalkozások.  Ez mind akár lehet kedvező is, hiszen —bár a közvélemény által véltnél jóval kevesebb, de— valódi munkahelyeket jelent és fiataljaink szélesebb világlátását, sőt jövőkép építését is támogatja.

Csakhogy itthon nem csak a fiatalok szeretnének dolgozni, fejlődni, megtakarítani. Amíg a közvélemény felé egy munkaerőhiánnyal küszködő  gazdaság képe tárul, addig valójában az országban releváns a méltóságteljes és/vagy jövőképet biztosítani bíró fizetőképes munkahely-hiány... Így tehát a mai hazai munkaerőpiac valójában úgy viselkedik mintha a kereslet és kínálat aránya fordított lenne. Pedig egy valóban megnövekedett keresleti (azaz munkaerő hiánnyal küzdő, munkáltató oldalról nézve kínálati) helyzetben maguk a munkáltatók lennének kompromisszum képesebbek és fordulnának akár még valósan specifikus szakmai igények esetén is az amúgy verszatilis lehetőségek elérése és megtartása felé.

Tények, tényszerűségek:

Kutatásom során rendszerint azzal szembesültem, hogy a munkáltató HR-ese és/vagy a  közvetítő, a fejvadász cég meg sem próbál valódi pozíciót felkínálni, illetve az egyébként multivalens és mobilizálható erősen kompromisszumkész és vitathatatlanúl tapasztalt jelentkezőt olyan attribútumok elé állítja ami ellehetetleníti a pozíció betöltését, vagy életszerűtlenül alacsony bért és/vagy vállalhatatlan feltételeket kínál. Nem is lehetne alkalmasabb lehetőség a vélemények ütköztetésére mint egy 2019-es eset megfigyelése (folyamatban): Érdekes zárszó is lehet a lufi módjára növekvő munkaerőpiac “kínálati helyzete” kapcsán, hogy ez év elején bedőlt Szarvasi Vas és Fémipari Zrt több mint 400/440 dolgozót kellett, hogy elbocsásson.  A hivatalos kormányzati álláspont azonnal az lett, hogy az állam is segítséget nyújt az így munka nélkül maradt dolgozók elhelyezésében, elhelyezkedésében.  Ez dicséretes, de indokolatlan akkor amikor a térséggel kapcsolatban a hivatalos kimutatások szerint  jelentős a munkaerő hiány (még a szegmens jellemzőit figyelembe véve is). Mégis kormányzati intézkedések sora indult ezen munkavállalók mielőbbi munkába állásának biztosítása érdekében (Fellelhető pseudo adatok alapján eddig nem túl nagy sikerrel). Ez számomra arra mutathat, hogy a valódi (azaz ellenőrizhető, konkrét) adatok nem feltétlen hozhatóak párhuzamba a hivatalos és közvéleménybe “beégetett” számokkal.  

A fenti esettel és kérdéssel kapcsolatban a HVG konkrét elemzést végzett a térségben elérhető alternatívákról (Hivatkozások #17). „….A pulykafeldolgozóban mindig van munka” – ezt már egy másik asszony mondja, de azt is hozzáteszi, előfordulhat, hogy most kevesebb embert tudnak felvenni, mert sok az indiai, és a Mongóliából érkezett vendégmunkás. Erről magunk is meggyőzödhettünk, éppen műszakváltáskor jártunk az üzemnél. “ szerepel a tudósításban.

Tehát konkrét gyakorlatban szembesülünk a munkaerő gazdálkodás egyik stratégiailag is ellentmondásos másik helyzetével. Továbbra is a  HVG fenti dokumentáció értékű cikkéből idézek egy megszólított és az elbocsátásban érintett dolgozót.; “...Ezért is vagyok dühös, amikor azt mondják az íróasztal mellett, hogy darabra több állás van a környéken, mint ahány embert elbocsátanak az üzemből. Én kitapasztaltam, és higgye el, nem voltam soha elkényeztetve, de egyáltalán nem könnyű olyan munkahelyet találni itt vidéken, hogy közel legyen az otthonhoz, hogy ne kelljen borzasztó körülmények között lenni a hétköznapokban, a munka után.”  

