Pflugerfefi blogja

Pflugerfefi•  2016. szeptember 2. 16:37

Benéz a reggel

 

ablakomon benéz a reggel  altatóval átitatott szemü emberekkel
találkozom, eltünt nyomtalan
a derű, minden lépésük boldogtalan,


hallod , hogy szenved a fű
testünk súlya alatt?
hol veszett el a derü
amerre elhaladt?


köznapi helyzetek, konfliktusok, apró rögök,
vagy megoldódnak vagy nagyot köpök
életem szinpadán béna zongora,
sunyi hangok húrba feszitett otthona




egyszer lakatlanná válok
mint óceáni kis sziget,
s röhöghetnek a kajánok
álmom nem fakaszt rimet..

7 hozzászólás
Pflugerfefi•  2016. szeptember 1. 13:42

Skaryrol, Skarynak.

 

Lényed ifjú, kajla gondolom.  

nem úgy lépsz át mint más a gondokon


laza vagy de szét nem esel


valószinű, hogy ez itt a csel


külsőd csak egy máz


hámozva csodás belsőt takar


álcád ha lehull 


a sok ítész elpirul


hogy míly szép a szived


s oly sok a szakavatott rímed


veled van az erő Darth Vader


szavakból tör elő 


vers iránti alázattal


ne törődj a gyalázattal.


Ui: a cinikust és a szarkasztikust

átkereszteltem skarysztikusra! /ez már dicséretnek tűnik/

10 hozzászólás
Pflugerfefi•  2016. augusztus 31. 16:45

Halott virág

 

Mélyben lent alvilágördögi, fent tar virág,

illata szirmával libben ki, 

a vonzáskörön túlrol inteni.


Mint pihe, oly könnyeden 

felhőcske a fellegen,

 a virág lelke így vonul 

 ha az éjszaka ráborul


Megrezzen a tar virág,

a méhek sajnálatát, 

halott magának elteszi

hisz megtanult veszteni.


Mélyben lent alvilág

ördögi, fent tar virág,

éteri, szinevesztett, kifakult,

persze meghalni megtanult.

4 hozzászólás
Pflugerfefi•  2016. augusztus 31. 11:09

Mozdulatod

 

mozdulatod mely bennszorultlényed varázsát kémlelő

szemeimben

a mozdulatod mely kitörni

kész, mint láva

izzó ereidben


a mozdulat mint röpke 

pillanat, 

legyintésnyi idő alatt

tova tünt

a szemeimben megmaradt

6 hozzászólás
Pflugerfefi•  2016. augusztus 30. 18:43

Öregapám

 

Sárga fényű jázminbokor,hegyesedő, pengő légyzümmögés,

fölizzó, gyerekszívü madárfütty

emlékező öregapám belekotor


piájába, slukkol hatalmasat, 

füstbe merengve mesél, 

szuszogva, szortyogva, 

terpeszkedve, veranda hűvösén.


ráncaiba idő szike vágott

mély barázdát, idős ember,

mosolygó bölcs homlokán

kavargó emlék gondolat tenger,


szemünkben gyermek naiv áhitat, 

szavát dugdossuk ingünk alá,

nekünk őstörténet, neki mult, 

 a mindenhol kinőtt idő mely átitat..

2 hozzászólás
Előző
Következő
1...3536373839