Pflugerfefi blogja
Hiàba...
Mit èr a verses buzgalom,
mit èr ha szépen szól dalom,
ha a szó kóborol száll és nincs irgalom,
hiába szól dalom,
mit ér az értelmes gondolat,
ha tovább viszi a gyorsvonat,
ha a mondat csak szót osztogat,
hiàba szól dalom,
mit ér ha làtom az èletet,
s nem nyomom a fékeket,
olvashat bàrki, ha nincs értelem,
hiàba szól dalom,
hiàba szól dalom,
ha most az alkalom
nem tudat, s nem fontos,
hiába szól dalom?
Rád hangolódtam.....
Rád hangolódtam az èvek során,
mint zenekar a karmesterre
s mint ízt érzi a borász a boràn
űz a vágy hajnalban és estelente
felhőket sodor a hajnali szèl
lelkeket kötöz sorjáz az érzelem
a mámor kérdezve mesél
nem talál fix helyet a félelem
rád hangolódtam az évek során
kordában tartott mosoly a jutalom
èbredtem vállaltan mindig korán
hisz szerelmed kísért végig utamon
nos azt hiszem ez pont egy álom
mely valósággá kéredzkedett,
keresd a szívet tán megtalàlod
mert az érzés mindíg vèdekezett
ŕád hangolódtam az évek soràn
a szeretet hangja angyalhang
a közös utak odatekert volán
s a tovàbb kongó nagyharang
"Halkulat"
Virágzó lelkek , hovà lettetek
morzsolt dohànylevelek pipába
valók, múlt időket vettetek
s beleestetek abba a hibàba,
mit a porrá váltak magukèvá tettek,
a kor mérgező lehangolt attitűd,
suttogàssá halkul az èlet,
költő... elhamvad minden betűd,
s eltompul igèretes fényed,
de csak harcolj szavaiddal,
fontossà vàlik talán a lènyed,
lesz majd ki sötètből kilép,
átèrzi soraid megváltó hangulatát,
mit az èrzés lelkedből kitép,
magàévá teszi a szív " halkulatát"
Szeretet hatalma...
Hajadba csendet fésül az est,
az ősz szálakat nem kutatja,
làgy hangod szívembe fest
szeretet varàzst naponta,
gitáron peng koros lelkünk,
hajnalunk àlmatlanná válik,
pókhálón függ múló èletünk,
elkísérjük egymàst halálig,
a lepketànc is múló érzèkisèg,
tűnő az èlet, tűnő a bèke,
egymásra halmozott klisèk,
örök csupàn az ègnek kékje,
szótlan est mégis hajadba csókol,
veled tart álmatlan hajnalig,
választott csillagod fènylőn bókol,
s minden éjjel ott fent kering,
a szeretet hatalmán túl nincs semmi,
csupán a mindenèrt küzdelem,
szívèrt szivet, ennek így kell lenni,
velünk marad az èlet.... s a türelem.
Almafa
Almát csen a fàról a gravitáció,
komposztban a jövő èrik,
megèrkezik a nyàr, vakáció,
az őszt a szelek vèdik,
Szelekkel fut az idő versenyt,
nyer az idő , nyer a szél,
tovább dühöngetik a tengert,
életet egyik sem kímél,
Almafàt éltet a humusz, a föld,
Ádám és Èva óta gyökerein èl,
gyümölcsét élvezd, örököld
ízèt, magjàt, úgy soha nem alél,
Alma gyümölcsök kiràlya,
idő védi, érzèkeny lelkületét,
nincs ízetlen vère, hibàja,
vèdi az ember fénylő èletèt,
Becsüld a gyümölcsfàkat,
hisz èltető valóságot ígèrnek,
egy alma rejt vitaminbombákat,
nem bántanak, csak kímélnek.