Tehát, ismételten nem a kormányzati álláspont, hanem annak ellenkezője látszik beigazolódni. Érdekes lesz nyomon követni ennek a mintaértékű esetnek az alakulását is, ami igazolhatja is akár, hogy a hazai munkaerőpiac viszonyainak tulajdonított keresleti helyzet nem helytálló, megtévesztő és mint az említett példák igazolják, szakmai körökben és a nemzetgazdaságot is befolyásolni képes vezetői szinten is téves.

2017 Áprilisában volt 30 éve, hogy leszereltem a HATÁRŐRSÉGTŐL, Mezőhegyesről. A kiképzéseket követően egészen a leszerelésig tartó időszakban sokszor olyan érzésem volt mintha a "nyomsávon laknék", ami akkor és ott hosszabb volt mint 17 km + a kivonulási útszakasz ami a kijelölt járőrözési irány függvényében 5,x vagy 7,x km volt. Aztán, ha valamiért reggel a járőrözés végén (ritkán) nem tudott kijönni értünk az UAZ (értünk:Járőr + járőrtárskutya), akkor még a visszavonulás a kijelölt járőrözési irány függvényében megkövetelte azt a bizonyos 5,x vagy 7,x km.-t. Szóval nem volt egyszerű... De meg volt a varázsa is. Mivel az őrsön alacsony létszámmal voltunk (két parancsnok, ellátó, szakács ,gk.vezető, járőrök, így összesen 12/13 fő), így az effektív szolgálat a három szolgálati helyre (+ vasútállomás) összesen csak 4-6 fő között osztódott meg. Az éppen eltávon levő társunk, az éppen pihenő napos társunk kiesett a szolgálattevők közül, tehát nem nehéz elképzelni a nyomsávon adott szolgálat sűrűségét. Én a nyomsávot még jobban is "szerettem" mint az egész éjszakás árokban bújócskázást, tehát amikor lehetett inkább bevállaltam.... Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül a minden irányba kicsapongó érzelmeimmel a nyomsávosdi kalandokkal kapcsolatban..... A leszerelést követően nem sokkal külföldre költöztem és kb. 27 év után költöztünk ismét haza. Ezért addig nem volt rá lehetőségem, pedig annak idején megfogadtam magamnak, hogy 20/25 év után azért még vissza megyek oda és "felnőtt fejjel" ismét lenyomom az egész távot. Na eljött az idő: 2017 egyik áprilisi hétvégéjén a 30 éves évforduló alkalmából unokaöcsémmel kellő felkészülést követően (aminek része volt egy előzetes levél az illetékes határőrizeti szerveknek) nekivágtunk.

Leutaztunk Mezőhegyesre, az autót leparkoltuk a valamikori (és jobb sorsra érdemes) őrsünk előtt,aztán onnan a valamikori járőrözések időpontjának kezdeti idején (kb. 21 órakor) megkezdtük a gyalogos kivonulást a B52-es határkőhöz, és  onnan végig jártuk az egész nyomsávot, azaz annak a helyét, egészen a B90-es határkőig. Éjszaka volt mire kiérkeztünk és meg is találtam a jó-öreg B52-est. (Ki volt fordítva a földből), miközben haladtunk a többi határkő láthatóan szépen karban volt tartva.... valamiért fontos lehet. A valamikori nyomsáv vonalán több teljesen új telepítésű MAFIT is találtunk.... Olyanokat amiket egyik vezér személyiségünk szerint megirigyelhetne tőlünk a világ... 

Ezt a nosztalgia-járőr túrát most kb. 8 óra alatt, hajnali háromra teljesítettük is . Aztán "UAZ helyett" gyalog vissza az Őrshöz (összesen 32,x km!). Hát ez sem volt egyszerű, szél, hideg (de nem nagyon).... fantasztikus érzés volt!  Mi, határőrök, annak idején még az őrshöz tartozó teljes 17 km-es nyomsávon nyomtuk (egyedül a kutyával. HUNICS-csal), aztán az utánunk jövő korosztálynak már két járőr szakaszra osztották le a távot.

