Pflugerfefi blogja

adjatok egy szelet fényt nekem,

hisz itt ólálkodik a félelem

hajtja lelkem be az akolba

s onnan vinné a pokolba

adjatok még egy kis erőt, 

had lássam a napot, a kelőt,

szívemen amott jéghegyek,

ahol a fagy ténfereg

adjatok nekem fákat, bokrokat,

ott , hol az öreg tölgy bólogat,

adjatok erdőt és tavat

lássam még a fehér havat

adjatok örömöt és másik szivet

mint szomjazónak , pohár vizet

adjatok virágot, s másik életet

persze ha a két élet közt el nem tévedek.

Foltozott kabátjából a szelek 

űzik, hajtják a reményeket,

borzas haján fény nyikordul, 

vagy talán a gyomra kordul,

Fájón néz a világra,

elbitangolt, hiába

szenved más helyett,

mereng, elnéz fejünk felett.

Vékony ,törődött testén át

szökika lélek,sajnál ő némát, 

beteget, anyát, gyerekét,

kidobbanni  látjátok kabátja

alól, nagy proletár szívét.

 A. koldus dühe égeti mellét,

tehetetlenül ődöng benne,

sok marcona gondolat

kérditek, hogy tehette?

Szentgyörgy felől jő a vonat..

Magára maradva gyámoltalan, percei órák,

óráknak vergődései, megjelennek a strófák,

elmerül a fátyolos térben, bár kései,

szivébe markolatig döfve, tűnt idők kései,

Mozdulatlan, hite régi és fakó,

lepedője álom, hold rajta a takaró,

szeme alatt nehezek a táskák,könnyek,

révbe ér, ő tudja, neki lesz könnyebb.

Arcán az elmúlás matat,ismeri,

nem vacakol sokat, nem isteni

szinjáték ez, régóta emberi,

mélyet sóhajt, s végleg kileheli.

Az idő örök, csak egyénenként változó,

sírósan múló, görcsös, áldozó,                                                                           

 holtnak látnak új utak   

nem érzed már súlyukat.

Vad ideg ráng bennem, 

belőled elmenekszem,

engedj így visszamennem

majd tétován lefekszem

s kéjtől lucskos öledben,

álmom fonnyadó,

mit újra felfedeztem,

ereimben szunnyadó,

éjben suhogó lihegéssel

fantáziám szárnyra kap

,bőrredőkre omló reszketéssel

ölelem az árnyadat

élhetsz emlékként súlyos ködökben,

szememben maradtál

élhetsz ismeretlen örömökben

nekem akkor is 

                  nekem végleg ittmaradtál !

De nincsenek, hibátlanrendszerek.

Istenek s keresztek dőlnek le,

mohamedán, keresztény, zsidó,

és hitetlen

fetisizmus és minden izmus

mind dekadencia

a ma  emberének istene más

egy mindenekfölöttit imád

 és ha van, ha nincs

 mindig a legnagyobb kincs 

a pénz!

ha van akkor kevés

ha nincs akkor mesés

álom az hogy van

kinek szűken mérik 

azt mind lenézik

 kiknek mindig fénylik

sokkal több mint elég.

kinek van újra kér

 kinek nincs megél

de ha van ha nincs

                      kincs a pénz.