Pflugerfefi blogja

Pflugerfefi•  2016. szeptember 12. 20:27

Fénytelen

Fény a lelkems megteltem

árnyakkal


fény a lelkem

s megteltem

vágyakkal


fény a lelkem

a fénytelenben 

is álmodtam


fény a telkem

fény a kertem

 fény a házam

fény a fényem fény a lényem

de ez már fénytelen, és lényegtelen.

Pflugerfefi•  2016. szeptember 11. 09:44

Hintaló

vagyok mint hintalóde nem olyan kitartó

csak billegek a létben

álmok tengerében

billenek az álomból

a valóságba vágyódom

ám a hintaló 

még bíztató

közelségbe sem hozza

vágyamat fokozza

billeg innen oda

ideérek vagy valahova

igéret a valóság

csip csup csoda

billeg amoda

 a hintaló 

le kellene szállni róla 

vagy pedig alóla

görbe talpat kivenni

rátenni lapátra

rádobni a kazánra..

Pflugerfefi•  2016. szeptember 10. 16:02

Kisváros

Városszéli napraforgók hunyorognak az égre 

híznának, nőnének de mivégre

ha a sugárfénykorongot

feketeszélü bús felhők fedik


satnya,tépett, koszos tollu verebek

pimasz ugrándozással csipkedik

a simára koptatott flasztert,

az utcára, rozzant kukákat kiteszik

viseltes házmesterek


odvas, penészes lehelletü kapualjak

ásítanak, vásott utcakölykök 

rúgják lopott labdájukat

feketekendős, fogatlan öregasszonyok


olvasójukat morzsolgatva tipegnek

a templomba, hol meggyónják bűneiket

s szépen időrendi sorban, ki félve ki bátran

belefekszenek a koporsóba.

Pflugerfefi•  2016. szeptember 9. 19:25

Óvó csillag


Felnyújtom kezem az ègre,
s leveszek egy fènylő csillagot,
ajándékba neked adom,
nézd, apu mit hozott,


veled legyen minden éjjel,
világítson kisfiam neked,
vezesse utad e fényjel
amig nem leszek veled


csillag te fényerő, töröld le könnyét
aztán vigyázz reá, ő a gyöngébb, 
és ha felnő visszatesz az égre
hogy másnak is legyen reménye..

Pflugerfefi•  2016. szeptember 8. 19:32

Emlékem nálad

Kezdetben volt a végés végtelen a kezdet

véges lesz-e a még?

megérzed-e a veszted

kényszerű a léted

átkos a vágyad

s majd elmeséled

 hogy a puha ágyad

takarója alatt 

újra nő a vágyad

ahogy az idő haladt

tűnődtél a percen

ölelted az órát

s ahogy a gyufa sercen

ellobban eldobnád

 az órát percet napot

megkeseredett álmod

összegyűrt paplanod

 már nem vigyázod

nem őrzöd a helyem

emlékem nálad

 már csak része

a végelszámolásnak.