HUNICS egyébként egy hús-vér, legendás határőr kutya volt, akkor az 1980-as években nem gondoltam volna, hogy miután Ő már rég nem lesz, a technológia és a világ annyit változik majd, hogy HUNICS újra "feltámad". (persze nem úgy mint amiről az index,hu is beszámolt, nem mint a klónozott KÁNTOR 658) Pedig a Facebook HATÁRŐRÖK VOLTUNK FB-csoportjában pont ez történt. Ott leltem rá több akkori katonatársamra is és Hunicsra is. Hihetetlen mennyit jártam vele szolgálatba (nyomsávra, Pitvarosra, battonyai úti "rejtőzködőbe" a "digesztori" erdőhöz). Leszerelés előtt pároztattuk őt egy másik szolgálati kutyánkkal és leszerelés után, miután megszülettek a kölykök és már valamennyire elválaszthatóak lettek az anyjuktól visszamentem Mezőhegyesre és hoztam haza egy kölyköt (Azóta is hálás vagyok érte akkori őrsparancsnokunknak!). Persze ez a kutyus  is a Hunics nevet kapta,és (bár  kb 15 éve már ő is elment) családunk örökös tagja....  Ja, hogy visszakanyarodjak az itt elmesélt kalandunkra: Az őrs felé való bevonulás közben a nyomsáv (helye) elhagyását követően kb 1 km-re a határtól "elfogtak" bennünket. Sajnos a hatóságok felé hasznos időben megküldött előzetes tájékoztatás ellenére (vagy éppen azért) sikerült határeseményt generálnunk. Mint kiderült túránk utolsó 2 óráját már figyelték a "kollégák". Miután tisztáztuk a dolgokat,  még egy rövidet beszélgettünk is velük a régi időkről, aztán folytattuk a még hátralévő  kb. 6 kilométeres bevonulást az őrsig.

"Büszke lesz még egyszer maga arra, hogy határőr volt!". Emlékszem, ahogyan kb. 30 centiről az éppen akkor nem csontrészeg,  nem tudom már milyen nevű (olyan nagyon utált, kevésbé kedvelt) törzszászlós elvtárs, kiképző "tisztünk" Orosházán a képembe ordította ezeket a szavakat a második kiképzésemen (mert nekem olyan is volt, de az egy külön történet...) Remélem nem tart senki gonosznak azért mert nem lettem "szerelmes" valakibe aki egy gázálarccal elzárva a környezetemtől és a levegőhöz jutás legkisebb esélyétől kúszatott végig egy sáros focipályán, amikor éppen kedves akart lenni, de legalábbis amikor nem volt rossz hangulatban. Hát pont annyi esélyt adtam akkor annak, hogy ennek az embernek az idézett állítása igazsággá válik mint amennyi esélyt adtam volna kb. tíz napja arra, hogy a sógornőm lefutja a budapesti kis-maratont.

Pedig mind a kettő megtörtént!  Sőt, mind a kettő valószínűsége a maga korában egyenértékű volt a Fatimai Madonna kertemben való megjelenésének valószínűségével. Csak ezek mind tényekké is váltak. Utóbbinak innen is gratulálok.

Törzszászlós elvtárs pedig kegyetlenül igazat mondott! 
Sőt innen megkövetve Őt, azt is elismerem, hogy az életben többször is hasznát vettem néhány "kegyetlenkedésének". 

Aki olvasta egy korábbi, úgyszintén a határőrséghez kötődő írásomat  azt nem éri meglepetésként ez a mostani írásom sem. Bár ez nem a nagy rejtélyes vadon mélyén, hanem a Magyar Pusztavilág vadonjában történt.

Fehér László "Fegyverszemle Nagykanizsa 1984." című bejegyzése a HATÁRŐRÖK VOLTUNK FB-csoportban nagy vitát váltott ki a csoporttagok között.

Én mégis inkább arra lettem figyelmes, hogy a határőrök SURRANÓT viselnek. "Köztudott volt", hogy MI, határőrök csizmában nyomattuk és én ezt a csizmás kandúr szerepet a 80-as évek elejére és közepére visszanyúló emlékeim és tapasztalataim révén eddig biztosra is vettem.

