Pflugerfefi blogja

Vár a vágy, vagy kerget

tekerőlantot nyekerget,

táncol selymes pázsiton,

tán ő lenne az ánizsom?

vágy a vázam, vagy a házam,

vágyva élek, vágy a lázam,

sajogva tép a létem

nem ismerem kilétem,

döglött valóság sebez,

sötét árnyékkal szemez,

Irigy homály kisérget

hamis szépet igérget,

selymes hangon csábít,

rámragad, nem tágít,

puszták fénye délibáb

vágyam ágya új világ,

lét a vágy, ágra ül,

térben búj, menekül,

és bennem elmerül .

belépett, vékony  volt és szürke,

mint egy egér, vagy mezei ürge,

köszönt, illőn, de mintha félne,

saccoltam, élhetett úgy ötven éve,

pulthoz lép, bort kér tisztán, 

úgy érzem már rajta van a listán,

felhajtja, a pohár üres

szól,töltsön legyen szíves,

a második pohár után,

oldódik, nem néz oly sután,

a harmadiknál már beszél,

egy egész. életregény

míg mesél, lazàn , ledönt

kettőt, szeme már fennkölt

lélekről árulkodik, homály

borul reá, üres hodály,

dülöngélve , billegve, részegen

elsétál,köszön félszegen,

másnap hallottam, talán

egy padon utolérte a halál.

nevét sem tudom 

ő is haladt az uton,

ami mindenkit kisért

de ő már odaért.

születtem, talán nem kellett volna,

vagy sápadt kavicsnak a holdra,

egy másik dimenzióban létezni

napszegletben sugárnak lenni

erdőzöld mohás görcsös, inda

golyóstollban  kobaltkék tinta,

vagy fejekben kavargó emlék

esetleg a minden lennék

születtem, talán nem kellett volna,

ami persze nem isten dolga

vagy lehettem akár a semmi

sehonnan sem megeredni

születtem, talán nem kellett volna

vagy egy terebélyes ó platán

a mindenerő oldalán

születtem, talán nem kellett volna??

sóhaj szilánkok 

szaggatnak

szememből homályok

fakadnak

borús végzet

nyer csatát

derbit élvez

bír lópatát

aggályok szakadnak

birokra kelve

titkok haladnak

szemetelve

rút a széppel

paroláz

és felképel 

a belső láz

aránytalan

sanda váz

komolytalan

kandikál

falánk fény

megzabál

csökött remény

feltalál

profán pofák

sejlenek

bűzlő aromák

felejtenek

csoda illatot

vidám világot

itthagyott

kirakatot!!

Már fárad a test, s a kéz gyenge,

az idő vasfogát csattogtatja,

gyűlik belül az elegye

méregnek, fájdalomnak, nyalogatja

sebeit a lélek, és hogy rest

az nem lehet, munka és becsület

volt az osztályrésze, de a test

harmóniája már fals, és kerülhet

szívószál a pohárba, és hozhatnak

 ágytálat és kacsát, de még a méltóság

harcol a tehetetlenséggel, és mosdatnak

erős kezek, hát valós lett a kórság.

Éles az elmúlás kontúrja, mint penge,

már fárad  a test, s a kéz gyenge.