Az FB-csoportból teljes újdonságként és talán kissé csalódásként is élem meg, hogy ez lehetett másként is.

Na, de hogyan kerül a csizma az asztalra (főleg, hogy nem a P.Mobilról írok) ? "Öreg-katonaként" és egyre rövidebb CENTIVEL a zsebünkben, mi azt csináltuk (talán  őrsparancsnokunk hallgatólagos,  félretekintős , megengedő támogatása mellett), hogy a csizma helyett a nyomsávra tavasszal, nyáron a rendszeresített tornacipőnkben vonultunk ki. Ez nálunk (Mezőhegyes) 17km-volt + be és esetleg kivonulás (de erről már túl sokszor írtam, tehát jól beégett bennem valahová) . Nos, "öregkatonaként" mi már mindent tudtunk, mi "okosabbak" voltunk mindenkinél, csak a hajnali fagyban sziklákká dermedt tavaszi mélyszántásnál nem, ami akkor éppen a nyomsáv melletti járőr utat is beszántotta.... Először csak fájt a talpam, aztán még jobban, meg még jobban, aztán már rá sem tudtam állni... a végén az Őrs Pk. bevitetett Orosházára, kórház, röntgen... Hoppácska! A talpcsontom törött volt és nem is kicsit..... Nem vicc! Ez a májusi leszerelés előtt 9 nappal történt. Begipszelt lábbal, mankóval szereltem le!

Nem sokkal később papírom lett róla, hogy "hadirokkant lettem !!!!" Soha nem kértem, nem is tudom, hogy történhetett meg. Esküszöm az akkor még mindenható Kádár elvtársra és még, ha kell a "Viktoriánusi" esküt is leteszem rá!

Leszerelés után pár héttel jött egy levél a KIEG-ről, "hogy szeretettel várnak" 8 napon belül(!), akasztás, főbelövés és kerékbetörés fenyeget, ha nem megyek. Volt is betoji, aztán persze rohantam is, ahogy azt a mankóim engedték. Ott meg elém dugtak egy határozatot, hogy írjam alá, hogy elfogadom azt ami abban megíradtatik... Még csak gondolni sem akartam arra mi lehet, ha nem írom alá, nemhogy arra, hogy vajon mi lehet abban... kiderült!  Harci feladat ellátása közben lesérült "ideiglenes 16%-os rokkanttá" nyilvánítottak egy évre!. Még valami havi (akkori fizetésekhez képest nem is kevés) nyugdíjat is fizettek... Aztán 88 nyár végén ismét berendeltek és visszapecsételték a katonakönyvembe az alkalmassági "A"-t, amit eredetileg is a 82 -ben a sorozás során kaptam... A talpamnak azóta semmi baja és rengeteget gyalogol, túrázik -velem együtt. 

(Fiam esküvőjére)

Eskólás korában Vajk gyermek, soha nem akarván, hogy a “parentes conventusra”, szülőknek értekezésére, személyemben én magam oda menjek. Na, nem azért, mert Ő ottan előttem tetteit eltitkolván, secreteket rejte, hanem mert azottan érette én mindig szóllallottam is ám fel rendre.

Anyját  kérte is mindig a gyermek, sempre : “Inci! ne szóljunk Apának!” , Ejnye!.

Nem lészen  immár íly’ nóvum, eljött atyáknak eme utolsó értekezése mostan. Nem atyák ők többé ezen órán innen... Hiszik eztet eme képpen! Pedig maradnak ők fiak és lányok nostrum örökre, máskülönben az megírva sincsen, olyan Isten, nincsen!

Az Úrnak abban idejében Vajk izgult emocium hevében, most rajtam verejtéktől nedves gúnyám s ingem.

Mindenki, vagyonishát e  sokaságnak közötte a legtöbben, gondolják aztat, hogy a NUPTIALEM-nek, a násznak esküjének elében,  az éltüket összekötni vágyakozó pár lelke hevül a legmelegebben.

Hát,  én eme zsoltáromban hirdetem; ez bizon nem így állíttatik a leghelyesebben!

Lelkemnek kedves azt tudatomban tartva, hogy ezt érti mind eme két ífjú kedves Édesanyja.  Mégis, hirdetém, mert megvilágosodtam én is, örömapának lenni az az összes égi úrnak tetsző, féltő,  atyai és szép is.

Nondum --azaz mégis-- én, Papá Pietro, nem sunt csak  örömtűl plenum,de akként is vagyok nem kicsit büszke, hogy  ama bizodalomsággal eltelve kívánhatok eternum boldogságot Zsunak és Vajknak; miként Ők maguk és azzal s amilyenek , és ahogyan az Úr napjaiban Ők benne vannak.

Engem eme szilárd tudatomban frigyükben bizonyosságal hagynak.

Ők, én tudom boldogok lesznek, ezt első zsoltárom mint kódex is hirdeti, azok is maradnak, egyike másikának kezét el nem ereszti. Most itten akárhogyan is feszengnek, látszatva magukat felnövekedett és nem többé kicsi gyermekemnek  !

Amor, patientia és virtus, szeretet, türelem ,  kitartás is, amit kívánok néktek, sok sikert az közös éltetekhez mely communis vitae benneteket egymásnak s közösen rendelt helyekhez, tartalmas, vidám élethez..

Nem égi látomás ez, hanem eme zsoltárba VIASZMÁZZAL pecsételt regola; Ők ketten egymásnak illők, meg nem bontható kópia:    Segnor és Segnora. 

E sorbavétel tán tűnhet illetlennek,előbb az Úr, aztán a hőlgyek(?), de a rend, Ők tudják nem mindig az ami az Úrnak tetsző.  Egymásra LELNIÜK is hiszik ők(!)  pusztán sors műve vala, ám eme zsoltárban az mégis megéneklendő!

Történe az valójában mint események szakrális sora, melynek mutatását csupán eme kései századok népei érthetik ma emberének szeme elé vetitve, de illik az akár egy ősi és kalandos másvilági regébe.

Esett is az úgy, miként annak lennie kellett, vala benne historia és romantika, volt az olyan agnus-pius-modus, kerekedett az olyan jámborosan meg bárányosan. Arról az igaz tudást  Papá Pietro, Zeus, de még  a “nagy Jedi of Star Wars ultimus” sem birtokolja bizonyosan.

Az ifjú virgoncok olyan főzetet míveltek, melybe szükségleltetett embernek fiának csipetnyinél több kíváncsisága, egymásra-lelőknek peculiaris stranuma,  a fiúgyermeknek furasága,  egy megkörnyékező, mécsesfényényes, Solanum tuberosum és Capsicum, ne rémülj(!)  zsoltáromat hallgató publikum, Hunniában ez ‘oly nehezen kimondható holmi, nem is hívják másként mint óceánok más népeitől eredő hungarikum, vagyis: Paprikás Krumpli.

Véletlen nem is lelhette volna párját egyike másikában,    kell azt itten tudatni!  

Ma Zsoltárom sem írnám, ha  ama új kornak nyelvén akkor a többiekhez szólván, ---azon amit mormolnak Britanniában---,    nagyképűen, affektálón, de nem mogorván, Attila vagy Hunok népét megillető néven MACSOSKODÓ ITÁLIAI egykori interpelláriumának híján.

Summa-summarum, szükségeletett, hogy Ádám és Éva e igen kuriozus két sarja, a Holdnak azonos állása szerint,  ugyanazon helyütt találtassék…. s egyike a másikát ott meg is hallja.Éppen tanácskozott arra egy furcsa BÁBELI sokadalom, volt ott sok ifjú meg egy “TATA”,  Zsu ott szemeit ki is meresztette Vajkra hama’, volt ez így, vagy akár máshogy!?

Az bizonyos, a bábeli zűrben és zavarban kettejük közötti közös pontból Zsu párat hamar meg is látott,  de azok között Hunoknak nyelvével nem igen vetett számot. Ne rettenjen meg senki, se ezen NUPTIALEM népe, se Fiam, se Lyányom, Zsoltáromban történetüket tovább nem folytatom semmilyen zavaros, kesze-kusza szálon.

Vajk nem választotta, Ő azt az érzést kapta csak úgy, felcseperedve, Zsu pedig kisasszonyként meg azt felfedezte:  a Világot az Úr nagynak, nyitottnak teremtette, nekik az szűk nem maradhat, nyillik is előttük minden náció, ajtó s ablak, a fiatalok korán szárnyakra is kaptak.

Kapkodja is fejét a parentum erre meg arra, kérdi most éppen hol lelünk Zsura vagy Vajkra?

Szárnyak nélkül nem lesz többé hová s merre, Ők jövendőjüket nem is kicsit mérik ki erre.

Asszonynak dolga a tűzhely melege, meg arról az ember étke (?)  Na, ezt, eme pár nem éppen imígyen véle: az otthon ott van, hol párunk érkezésünk várja, hol szükségben gondunk van egymásra, zsoltáromban ez nagy betűvel vetett kódex, tudom ez náluk mindig így is lesz.

A jövendőnek látása az Úr prófétáinak kiváltsága, én azt nem birtoklom, de nagy tudású vagyok én is, így hát megéneklem azt most itten:  Nékik létük unalommal telni nem fog,  az lehetetlen! Teltek már el idők, Holdak jöttek mentek, földeken egyesek szántottak, arattak, mások vetettek…. Ők ketten addigra KOMPLIKUMOKAT már együtt megéltek….  jártak be napsütötte meg fagyos, vagy éppen az Úrnak szent helyeket, így hát tudnivaló dolog: az eljövendő dolgai is jó fundamentumra helyeztettek.

E két ifjú egymásnak már jó ismerője: tudják kié a tésztának kimerője, annak gépe, keverője, mivel is jár egy “meeting”, ki tör ki görcsös babonáknak hevében, ki a makacsabb az karrier kitűzött érdekében.  Bírnak azon okulással, hogy van ki előbb ezerszer szemrevételez mindent, hogy időnek teltével választása arra essen mi első volt a sorban az ajánlásban. Tudják a csökönyösség nem csak csacsi dolog, de környékükön néha az fennforog…

Papá-nak, mint földi helytartónak jogomban irattatik meg, de pártatlanságnak vádját ellenezni képességem mégsincsen. És, ha valaki vádaskodtatik eképpen, akkor nem tudom kivel szemben (?), vagy ki mellett éppen, mert egyformán látom én:  Ők egymásnak teremtve valának, megélték esetét ezen dolog már számos tanúbizonyosságának.

Zsoltárban lehet az strófa, de divina vagy világi kódex egybekelendő ifjaknak azt elő nem írja; és mégis, az már most nem csak látszik, de az sugárzik, kitűnik!: Zsu, a macso "padres-i" háza-táján, otthonról oda haza járva, új szülőkre is lelt s talán tudja, de bizton érzi, megüzente ezt már sorok között jól meg írva egy egy gesztusban, jól kiválasztott regalumban.  

Azt már zsoltáromban megénekeltem; kettejüknek eme bolygó lehet szűk, az éltet élni bírók Ők, vidámak s unalom terhétől mentesek VALÁNAK.  Míg ez így marad, minek záloga Zsu és Vajk maga, addig boldogok lesznek, megírta azt már a“valamelyik Biblia”.  

Az unalom képességét a nagy genóma kódban, amely őket formába őlté, annak hiányát bennük megörökítteté. Lustálkodni persze néha ők is szoktak, halkan súgom kedves hívek, nehogy időelőtt szentté avassuk Őket.

E nagy örömnek hevét szívembe zárva végzem e zsoltárt, mert tudom: Ők ketten egymáshoz igencsak illő párként keresték fel ezen sorsdöntő, világi oltárt.

Egyformák , míg annyira különbözőek, hogy az előttük álló eljövendőben minden nehézséget Ők legyőznek! Ama bizonyos  sors kegyeit, együtt és majd akár sokasodva, az összetartozás minden boldogságát megtalálják, érzéseim számomra ezt sugallják.

Et benedictionem meam, azaz  
HAKUNA MATATA, gyerekek!